A választási technika próbájára azért volt szükség, mert a decemberi parlamenti választások után sokan tartottak attól, hogy a szavazatokat ismét manipulálni akarják majd. Igaz, nem elsősorban Putyin pártpolitikusi ellenfelei, hanem az utóbbi időben igencsak megerősödött civil ellenzéke abban bízik, hogy küzdelemre késztethetik az államfői posztért harmadszor ringbe szálló Putyint. Erre van némi esélyük. A valóságban persze már két hete zajlik az elnökválasztás: Oroszország távoli tundráin helikopterekkel és szavazóurnákkal keresik a választókat. Sok rénszarvaspásztor és vadász él ugyanis elszigetelve, vándorló életmódjuk nem teszi lehetővé azt, hogy besétáljanak egy szavazófülkébe, így az urnák mennek hozzájuk.

– Az oroszországi választásoknak nem az a tétje, hogy Vlagyimir Putyin nyer-e vagy sem, hanem az, hogy kell-e második fordulót tartani – nyilatkozta Tamás Pál szociológus a Vasárnapi Híreknek. A Magyar Tudományos Akadémia Szociológiai Kutatóintézetének munkatársa szerint a moszkvai városi értelmiség, az ellenzékiek lényegében azt szeretnék, ha Putyin nem szerezné meg az első fordulóban az 50 százalék plusz egy szavazatot, és egy kicsit megizzaszthatnák a politikust.

Azonban a három nagy közvélemény-kutató intézet egybehangzó véleménye szerint Putyin már az első körben győzni fog – mondta a szakértő.

Tamás Pálnak az a véleménye, hogy a nemzetközi média nagy valószínűséggel túlbecsülte a moszkvai tüntetések szerepét. A három-négy igazán jelentős megmozdulásra ugyanaz az 50 – optimistább becslések szerint 80 – ezer ember ment el, ami egy 15 milliós nagyvárosban nem olyan hatalmas szám, míg vidéken csak pár ezres tömeg gyűlt össze. A 140 milliós társadalom alapvetően elégedett, azt gondolják, hogy nincs baj, míg tart a gazdasági fejlődés, felfordulást és instabilitást pedig semmiképpen nem akarnak, ezért radikális, világvégeprogramokkal nem lehet őket mozgósítani. Nem is beszélve arról, hogy nincs az ellenzéknek olyan vezére, aki valódi kihívója lehetne Putyinnak. Az viszont tény, hogy a rendszer nem lehet egészen olyan, mint volt. Ugyanis októberben törés következett be a putyini apparátusban, ami odáig két csoportra, a pétervári belügyesekre és a gazdaságot irányító jobboldali liberálisokra támaszkodott. Putyin sokáig egyensúlyban tudta az érdekei­ket tartani, a jobboldali liberálisok azonban Dmitrij Medvegyev mellé álltak korábban, ezért mikor kiderült, Putyin újra indul az elnökválasztáson, a jobboldali liberálisok pozíciója megroppant. – A valódi kérdés az, a választások után milyen lesz a gazdaság irányítása, és Putyin hogyan szervezi újjá az apparátust. Nagy valószínűséggel kevésbé ismert arcokat fog másodlagos jelentőségű posztokra kinevezni – véli Tamás Pál.

A kritikus hangok azonban már hallatják magukat – tüntetések, botrányok kísérték a választás előtti heteket, hónapokat.

Meglepő módon mégsem az államfőjelöltek felől érkezik a veszély, az elnöki posztért indulók közül sokan csupán „árnyékjelöltek”, azaz Putyin eszközei egy demokratikusnak látszó, de egyenlőtlen küzdelemben. Az orosz közvélemény-kutatók körülbelül 50-60 százalék közti (azaz egyfordulós) választási győzelmet jósolnak neki, erre pedig minden bizonnyal szüksége is van, ha nem akar hatalmas presztízsveszteséggel nekivágni a négyéves ciklusnak.

Ellenfelei közül a legerősebb talán az orosz kommunisták vezetője, Gennagyij Zjuganov lehet, ez azonban maximum szimbolikus küzdelemnek tekinthető, a veterán politikus a legoptimistább számítások szerint sem érhet el 12 százaléknál többet. Megszo­rongatta már Jelcint és Putyint is (előbbitől mindössze 3 százalékkal maradt el 1996-ban, utóbbival szemben 30 százalékot szerzett 2000-ben), ám népszerűségéből folyamatosan veszít, legutóbb mindössze a szavazatok 18 százalékát kapta Medvegyev ellenében. Az idős emberek szimpátiájára épít, más választói csoportokat nem nagyon tud megmozgatni.

A képzeletbeli dobogó harmadik fokán szintén egy nagy öreg, Vlagyimir Zsirinov­sz­kij áll. Az Orosz Liberális Demokrata Párt elnöke is nagy újrázó, ez lesz az ötödik elnökválasztása. Nacionalista, Nyugat-ellenes retorikával igyekszik elnyerni a szavazók szimpátiáját, magatartása miatt sokan egyszerű bohócnak tartják. A szavazatok legfeljebb 10 százalékát nyerheti el ezzel a tervvel.

Egyszerű bábként tekintenek a szakértők Szergej Mironovra, az Igazságos Oroszország Párt joviális jelöltjére, aki már 2004-ben nevetségessé tette magát azzal, hogy bár maga is pályázott a posztra, még a szavazások előtt bejelentette: ő is Putyinra szavaz majd. Kritikus hangot mindössze másfél éve üt meg a jelenlegi kormányzattal szemben, ez azonban sokak szerint pusztán sértettségből fakad, mivel ekkor veszítette el a parlament felső házának házelnöki tisztségét. A felmérések szerint 4-5 százaléknál többet nem tud majd elérni.

Új belépő a hatalomért folytatott harcban a 46 éves oligarcha, Oroszország 3., a világ 32. leggazdagabb embere a nikkelben és aranyban jó Mihail Prohorov, a New Jersey Nets NBA-s kosárcsapat tulajdonosa. Vele szemben is elhangzott már többször a vád, miszerint csupán azért szállt versenybe, hogy kihangsúlyozza Putyin alkalmasságát az államfői posztra.

Mellesleg, amikor emberei az ajánlásokat gyűjtötték az indulásához, ő a francia Alpokban, saját villájában pihente ki a szilveszteri buli fáradalmait. Kis probléma, hogy támogató pártot nem sikerül maga mögé szerveznie, így ha 4 százalékot el tud érni, már nagyot nyer az idei választásokon.

Nagyobb fenyegetést jelentenek Putyinra a szerveződő civil mozgalmak. Egyre népszerűbb a Választók Ligája mozgalom, amely a választások tisztaságáért küzd, olyan neves támogatókkal karöltve, mint Ljudmilla Ulickaja írónő, vagy Jurij Sevcsuk zenész. Alulról szerveződő, interneten, blogokon és „szájhagyomány útján” terjedő mozgalomról van szó, amely már most (mindössze 2 hónappal megalakulása után) jelentős tömegeket képes utcára vinni a nagyvárosokban. Az ellenzéki mozgalmak ráadásul arra is rájöttek, hogy ha összefognak, olyan erőt képesek koncentrálni, amely ha meg nem is döntheti, de legalább megingathatja a putyini hatalmat. Ennek jegyében több olyan mozgalom, párt is összefogott, amelyek szintén a választások tisztességes lebonyolítását követelik. Az összefogás teljesen különböző eszméket képviselő közéleti szereplőket tud egy platformra helyezni: a liberális politikus és sakklegenda Garri Kaszparov mellett Szergej Udalcov, a radikális Baloldali Front vezetője és a korrupció ellen, a politikusok ügyeit is feszegető látványos és nyilvános akciókat szervező Alekszej Navalnij állt a tüntetés élén a Putyin nélküli Oroszországot követelő tömegben. Navalnij ügyvéd, rendkívül népszerű, bloggerként hívta fel magára a figyelmet, miközben korrupcióellenes megmozdulásokat szervez, valamint a „RoszPil” nevű társadalmi szervezet vezetőjeként olyan ügyeket hoz nyilvánosságra, amelyekben az állami tenderek körüli visszaélésekre, a hivatalnokok tevékenységre és az állami vállalatok sikkasztási ügyleteire igyekszik fényt deríteni. 

Oligarchák

Bár néhány éve még jelentős befolyásuk volt a politikára, úgy tűnik, az oligarchák kora lassan bealkonyul Oroszországban. Való igaz, idén egy milliárdos is indul a választásokon, de Prohorov már egy új típusú oligarchiát képvisel. A „nagy öregek” közül sokan – akár a gazdasági válság, akár politikai nyomás hatására – áttették a székhelyüket más országokba, financiális problémákkal küzdenek, vagy éppen börtönbüntetésüket töltik. Borisz Berezovszkijt például jelenleg is körözik hazájában. A milliárdos egykor Jelcin bizalmasa volt, 2003 óta él emigrációban. Több ízben is megkísérelte Putyin hatalmát meggyengíteni, ezért folyamatos megfigyelés alatt áll, több bűnügyi nyomozás is folyik ellene. Némileg másként, de szintén Angliában vált híressé Berezovszkij egykori üzlettársa, Roman Abramovics, akit ma leginkább arról ismerünk, hogy az övé a londoni Chelsea labdarúgóklub. Pedig kevésen múlt, hogy nem bukott együtt társával, ám a Putyinnal jó időben kötött béke révén kihúzhatta a fejét a hurokból. Kevésbé szerencsés Mihail Hodorkovszkij esete, aki viszont jelenleg (és még jó ideig) börtönben ül, mert összeakasztotta a bajuszát az oroszok első emberével. Alekszandr Lebegyevnek pedig (talán nem véletlenül) nem sokkal a 2012-es választások előtt gyűlt meg a baja az adóhatóságokkal. A tulajdonában lévő Nemzeti Tartalékbank számláit befagyasz­tották, ez pedig komoly likviditási problémákat okozott az erősen ellenzéki Novaja Gazeta című folyóiratnak is – ami egyébként többek közt épp Lebegyev és Mihail Gorbacsov volt szovjet elnök közös tulajdonában van, és élesen kritizálja a jelenlegi rendszert. A fiatal generáció milliárdosai már nem kezdenek neki ilyen éles harcoknak, inkább az üzletre koncentrálnak, és visszahúzódnak. Putyin pedig igyekszik kemény kézzel fogni őket és időről időre erős hangon figyelmezteti az oligarchákat kötelességeikre.

 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!