– Jóval kevesebb figyelmet kapott ez a mostani levelük a korábbiaknál, pedig egyrészt döbbenetes állításokat fogalmaz meg a pszichiátriai ellátás helyzetéről, másrészt modellezi az egészségügyi rendszer összeomlását. A lanyha érdeklődés a pszichiátriai terület társadalmi szerepéről árulkodhat?

– Igen, valószínűleg annak köszönhető és nem annak, hogy az embereket kevésbé érdekli az egészségügy állapota. Tény, hogy egyre bővülő, közel 2000 orvost és pár száz egyéb tagot számláló csoportunk előző megnyilvánulásai nagyobb figyelmet kaptak. Akár az a gesztusunk is, hogy felhívtuk a parlamenti képviselők figyelmét arra, hogy ha a jegybankelnök saját megítélése szerint dolgozik olyan jól, mint cseh kollégája, és ezért hasonló fizetést érdemel, akkor legyen ez igaz az egészségügyi dolgozókra is. Ez egy pár soros levél volt, míg a pszichiátriai ellátás összeomlását elemző írásunkon másfél hónapot dolgoztunk. De ezt nem is a nagy nyilvánosságnak szántuk, sokkal inkább vitaindító anyagnak. A csoport egyéb területen dolgozó tagjait is megdöbbentette az általunk feltárt helyzet.

– Azzal az erős felütéssel indul a levél, hogy a magyar pszichiátriai ellátás összeomlott.

– Mert az, amivel az egészségügyi dolgozók „riogatnak”, hogy összeomlik a rendszer, az már valahol megtörtént. Ez nem hasonlítható egy bankcsődhöz, ez egyfajta vegetálás, illetve elégtelen, sőt néhol veszélyeztető ellátás. Nemrég olvastam egy cikkben, hogy Indonéziában ketrecekben, láncra verve tartják a pszichiátriai betegeket. Ez is ellátásnak tekinthető… Mi itt, Európa közepén visszafelé lépkedünk a pszichiátriai ellátás körülményeit tekintve, a nyugati világ az integráció irányába halad, a közösségi ellátást helyezi előtérbe, nálunk meg az elmúlt években a vidéki klinikák vagy kiszorultak az egyetemi kampuszról, vagy túlzsúfolták az osztályokat a városi kórházzal történő összevonás során. A tiltakozás ellenére Debrecenben és Szegeden a volt városi kórházba kerültek ki a Pszichiátriai Klinikák, Pécsett pedig a kórház ágyait zsúfolták be a klinika épületébe: az ebédlőkbe, oktatási, foglalkoztató termekbe is ágyak kerültek. A fejlesztés ezen a területen azt jelenti, hogy egy pszichiátriai osztály akkor kap „új” ágyat, ha azt valahol máshol leselejtezik. A terület nem igényel drága gyógyászati eszközöket, a minimumfeltételek jóval alacsonyabbak az egyéb területeknél, de ilyen finanszírozással lényegében nem tudja ellátni a feladatait, nem fér hozzá a szükséges eszközökhöz.

– A pszichiátrián, gondolom, mégiscsak az orvos jelenléte lenne a legfontosabb.

– Igen, ez egy sajátos terület, ahol az orvos nem váltható ki műszerekkel, ehhez képest majdnem a felére, 40 százalékkal csökkent az állami ellátásban dolgozó pszichiáterek száma az elmúlt húsz évben. Ők voltak, akik megkezdték az elvándorlást a 2000-es évek elején, mert már akkor lehetetlen körülmények között dolgoztak itthon. És ők azok, akiktől nem várható, hogy visszajönnek, hiszen aki nekiáll tökéletesen megtanulni egy idegen nyelvet, ami ezen a területen elengedhetetlen, az nem fog ingázni. A komplett középgeneráció eltűnt, és egy olyan szakma esetében, ahol nagyon fontos a tapasztalatok átadása, ez tragikus következményekkel járhat. Nincs kitől tanulni. És így állhat elő az a helyzet, hogy egy orvosnak 40 beteget kell megvizsgálnia egyetlen rendelés alkalmával! Ennyi idő alatt képtelenség gondosan ellátni egy beteget, és muszáj befektetni az osztályra akkor is, ha az állapotának egyébként nem tesz jót a kórházi tartózkodás. Ezt, illetve a finanszírozás sajátosságait hívta a WHO a magyar pszichiátriai helyzetről szóló jelentésében perverz ösztönzőknek. Ahogy például a sebészeti osztályokon fölöslegesen bent tartanak betegeket, hogy több pénzt kaphasson értük az osztály, ez a pszichiátriákon is előfordul. A heti osztályos megbeszéléseken nem arról beszélgetnek az orvosok, hogy melyik beteg hogy van, hogy milyen új terápiás eljárásokat lehetne alkalmazni, hanem hogy hogyan alakultak a finanszírozási mutatók és azok alapján ki maradhat és kit kell hazaküldeni.

– Az ombudsmani jelentések balkáni állapotokat tártak fel egyes pszichiátriákon és történtek nehezen magyarázható bántalmazási és halálesetek is. Veszélyben van a beteg a pszichiátriai osztályokon?

– Inkább fogalmazzunk úgy, hogy nincs meg az a feltételrendszer, ami biztonságban tartaná. Az ön által említett ombudsmani jelentések nagyon durva jogsértéseket tártak fel, amelyeknél nyilván volt felelőssége az osztályon dolgozóknak és a vezetőknek, de az igazi felelősség a jogalkotóké és a finanszírozóké. Évek óta lejárt a szakmai protokollok érvényessége, nincs törvény, amely a mentális betegek ellátását megfelelően szabályozná és nincs meg a forrás, amely az elégséges ellátást biztosítaná. Nemhogy egy terhes nő monitorozását nem tudják megoldani (ahogy a Szent Imrében szülő nő esetében – a csecsemő pár órás korában életét vesztette a szülés körülményei következtében – a szerk.), de még szívműködést sem tudnak vizsgálni általában, hiszen több osztályra jut egyetlen EKG-készülék. És nem megoldható a másokra nagy biztonsági kockázatot jelentő betegek elkülönítése attól, aki, mondjuk, hangulatingadozással kerül be az osztályra – ilyen esetekben tényleg veszélyes hellyé válhat egy pszichiátriai osztály. A szakma régóta kéri országosan öt-hat magas biztonságú osztály kialakítását. A pszichiátriai területre az egészségügyi kiadások mindösszesen 5 százalékát költi az állam, holott a betegek száma, illetve a betegségek következményei sokkal komolyabb finanszírozást tennének indokolttá. A kezeletlen depresszió második helyen áll a munkaképességet akadályozó betegségek sorában. Az előrejelzések szerint pedig hamarosan az első helyre kerülhet.

– Elemzésük szerint az, hogy mégis működnek a pszichiátriai osztályok, nagy részben a gyógyszeripari cégek jóindulatának köszönhető. Ez azért felvet etikai kérdéseket…

– Azt fontos tisztázni, hogy a gyógyszergyártókkal való kapcsolat nagyon szoros felügyelet alatt áll, és abszolút jogszerű. A gyakoribb gyógyszerfelírásnak nem ez az oka, hanem hogy nincs más mód a gyógyításra a szakemberhiány miatt. Vannak tünetek, amelyekre lehetne pszichoterápiát alkalmazni, de erre se idő, se forrás nincs. A modern pszichiátriai gyógyszerek rendkívül drágák, egyetlen injekció 100 ezer forintba is kerülhet. Mi csak az olcsó gyógyszereket tudnánk kigazdálkodni, ezekkel az elavult eszközökkel gyógyítanánk, ha a cégek nem adnák oda adományként nekünk a drágább készítményeket. Ez egyfajta karitatív tevékenység részükről, ahogy az is, hogy ők finanszírozzák az egyébként kötelező, de kigazdálkodhatatlan orvosi továbbképzések egy jelentős részét. Nyilván van ebben gazdasági érdek, hiszen ha az osztályok nem működnének tovább, akkor nem lenne, aki felírná a betegeknek a kiváltandó gyógyszereket.

– Milyen társadalmi következményei lehetnek, ha a pszichiátriai betegek nem kapnak megfelelő ellátást?

– Egyre több páciens marad magára, kezeletlen a baja. Ez melegágya a függőségi problémáknak és szociális ellehetetlenülésnek, nem véletlen, hogy a hajléktalan emberek 30-40 százaléka érintett. És ez az a betegségcsoport, amely a kezeletlen betegek családjának egészét súlyosan érinti. Éppen ezért a jelentésben feltárt problémákat azonnal orvosolni kell. 2014-ben Orbán Viktor miniszterelnök a WHO egyik vezetőjét kérte fel a magyar pszichiátriai helyzet átvilágítására és egy javaslatcsomag kidolgozására. Mindez megtörtént, a munkaanyagot a Magyar Pszichiátriai Társaság változtatás nélkül elfogadta. A helyzet azóta tovább romlott, az ígéretek teljesítéséről viszont semmit nem hallani. A magyar pszichiátria helyzete mára téma lett az európai szakmai körökben.

– Kaptak választ Orbán Viktortól?

– Eddig nem, de az áll a miniszterelnök honlapján, hogy minden levélre válaszol. Ha mégsem teszi, továbbmegyünk. A WHO-nál fogunk érdeklődni a folytatásról.

 

4% 
A teljes GDP ekkora részét emésztik fel az OECD-országokban a mentális betegségek következményei

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!