Patthelyzetben, fagypont körül

El Bab pár százezres város Aleppo mellett, úgy kétórányira a török határtól. A kormányerőket már nyáron elkergették a helyiek és a felkelők, de gondjuk van bőven. Napi néhány órát van csak áram, alig van üzemanyag, nincs fűtés, holott fagypont körüli a hőmérséklet, és kevés az ennivaló. A város tele van menekültekkel, akikről gondoskodni kell, az új önkormányzatot pedig megbénítják a politikai problémák. „Még nem vagyunk túl jók a demokráciában” – mosolyog elnézést kérőn Abdulátif, az ifjú aktivista. A kormányerők légitámadásai (heti rendszerességgel) már csak habot jelentenek a tortán.

A szír polgárháborúban az elmúlt pár hónapban megmerevedtek a frontok, és a felkelők oldalán kezdenek megszilárdulni a forradalmi struktúrák. Már több városban is létrejött a polgári önkormányzat, ami jó hír, mert a kormányerők elűzését követően a felkelő milíciák kezébe került a hatalom – a török határ menti Azaaz városában például egy keményvonalas iszlamista zászlóaljéba, amelynek vezetője a hírhedt Abu Ibrahim, egy volt csempész.

A felkelők tudják, hogy ügyüket beszennyezte az elfogott kormánykatonák kivégzése, a fosztogatások. Katonai rendészetet hoztak létre, hogy ezt megakadályozzák. Aleppo tartományban hatszáz fős alakulat próbál rendet tartani. El Babnak szintén van katonai rendészete. „Egyelőre nincs probléma” – mondja Abdulátif óvatosan, bár nem tetszik neki, hogy arcukat símaszk takarja, és az irodájuk tetején egy nagy légelhárító géppuska van. Ami pedig Azaazt illeti, Abu Ibrahim emberei már csak a külbiztonságért és a határátkelőért felelnek, az utcán az új rendőrség járőrözik, amely a városi tanácsnak felel. Új bíróság is létrejött, bírái a polgári és az iszlám jog keverékét használják. Idejük nagy része most még arra megy el, hogy a rezsim emberei által a forradalom előtt kisajátított ingatlanokat és földeket visszajuttassák jogos tulajdonosaiknak.

Ezeknek a struktúráknak a működése kulcskérdés, mert ahogy beállt a tél, az élet még az eddiginél is nyomorúságosabbra fordult. El Babban, lévén mezőgazdasági város, még jobbak a körülmények, de Aleppó, ahol fél éve patthelyzet van, az éhezés szélén áll. Az emberek fél napokat állnak sorban kenyérért, naponta egyszer esznek, és naphosszat dideregnek a sötét, fűtetlen lakásokban, pokrócok alatt, mínusz egy fokban. Vannak, akik szemetet gyűjtenek az utcán vagy faanyagot a lebombázott épületek romjai között, azt égetik, hogy kicsit melegedjenek. A boltokban a forgalom a tizedére esett vissza, az emberek már minden forrásukat felélték.

Még elmenekülni sem tudnak, mert a török menekülttáborok megteltek. Van olyan határ menti tábor, ahol ezrek fagyoskodnak az ENSZ által kiosztott sátrakban. Sokan inkább megfordulnak és hazamennek, mondván ennél jobb otthon. Nem kevesen a felkelőket vádolják a katasztrofális helyzetért, és tény, hogy eddig nem sikerült rendesen megszervezniük az ellátást. Sok felkelő csoport fosztogatásból tartja fent magát, és még egymás közt sem osztják meg a forrásokat. Az ENSZ nemrég arra figyelmeztetett, hogy ha a háború nem ér véget hamarosan, Szíria új Szomáliává válhat, ahol különböző kantonokat egymással rivális fegyveres csoportok uralnak. A helyzet már most is közelít ehhez, bár egyelőre összetartja őket a közös ellenség, az Aszad-rezsim.

A megosztottság ráadásul nemcsak szervezeti, a törésvonalak gyakran ennél mélyebben húzódnak, különböző etnikumok, vallások és ideológiák között. Északkelet-Szíriában időnként fellángolnak a harcok a főleg arab felkelők és a kurdok között, de ennél is fontosabb a szekuláris-nacionalista csoportok és az iszlamista zászlóaljak ellentéte. Utóbbiak egyre nagyobb erőre tesznek szert, a háború előrehaladtával – és a rengeteg nélkülözéssel – messianisztikus ideológiájuk is egyre vonzóbbá válik.

De sok szírt el is riaszt ez a vonal, lévén társadalmuk alapvetően szekuláris és toleráns, míg egyik-másik iszlamista csoport – elsősorban az Egyesült Államok által nemrég terrorista szervezetté nyilvánított Dzsabhat al-Nuszra – egyenesen az al-Kaida apokaliptikus ideológiájához áll közel. A Nuszra a forradalom győzelme után a szekuláris állam eltörlését akarja, vezetői betiltanák az alkoholt, a dohányzást, az „erkölcstelen” tévéműsorokat, a mozit, és harcot hirdetnek a vallási kisebbségek, az alaviták, a síiták ellen (az Aszad-rezsim főleg ezekre a csoportokra támaszkodik, míg a felkelők főleg szunniták). Mindezzel párhuzamosan a felkelők jelentős hadi sikereket is elértek. A nagyvárosokban – Aleppóban, Damaszkuszban, Homszban – patthelyzet van, de sok vidéki kormánytámaszpont elesett, és az olajmezők nagy része is felkelőkézen van már.

Elemzők már azon spekulálnak, hogy a rezsim néhány hónapon belül összeomlik. Ez talán korai – a kormánynak még vannak tartalékai –, de az biztos, hogy az Aszad-rezsim innen már nem tud visszajönni, bukása csak idő kérdése. De mi lesz utána? Sikerül-e összefogniuk a felkelőknek és a megosztott társadalom különböző csoportjainak, vagy egymás ellen fordulnak egy új polgárháborúban?

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!