A lakosság devizaterhei teszik kiszolgáltatottá az országot

Elmondta: jó kompromisszumnak tartja az uniós válságcsúcs eredményét, a részleges görög csődöt, s úgy véli: Európának – az Egyesült Államokhoz hasonlóan – a közös költségvetés irányába kellene elmozdulnia. Ez ugyan a nemzeti szuverenitást szűkítené, de jelentősen javítaná az egyes országok adósbesorolását, s csökkentené a kamatterheket.

– Milyen a kormány félévi bizonyítványa költségvetésből, ha a Nemzet­gazdasági Minisztérium most közzétett számai szerint az államháztartás – helyi önkormányzatok nélküli – június végi hiánya 1034,6 milliárd forintra teljesült, amely az éves törvényi módosított előirányzat 87,4 százaléka?

– Viszonylag könnyen kijelenthető, hogy az idei költségvetés bevételi oldalának tervezése súlyos pontatlanságokat tartalmaz. Annak ellenére, hogy 2010-hez képest a 2011-es pályát lényegesen könnyebb volt előre tervezni. A hiba arra vezethető vissza, hogy a kormány átgondolatlanul felbolygatta az adórendszert, s anélkül mondott le jelentős adóbevételekről, hogy ennek ellentételezéseként, az adóintézkedések hatása érzékelhető gazdasági növekedésben csapódott volna le. Bár a magánnyugdíjkasszák államosítása és az évközi módosítások valamelyest leplezik a bajt, de a júniusi rekordhiány mégis arra utal, hogy beigazolódhatnak a pesszimista várakozások.

– A napokban kiszivárgott hírek szerint jövőre további költségvetési szigorítás jöhet, a lapunknak nyilatkozó elemzők legalább 700 milliárdra taksálták a szükséges mértéket, tekintettel az idei egyszeri és átmeneti tételekre.

– Aggasztó, hogy nem lesz elég a 700 milliárdos megszorítás, s egyelőre kétséges, miként teljesülhet jövőre a 3 százalékos államháztartási hiányterv, hiszen 2012-ben már nem lehet majd az egyszeri intézkedésekre támaszkodni.

– A magánnyugdíjvonat elment, de ott vannak még a válságadók.

– A szektorális válságadók – mint a sokat emlegetett bankadó és társai – hatását nem szabad túlbecsülni, ha ugyanis ezekből levonjuk a társasági adó csökkenését, akkor azt látjuk, hogy mindössze a GDP 1 százalékát képviselik. Más szóval, észre kell venni, hogy a kormány átgondolatlan intézkedései nyomán, melyek egy elhibázott koncepción alapultak, sokkal nagyobb fájdalmat kell okozni a társadalomnak, mint amit az eredeti költségvetési pálya indo­­kolt volna. A megszorítások ezért szinte minden fontos alrendszert érintenek: az egészségügyet, az önkormányzatokat, az oktatást, a munkaügyi tá­­mo­­ga­tá­sokat. Ráadásul, ezt az 1000 milliárdos költségvetési lyukat a kormány saját magának ütötte, azzal, hogy robbanásszerű gazdasági növekedést várt az adórendszer átalakításától. Nos, ez a prognózis nem jött be.

– Egyáltalán, van valami értelme az idei év fiskális kiengedésének? A GKI felmérése szerint az új adószabályok kedvezményezettjei nem esznek, nem ruházkodnak többet, inkább megtakarítanak, törlesztik hiteleiket, vagy külföldön költik el többletjövedelmeiket.

– Valóban nehezen védhető az adórendszer átalakítása, a bevételi oldalon 500 milliárdról való lemondás. A munkahely-teremtési hullám ugyanis elmaradt, sőt, a sok kiskapu még a kevés pozitívum hatását is lerontja. Arról nem is beszélve, számos figyelmeztetést kapott – még időben – a kormány, hogy nem szerencsés egy olyan adóváltozás, amely az alacsony jövedelműek helyzetén ront, egy szűk, magas jövedelmű réteget pedig preferál. Ahogy az előre látható volt, a felső fizetési kategóriákban lecsapódó többletjövedelem nyomán nem élénkült a belső fogyasztás.

– Az idei várható adóbevételeket illetően 100-150 milliárdos eltérés van a kormány és a jegybank között.

– Úgy tűnik, a kormány még mindig optimista, de az első félévi számok inkább a pesszimistább forgatókönyveket támasztják alá, vagyis valószínűleg a jegybank prognózisa állhat közelebb a valós folyamatokhoz.

– Hogyan éljük túl az erős svájci frankot? Elemzői vélemények szerint már nem csak a devizahiteleseket fe­­nyegeti, de a gazdasági növekedést is visszaveti.

– Észre kell venni, hogy ha Ma­­gyar­országon adósságválságról be­­szé­lünk, akkor nem az államadósság a legsúlyosabb probléma. Annál is kevésbé, mert az államadósságunk lényegében az uniós átlag szintjén, stabil pályán mozog. Ezzel szemben, a devizaalapú lakossági hitelállomány mértéke valóban kiszolgáltatottá teszi az országot. Olyan adósságtömegről van szó, mellyel még évtizedekig küszködhet az ország. Ezért is különösen veszélyes, hogy a kormányzat a túlzott növekedési célok érdekében minden tartalékot felemésztett.

– Egyben maradhat az eurózóna? Az e heti válságcsúcson lényegében egy részleges görög csődben állapodott meg az Európai Unió.

– Nem feltétlenül rossz ez az irány, sőt, azt is mondhatjuk, hogy jó kompromisszum irányába halad Európa. Mos­­tanra sikerült feltérképezni a baj súlyosságát, ami elengedhetetlen előfeltétele a válság megoldásának. A mentőcsomag egyébként is egy burkolt csőd.

– Soros György azt javasolta: gyorsan be kell csődöltetni a görögöket, hogy lokalizálni lehessen a válságot.

– Soros formális csődeljárást javasolt, ami gyakorlatilag azzal jár, hogy meghatározzák a pontos veszteséglistát. Az eredmény végső soron ugyanaz lehet, ám az euró és Európa szempontjából nyilván nagyon nem mindegy, hogy milyen lépésekkel vezénylik le a „csődeljárást”. Azt is észre kell venni, hogy az EU gyengesége a nehézkes politikai döntéshozatal.

– Magyarország megúszhatja ezt a pénzügyi vihart?

– Közös ügyről van szó, amit az uniós országok csak együtt „úszhatnak meg”. Amint említettem, az uniós döntéshozatal átalakításának szükségességére világít rá a válság. Nem szűkíthető a kérdés az euró, illetve az európai mo­­netáris rendszer válságára. A mainál jó­val centralizáltabb fiskális politikát kellene kialakítani uniós szinten.

– Ez úgy hangzik, mint egy európai közös költségvetés víziója.

– Pedig csak egyszerű matematika. Az Egyesült Államok a GDP arányában mért jóval nagyobb adósság mellett is jobb osztályzatot kap a nemzetközi hitelminősítőktől, mint amit, mondjuk, az Európai Unió átlaga mutat. Ma­­gyarán, jóval nagyobb eladósodottság mellett is sokkal olcsóbb a finanszírozás a tengerentúlon, mert az USA tagállamai összehangolják a költségvetésüket. Nagyon nehéz kérdés ez az öreg kontinensen. Hiszen például Magyar­országnak is nemzeti szuverenitása egy újabb fontos eleméről kellene lemondania, ha közös európai költségvetés készülne. De gondoljunk bele, hogy a mostani bóvli határon billegő adósbesorolásunk hirtelen számos osztályzattal javulna. Ami annyit jelentene, hogy drasztikusan csökkenne az államadósság kamatterhe, hiszen hirtelen könnyebb és olcsóbb lenne a lejáró tételek megújítása.

– Mi a véleménye Szijjártó Péternek a 2002–2010 közötti államadósság-növekedés okait vizsgáló albizottság alelnökeként tett nyilatkozatáról, melyben, többek közt, úgy fogalmazott: a pénzügyminiszterek egytől egyig kisebb-nagyobb fokú alkalmatlanságról tettek tanúbizonyságot, rossz gazdaságpolitikai döntéseket hoztak, illetve a politikai bűnökért jogi felelősségre vonást tart szükségesnek.

– Ha nem gondolnám, hogy politikai blöffről van szó, amivel a valós gondokról próbálják elterelni a figyelmet, még fel is bosszantanám magam ezen a nyilatkozaton. Mindenesetre, kizárólag a magam nevében szólva, annyit mondanék, hogy a Bajnai-kormány a recesszió mélypontján vette át a kormányrudat, s növekedési pá­­lyán adta át azt az Orbán-kor­mány­nak. Nem egészen egy év alatt 1000 milliárdos költségvetési megtakarítást értünk el, s úgy gondolom, a jelenlegi kormány boldog lenne, ha ennek a töredékére képes lenne, kétharmados parlamenti többséggel a háta mögött.

 

 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!