- Egy másik bomba is „keringhet” Manchesterben
- A terror új arcával szembesült az évtizedeken át bombafenyegetésben
élő város
- A manchesteriek nem adják fel mindennapjaikat, összekapaszkodnak
és nem félnek
Megállni ugyan nem állt meg az élet, de egy időre megtorpant Manchesterben. Az angliai várost hétfő éjszaka terrortámadás rázta meg: a merénylet 22 felnőttel és gyerekkel végzett, 116 sérültje van – nagyjából 30-at még mindig kórházban ápolnak.
A pusztítás – figyelmeztetett az Európai Parlament elnöke, Antonio Tajani – új mélységet ért el. Egyfelől a célpontválasztás miatt: szándékosan olyan helyszín ellen irányult, ahol fiatalok, gyerekek szórakoztak.
Másrészt változott az elkövetői technológia: a nyomozás azt valószínűsíti, hogy az elkövető az Ariana Grande-koncert végén kintről surrant be a Manchester Arénába. Azaz olyan időpontot választott, amikor a biztonságiak már kezdtek kiereszteni, és amikor a közönség már éppen kifelé tartott az építményből.
Robbantás és telefon
Terrortámadás és terrortámadás között nincs érdemi különbség. Árnyalatnyi azonban van. Manchester az 1970-es években már nézett farkasszemet a terrorral, de most egy másik arcával szembesült.
A város az 1970-es évek óta terrorfenyegetettségben élt – és a manchesteriek most arról beszélnek: akadnak kulturáltabb robbantók a most mészároló Salman Abedinél.
Manchester évtizedeken át az Ír Felszabadítási Hadsereg (IRA) kiemelt célpontja volt, a terrorszervezet azt akarta elérni, hogy az Egyesült Királyság kivonuljon Észak-Írországból.
És mégis: majdnem 90 évnyi polgárháború/terrornyomás sem tépte meg annyira Manchestert, mint a hétfő éjszaka.
Emlékeztetőül: 1978-ban az IRA több nagyvárosban, köztük Liverpoolban, Coventryben, Bristolban, Southamptonban és Manchesterben is robbantott – összesen heten sérültek meg. Amikor 1992-ben és 1996-ban az IRA szintén több merényletet végrehajtott, akkor sem halt meg senki (igaz, a sérültek száma egyre nőtt). És ami a legfontosabb különbség: a terrorszervezet az esetek zömében a detonáció előtt telefonon jelzett a brit kormánynak, így a hatóságok eséllyel evakuálták az embereket a robbanási zónából.
Az IRA 1999-re gyakorlatilag letette a bombát, és a politikai nyomásgyakorlásra hagyatkozik, így béke van Angliában. Amit 2008-ban szaggatott szét újra egy metróbeli merénylet. Nagy-Britanniát utolérte a sűrűsödő iszlamista terror. Európában az utóbbi másfél évben, 18 szélsőséges merényletben több mint 300 ember veszett oda. A biztonsági prognózisok pedig azt jelzik: egyre gyakoribbak lesznek a támadások, mégpedig azért, mert az amerikai– orosz–török koalíció, ha komótosan is, de felmorzsolja az Iszlám Államot. Melynek menekülő/túlélő harcosai megpróbálhatnak átjutni Európába. A fenyegetés pedig újabb erőszakot szülhet a befogadó országok részéről, ami ezúttal a menekülteken csapódik le – ez pedig újabb bevándorlókat radikalizálhat.
Mindennapok közössége
Épp ezért létfontosságú, hogy – ahogy Manchester egyszer már megtette – Európa megtanuljon a terrorfenyegetés árnyékában is normális hétköznapokat élni.
Ugyan kedden kritikus szintre emelte a brit kormány a terrorellenes készültségi szintet (ami a lakosság szempontjából pusztán annyit jelent, hogy a köztereket ellepték a legkülönfélébb fegyveres hatóságok), Manchesterben nincs pánik.
A hétköznapokat azért átitatja a merénylet sokkja – de ezt nagyban enyhíti a közösség összekapaszkodása. A robbanás másnapján utcai megemlékezések kezdődtek: először az Albert Square-en gyűlt össze hatalmas tömeg, hogy együttérzésüket fejezzék ki a gyászolókkal, csütörtök délelőtt pedig a St. Ann’s Square-en tartottak néma demonstrációt. A csendes megemlékezés egyik drámai pillanatában egy nő énekelni kezdte az egyébként Manchesterből induló Oasis együttes „Don’t look back in anger” (Ne nézz vissza haraggal!) című slágerét, melyet a jelenlévők egyként daloltak vele együtt. A dalt énekelni kezdő Lydia Bernsmeier-Rullow a Guardiannek azt nyilatkozta: „Más nem jutott eszébe, mint hogy tekintsünk a jövőbe, fogjunk össze, és ne hagyjuk magunkat megfélemlíteni.”
A YouTube-ra felkerülő rengeteg helyi videó tanúsága szerint a barátok, ismerősök számtalan kisebb demonstrációval igyekeznek támogatásukról biztosítani az elhunytak hozzátartozóit:
az egyik ilyen, nem hivatalos megemlékezésen egy anya – akinek 15 éves lánya, Olivia is az áldozatok között van – beszél az összefogás erejéről:
„Résen kell lennünk, de nem szabad megijednünk. Ne hagyjuk, hogy a gyerekeink áldozatokká váljanak!” – sírja bele a mikrofonba. Fájdalmával most egész Manchester azonosul. A kint élők szerint már-már eufórikus élményt jelent az az összefogás, amellyel a manchesteriek támogatják egymást. Egy apa, Colin Parry, aki 24 évvel ezelőtt egy IRA-támadásban veszítette el akkor 12 éves kisfiát, ideiglenes lelkisegély-központot állított fel, hogy segítse a gyász folyamatát; Erzsébet királynő személyesen látogatta meg a kórházban kezelt áldozatokat; és még a két ősi rivális futballklub, a Manchester United és a Manchester City szurkolói is összebékéltek a tragédia után, és #ACityUnited hashtaggel fejezték ki együttérzésüket, és egymillió fontot gyűjtöttek az áldozatok hozzátartozóinak, illetve a sebesülteknek.
Egy másik nyomában
A manchesteriek nyugalma példaértékű. Pedig nemcsak a gyásszal kell megbirkózniuk, hanem a félelemmel – mégpedig konkréttal. A Salman Abedi otthonát átfésülő rendőrség ugyanis egy valóságos bombagyárat talált.
A szakértők a nyomokból arra következtettek, hogy a Manchester Arena előterében használt pokolgépen kívül legalább még egy másik bomba is készült. Hogy hol lehet, azt senki nem tudja. Információt hollétéről esetleg az a tíz ember szolgáltathat, akiket eddig elfogott a rendőrség. A merénylő apját és testvéreit tartóztatták le, illetve több embert, akik ugyanannak a dzsihadista hálózatnak dolgoztak, mint Salman Abedi.
„Ugyanezeket a sebeket láttam el Szíriában”
– mondta megrendülten Mounir Hakimi. Az orvos jelenleg a lancashire- i kórházban dolgozik, és a megsérült fiatalok egyikét operálta, korábban viszont Szíriában szolgált.
A sebész az M1 Híradójának azt mesélte, az Iszlám Állam támadásait követően sok-sok civilt kezelt, akiket ugyanolyan „piszkos bomba” sebesített meg, mint ami Manchesterben robbant.
Ezeket a detonátorokat megtömik szögekkel, csavarokkal, szegecsekkel, hogy azokat is életveszélyesen roncsolja, akik viszonylag távolabb vannak a bombától.
„Gyermekeitek sem lesznek biztonságban” – fenyegetőztek korábbi üzeneteikben az Iszlám Állam terroristái.
Mint a többiek
Bosszúvágy hajthatta a manchesteri merénylőt döbbenetes tette elkövetésében, az AFP hírügynökségnek nyilatkozó családi ismerős szerint. Az öngyilkos robbantást elkövető 22 éves Salman Abedi egyik jó barátja azután halt meg, hogy egy évvel ezelőtt brit fiatalok megkéselték az utcán. Az ismerős szerint az eset feldühítette a Manchesterben élő fiatal líbiaiakat, akik muszlimként maguk is célpontnak érezték magukat, Abedi pedig azóta bosszút tervezett, hiába próbálták meggyőzni: az eset közönséges bűncselekmény volt.
Az őt távolabbról ismerők csendes, szerény, udvarias fiatalnak ismerték, ez pedig egybecseng az elmúlt évek terrortámadásainak tapasztalataival, a terroristák általában nem tűntek ki saját közösségeikből.
A család Líbiában élő tagjainak vallomásából kiderült, hogy a merénylő a robbantás előtt néhány órával felhívta anyját, és egy bocsánatkéréssel búcsúzott tőle. Abedi négy nappal korábban utazott vissza Líbiából az Egyesült Királyságba. Egyik testvére vallomására alapozva a líbiai nyomozók úgy gondolják, Salman egyedül vitte véghez a tettét, és az interneten talált leírások alapján készített pokolgépet. Ezzel egész más nyomon járnak, mint a brit hatóságok, akik azt feltételezik, hogy Abedi mögött egy egész szervezett hálózat állt, és a bombát sem ő csinálta. A Sky értesülései szerint csütörtök éjjel is letartóztattak egy embert Manchesterben az üggyel összefüggésben – ezzel tízre nőtt az őrizetbe vettek száma.
Az elkövető két fiútestvérét és apját, Ramadan Abedit is lefogták Tripoliban, ő az 1990-es években a Moammer Kadhafival szemben álló Líbiai Iszlám Harci Csoport (LIFG) tagja volt a titkosszolgálatok szóvivője szerint. Ennek a szervezetnek a tagjai manapság jó kapcsolatot ápolnak az al-Kaida terrorszervezettel is.
Miután a diktátor könyörtelen harcot indított ellenük, az idősebb Abedi Nagy-Britanniába menekült a családjával, a helyi mecsetben prédikációkat is tartott, majd 2011-ben tért vissza Líbiába. A robbantó apja tagadja, hogy köze lenne a merénylethez, sőt a fia bűnösségét is tagadja. „Mi nem hiszünk ártatlanok meggyilkolásában” – mondta a Telegraph információi szerint az apa, aki azt is tagadja, hogy fia tagja lenne az Iszlám Állam nevű terrorszervezetnek.
F. SZ. K.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
