Mi sül ki abból, ha egy fővárosi értelmiségi csoport lemegy egy hátrányos helyzetű faluba, és a saját elképzelései szerint felbolygatja a közösséget? A Káva Kulturális Műhely, az AnBlokk Egyesület, a Retextil Műhely és a Krétakör alkotói másfél éves közös munkát zártak le a Műcsarnokban pénteken rendezett konferencián, ahol beszámoltak arról, milyen módszerekkel és eredményekkel végezték el Magyarországon eddig soha korábban meg nem valósított projektjüket.
Céljuk az volt, hogy a helyiekkel való kapcsolat kialakítása után az általuk választott színházi módszerek segítségével megpróbálják a közösséget bevonni saját problémáik megvitatásába, arra késztessék őket, hogy megértsék, feldolgozzák azokat. Ez így talán túl bonyolultnak hangzik, ám a gyakorlati kivitelezés még nehezebbnek tűnt. A Résztvevő Színháza olyan módszerekkel dolgozik, melyek egy fokozatosan, napról napra felépített történet segítségével és különböző pedagógiai elemek és színházi megoldások felhasználásával arra készteti (legjobb esetben) a nézőket, hogy hozzászóljanak a kérdésekhez, elmondják véleményüket, részt vegyenek az előadásban. Mivel a kutatás elsősorban a zárt közösségen belüli hierarchikus viszonyok feltérképezésére és a konfliktusforrások értelmezésére vállalkozott, fontos volt, hogy mindez ne direkt formában kerüljön a nézőközönség színe elé, hiszen a túlzottan nevelő jelleg elidegeníthette volna az érdeklődőket. Ráadásul mindezt olyan fogásokkal kellett elérniük, melyek a felnőttek számára is vonzóvá teszik a játékot.
A kerettörténet mindkét faluban, Ároktőn és Szomolyán is azonos volt. Egy házaspár története, akik a kezdeti boldogság után különböző nehéz helyzetekkel találkoznak, (munkanélküliséggel, szegénységgel, gyermekneveléssel, családi vitákkal. A közönség pedig, akarva-akaratlanul is részesévé vált az előadásnak, hiszen saját problémáikkal találták szembe magukat.
Szomolyán elsősorban az etnikai különbség a feszültségforrás, mivel a nem cigány lakosság eljár a faluból dolgozni, gyerekeik is más településekre járnak iskolába, közösségi életet pedig gyakorlatilag nem élnek. Ezért kialakult egy zárt hierarchikus rend, a „cigányozás”, vagyis a problémák etnikai alapon történő kiélezése. Ároktőn más a helyzet, a lakosságot nem osztja ketté a cigány-magyar ellentét, inkább a nagyarányú munkanélküliség, a szegénység a fő konfliktusforrás. Sokan elvágyódnak a faluból, ahol „nincs semmi”, nem lehet szórakozni. Ezeket a problémákat kellett feloldani, a színházi tér keretein belül feldolgozni.
Az előadásokról, a kutatómunka különböző fázisairól dokumentumfilm és fotósorozat is készült, emellett Szomolyán egy részvételi filmet is forgattak helyi fiatalok szereplésével és aktív alkotói munkájával. A nyári munkálatok után a projekt résztvevői nemrég ismét ellátogattak a két faluba, hogy bemutassák a filmeket és elbeszélgessenek azokkal, akik részt vettek a színházi előadásokban. Elmondásuk szerint a lendület, melyet a közös munka adott a falvaknak, egyelőre töretlen, a közösségi élmény változatlanul hat a befogadókra. A kutatás egyelőre lezárult, már csak az a kérdés, miként hasznosítják a falubeliek azt az új tudást, melynek megszerzéséhez egy kívülről érkező, „beavatkozó” csoport megjelenésére volt szükség. Az még a jövő zenéje, hogyan élnek a felkínált lehetőséggel.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
