Padlógázas generáció - Ha onnan indulunk, hogy az egyetemes autósport-történet első nagydíját a magyar Szisz Ferenc nyerte, akkor egyszerűen csak nyugtázhatnánk: miként 1906-ban, úgy ma is a világ élvonalába tartoznak a hazai pilóták. A közben eltelt 111 év, vagy akár csak a rendszerváltás óta lepergett bő negyed évszázad tükrében persze árnyaltabb a kép. Ami biztos: sokadik fénykorát éli a magyar autósport, s alighanem példátlan, hogy egy szezonban olyan sok magyar versenyző áll rajthoz világ- és Európa-bajnokságon, mint az idén.
„Nóórrbiii! Nóóórrrbi! – skandálta torkaszakadtából hatvanezer ember a Hungaroring piros-fehér-zöldbe borult lelátóin 2012-ben, miután elsőként intették le Michelisz Norbertet a túraautó-világbajnokság (WTCC) hazai futamán. Amilyen emlékezetes volt az a győzelem a pilótának, olyan meghatározó momentummá vált a lelátói hangulat a hazai autósportrajongók számára: generációk nőttek fel úgy, hogy lehetőségük sem volt világversenyen magyar pilótának szurkolni, mi több, győzelmének örülni.
A majd öt évvel ezelőtti, emlékezetes víkend ráadásul több szempontból is csak a kezdet volt. A 32 éves Michelisz Norbert azóta folyamatosan egyre jobban teljesít a világbajnokságban, tavaly már épp csak lemaradt az összetettben a bronzéremről, az áprilisban kezdődő idei WTCC-szezonban, a Honda gyári csapatának pilótájaként pedig esélyes a világbajnoki címre.
Időközben egy másik szériában is mind gyakrabban skandálták a „Norbi” nevet: a 31 éves Kiss Norbert berobbant a kamion Európa-bajnokságba, s a tanulóévek után 2014-ben és 2015-ben is megnyerte a szériát – ami világbajnokság híján a szakág csúcsának számít. Tavaly sem maradtunk Eb-győzelem nélkül, hiszen Szabó Krisztián, a FIA Rallycross Super1600-as kategóriájában nyerte meg az Európa-bajnokságot.
S bár kevesebb szó esett róla, Kancsár Ferenc kategóriájában gokartvilágbajnok lett, és a tinédzser Kovács Zsombor is Világkupa-győzelmet szerzett.
„Ez egy nagyon jó generáció” – vont mérleget a Magyar Nemzeti Autósport Szövetség (MNASZ) elnöke, Oláh Gyárfás, aki maga is többszörös magyar gokartbajnok. A szakági elöljáró szerint ráadásul az idén még több magyar pilótának szurkolhatunk világversenyeken. Lukács Kornél ugyanis a ralikrossz-világbajnokságban áll majd rajthoz. Erről a szériáról és presztízséről azt feltétlenül érdemes tudni: a mezőnyben ott van mások mellett a világ legsikeresebb raliversenyzője, a kilencszeres világbajnok Sebastien Loeb is. És akkor még szót kell ejteni a terepralis Szalay Balázsról, akinek neve az utóbbi csaknem két évtizedben összeforrt a Dakarral és általában a sivatagi versenyzéssel. A pilóta, aki első magyarként teljesítette sikerrel a Dakar-ralit 2000-ben – és még megannyi dakaros rekord fűződik a nevéhez –, azóta is folyamatosan szállítja a jobbnál jobb eredményeket.
De vajon minek köszönhetők a figyelemre méltó módon gyarapodó nemzetközi sikerek? Tehetséges pilótából lett több, vagy a köztudottan drága autósportba pumpálnak több pénzt a szponzorok?
Oláh Gyárfás szerint összetett kérdésekről van szó, de általánosságban igaz, hogy a tehetség ma könnyebben tör utat, s példaként említette, miként indult Michelisz Norbert versenyzői pályafutása.
A himesházi versenyző maga is sokszor elmesélte, hogy bár fiatalon gyakorta hajtotta házi készítésű gokartját és olykor titokban a családi autót, a versenyzéssel kezdetben csupán a virtuális világban volt kapcsolata, számítógépes szimulátorokkal „játszott”. Sorra nyerte a versenyeket és egy, a szimulátorozás során megismert barátja ajánlotta be későbbi csapatfőnökének, Zengő Zoltánnak.
Micheliszt kipróbálták egy igazi versenyautóban, és – mintha csak egy hollywoodi produkció lett volna – rögtön olyan időt futott a Hungaroringen, amire felkapták a fejüket a csapatnál. Michelisz esete ráadásul nem is egyedülálló – hívta fel a figyelmet a szövetsége elnöke –, hiszen a kamionversenyző Kiss Norbert is szimulátorok világából került a valódi gépek közé. A virtuális és a valódi versenyzői világ keveredése ma már nem újdonság: a Forma–1-es pilóták is speciális számítógépeken edzenek, itthon pedig az MNASZ szimulátoros bajnokságokat is rendez, és a győztesek „igazi” autós tesztlehetőséget kapnak.
„Bár ma sok szempontból könnyebb felkészülni a valódi versenyzésre és eljutni a pályára, az továbbra is igaz, hogy ehhez a sporthoz rengeteg pénz kell, még mindig sok tehetséges versenyző karrierje törik meg anyagi okok miatt” – mondta Oláh Gyárfás. Megjegyezte ugyanakkor, hogy a mai a pilóták már sokkal tudatosabban készülnek a versenyzésre, tisztában vannak azzal, messze nem elég jól vezetni: a műszaki képzettségtől kezdve a kommunikációs érzéken át a nyelvtudásig, „eladhatóságig” számtalan kritériumnak kell megfelelni. Arra a felvetésünkre, hogy az autósport körül hosszú éveken át gyakorta bukkantak fel kétes pénzügyekre utaló jelek, hírek, az elnök úgy reagált: tapasztalatai szerint a sportág egyre tisztább, átláthatóbb viszonyok között működik, s fokozatosan kiszorulnak azok, akiknek gazdálkodása kétségeket ébreszt. Oláh Gyárfás szerint egyébként ma már nem is igen lehet másként sikereket elérni, csak átlátható, tiszta és professzionális működéssel.
A Magyar Nemzeti Autósport Szövetség elnöke szerint a nemzetközi sikerek és a „hőssé”, példaképpé váló pilóták érzékelhető pezsdülést hoztak a hazai autósportéletben. Az például nyilvánvalóan nem független a magyar pilóták eredményeitől, hogy újra vannak olyan versenyek, amelyeket – a rendszerváltás és a tévéközvetítések előtti időket idézve – tömött lelátók előtt futnak. De a „pezsdülés” másban is megmutatkozik.
Az MNASZ nyilvántartása szerint némileg nőtt, ezerre emelkedett a Magyarországon versenyzői licenccel rendelkezők száma, az utánpótlás bázisát jelentő gokartbajnokság különböző osztályaiban pedig már körülbelül nyolcvan fiatal áll rajthoz.
Pályán túl, lelátón innen. Noha a hírek elsősorban a pilótákról és az ő sikereikről szólnak, nem egy magyar szakember kap fontos pozíciót nemzetközi autóversenyeken. A korábbi autóversenyző, Zengő Zoltán 2010-től futtatja csapatát a túraautó-világbajnokságban, s az idén külföldi pilótát is „alkalmaz”: az egykor Forma–1-es kocsikat hajtó Oliver Panis fiát, Aurélien Panist igazolta le. Bári Gergely a túraautó-világbajnokságon sokáig Michelisz Norbert versenymérnöke volt, több futamot is nyertek együtt. Bári Gergely is már a Honda gyári csapatánál dolgozik, igaz tavaly „elválasztották” a magyar versenyzőtől, a korábbi Forma–1-es pilóta, Tiago Monteiro mellé osztották be. S ha már a Bári családról esett szó: Gergely testvére, Bári Dávid tavaly a TCR néven futó nemzetközi túraautóbajnokság B3 Racing kapitánya volt, s a mezőny legfiatalabb pilótája, Tassi Attila mellé leigazolta a széria legfiatalabb versenymérnökét, Boriszov Dánielt. 
55 éves lenne Kesjár Csaba
Ahogy minden évben, úgy az idén is gyertyát gyújtottak autósport-rajongók február 9-én: születésnapján emlékeztek Kesjár Csabára, aki az idén lett volna 55 éves. A fiatalon elhunyt pilóta a hetvenes-nyolcvanas években óriási tehetséggel és küzdőszellemmel versenyzett, sorra nyerte a viadalokat. Egy ország hitte akkoriban, hogy a jóképű, szerény és hamar idollá vált pilóta lehet az első magyar versenyző a Forma–1-ben. Nem is járt túl messze ettől a versenyzőcsaládba született srác, hiszen az 1987-es Magyar Nagydíj hétvégéjén megtehetett három kört a Zakspeed csapat autójával. Bár ezek a körök valóban csak a próbáról szóltak, az tény: ő lett az első magyar, aki Forma–1-es autót vezethetett.
Egy korabeli interjúban szellemesen úgy fogalmazott a tesztről: „Ilyen autóval azért nem olyan egyszerű elindulni, mint egy Zsigulival vagy Wartburggal, és felkészítettek rá, hogy valószínűleg le fog állni a motor egyszer-kétszer, és óvatosan, meg finoman. (…) Egyetlenegy megoldást találtam arra, hogy ne álljon le a motor: tövig ráálltam a gázra…” Azt, hogy meddig juthatott volna, soha nem derül ki: 1988-ban a Norisringen elromlott Forma–3-as autójának féke, a kocsi nagy sebességgel szalagkorlátnak ütközött, és átszakított azt. A 26 éves pilóta a helyszínen meghalt. Kesjár Csaba nevét ma egy budaörsi általános iskola viseli. 
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!