Irak és Irán? A négerek mindig háborúznak – így kommentálja a két arab nagyhatalom konfliktusát egy átlagos középkorú magyar asszonyság, miközben embereseket harap egy rántott csirkecombból. A helyzet több mint harminc év elteltével sem jobb: az emberek mintegy fele 2017-ben sem képes megmondani, hogy mi volt az év (jelesül 2017) legfontosabb külpolitikai eseménye, illetve ki lehet a világpolitikai legbefolyásosabb szereplője – így találta a Publicus Intézet évértékelő kutatása, amit a Vasárnapi Hírek megrendelésére készített. És bizony hiba lenne azt hinni, hogy ez egy marginális kérdés, mivel a választók „évérzetét” úgyis a belpolitikai események alakítják. Utóbbi állítás ugyan helytálló, de árnyalandó, mégpedig azzal a kitétellel, hogy a külpolitikai adalékok nélkül aligha értelmezhető a belpolitika.

Nem véletlen, hogy a hatalom és a neki parírozó sajtó megpróbálja monopolizálni a külországi interpretálását. Többé-kevésbé sikerrel.


Mégse a víz az úr

Legalábbis erre utal, hogy miközben az EU jövőjét (következésképpen a magyar polgárok mindennapjait) alapjában határozza meg, hogy milyen koalíció irányítja majd Németországot, illetve hova futnak ki Macron francia elnök kétsebességes Európát építő tervei. Ennek ellenére a német és a francia választást mindössze az emberek 1 százaléka tartja az év legfontosabb külpolitikai eseményének. Hasonló arányban tekintik a legfajsúlyosabb történésnek az Iszlám Állam elleni küzdelmet, miközben az a menekülthullám egyik oka, illetve a terrorizmus melegágya. Épp ezért meghökkentő, hogy a terrorcselekményeket viszont a „világesemények” közül a negyedik helyre sorolják a magyarok (lásd ábránkat). Az ellentmondás „előállítója” a kormánymédia lehet, amelyik csak az európai terrorcselekményekre koncentrált – és azokat (számos logikai bakugrással) a menekülthelyzetből vezette le. Márpedig a menekültek Európába áramlásánál semmi fontosabb nem történt a glóbuszon a hazai átlagember szerint – ahogy ezt a hatalom is láttatni kívánta. Hogy a Fidesz-tábor 33 százaléka ezt vallja, az nem meglepő, de a bizonytalanok ötöde is így vélekedik, illetve az MSZP és a Jobbik szavazóinak 16-17 százaléka sem gondolja másképp.

Ez azt igazolja, hogy a Fidesz – hatalomtechnikai szempontból – jó úton jár, amikor a menekülthisztériával próbál szavazatot maximalizálni. Ebből az következik, hogy az idei év legfontosabb belföldi témájának is a menekültügyet tekintik az emberek – de nem: a migránspara a második helyre szorult.

Viszont ez a kivétel ebben az esetben tényleg erősíti a szabályt: a hazai toptörténés a vizes világbajnokság lett. És ennél a pontnál érdemes figyelembe venni két tényt. Az egyik az, hogy a fontossági sorrendet – akárcsak a külpolitikai eseményeknél – az emberek felének véleménye adta ki, ugyanis a válaszadók mintegy 50 százaléka a belpolitikai történéseket sem akarta vagy éppen nem tudta rangsorolni. Csakhogy ez nem jelenti azt, hogy nincs véleményük.

Ugyanis az, hogy a Fidesz hónapról hónapra egy-két százalékponttal növeli támogatottságát (jellemzően a bizonytalanok közül csábít el szavazókat), azt jelenti: jóval  többen osztják a kormánypárt véleményét, mint ahányan bevallják. Azaz valószínűsíthetően a menekültügy lenne az első, ha mindenki színt vall. A másik fontos tényező, hogyha nemzeti büszkeségről van szó, akkor az ellenzékiek is készek felsorakozni egy kormányzat szervezte esemény mellett – akkor is, ha 170 milliárdba került.

Szóval a FINA-t a szocialista szimpatizánsok 34 százaléka emelte 2017 legfontosabb hazai eseményévé, és ugyanezt gondolja   bizonytalanok 23, illetve a Jobbik híveine  18 százaléka. A Fidesz-tábort nem öntötte el a nemzeti büszkeség, ebben a körben a „migránsok” mindent vittek. (A FINA-n és a menekültügyön kívül mást nem nagyon említettek az emberek – az első öt helyre például nem fért fel Paks bővítése, az ország helyzetének változása vagy épp az orosz befolyás növekedése sem.)


Probléma = menekült
Hogy valóban nem lehet felülmúlni a menekültügyet, azt a negatív lista is bizonyítja.

Amikor a Publicus azt firtatta, mi volt idén az ország legnagyobb problémája, akkor az emberek 31 százaléka a menekültügyet nevezte meg. Az elszegényedés a maga 1  százalékával csúnyán lemaradt, az egészségügyet alig 13 százaléknyian kárhoztatták, az oktatásügy a kanyarban sem volt (lásd ábránkat). A korrupció ugyan a negyedik legsúlyosabb problémává dagadt, ám a jelek szerint a választókat nem „egyes személyek gyarapodása” dühíti (ezt jelzi, hogy Orbánt, a kormányt és a Fideszt mindössze a po gárok 1 százaléka tartja a legdurvább bajnak), hanem az, hogy az okosban eltüntetett hazai és uniós pénzek hiánya egyértelműen rontja az életminőséget – elmaradt, illetve csak részben valósult meg a közszolgáltatások fejlesztése.


Szegénységtől rettennek

Parancsra – nem meglepő módon – a Fidesz-tábornak fáj a legjobban a menekültügy: e csoport 49 százaléka érzi a nem létező „migránshelyzetet” az ország legfontosabb problémájának. A kormánypárti szimpatizánsokon kívül azonban a bizonytalanok félik túl a menekültügyet: 23 százalékuk ezt tartja első számú gondnak.

Ami nem csoda, hiszen, mint szó volt róla, a bizonytalanokkal bővül a Fidesz-bázis.

Az elszegényedés pedig az MSZP-sek és a jobbikosok mumusa, előbbiek 42 százaléka, utóbbiak 25 százaléka szerint a nyomornál nincs nagyobb baj (az uniós statisztika egyébként őket igazolja, hiszen 3,5 millió szegény embert számol az országban).


Hol a pénz

A közhangulatot persze alapvetően az életminőség határozza meg – köznapibban szólva, az, hogy mire telik. És a Publicus úgy találta: az emberek több mint fele pont úgy él, mint 2017 elején – több mint egyötödük pedig rosszabbul. Ami egészen meglepő, hiszen a statisztikák majdnem 13 százalékos béremelésről szólnak. Csakhogy a kiskereskedelmi forgalom így is mindössze 4 százalékkal bővült. Ez két dolgot jelenthet: egyrészt azt, hogy a lakosság spájzol és megtakarításait hizlalja; másrészt azt, hogy a mindennapi költségek jóval az átlagos infláció (mintegy 3,2 százalék) fölött alakult, azaz a pénzromlás megette a többlet jó részét.

Az igazsághoz hozzátartozik, miszerint pont ugyanannyian érzik úgy (22 százaléknyian), hogy jobban élnek, mint ahányan életminőség-romlásra panaszkodnak.

A „prosperálók” derékhadát a fideszesek adják – a kormánypárti szavazók 35 százaléka érzékeli úgy: klasszabb a helyzet.

Hogy miért, arról csak találgatni tud egy közvélemény-kutatás, de valószínűsíthető, hogy az átlag feletti jövedelemmel, a családi adókedvezményt teljes egészében kihasználni tudó „középosztálybeliekről” van szó, akiknek az egykulcsos adó is sokat hagyott a családi kasszájukban. Az ellenzéki pártok és a bizonytalanok 46–59 százaléka azonban úgy érzi, nem lett jobb az anyagi helyzete, illetve szavazóik 23 és 45 százaléka panaszolja helyzete romlását.


Nem vidám

Nem csoda, hogy hasonlóan alakult az emberek közérzete: ha a Fidesz-bázis nem mutat kötelező jókedvet (41 százalékuk szerint klassz esztendő volt 2017), akkor az idei évet az emberek zöme pocséknak bélyegezte volna. Az MSZP-tábor 53 százaléka lett rosszkedvű 2017-től, a DK-szavazóknak pedig 62 százaléka. A Jobbik kicsit kevésbé volt pesszimista, támogatóinak mindössze 39 százaléka nem szerette az évet. A bizonytalanoknál az elégedetlenségi arány 29 százalék volt.

Stabilizálta pozícióját a magyarok új bálványa: Hosszú Katinka már másodszor az év legnépszerűbb személyisége – pontosabban róla gondolják, hogy a legtöbbet tett az országért.

A jobbikosok között igazi „fétisember” a világklasszis úszó: 36 százalékuk oda van érte. Persze a bizonytalanok ötöde és a szocialisták nyolcada is rajong Hosszúért. A legkisebb arányban (14 százalék) a fideszesek számára Hosszú a legnagyobb magyar – persze ez nem csoda: a kormánypárt hívei Orbánt magasztalták tömegével (46 százaléknyian szerették).

Ennek az ádáz támogatásnak köszönhetően az úszónő 19 százalékos összesített eredményével csak egy orrhosszal előzi Orbán Viktort, aki 18 százalékot teljesített a „szeretetversenyben”.

Utánuk viszont senki „nem látszik”: a harmadik helyre felzárkózó Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter mindössze 2 százalékkal szerénykedhet. Hogy mivel érdemelte ki, ember nem tudja: de a fideszesek 5, a bizonytalanok 6 százaléka szerint nincs nála menőbb. Más nem ért el 1 százaléknál jobb eredményt, és ez egyaránt igaz Vona Gáborra, a Jobbik első emberére, Gyurcsány Ferencre, a DK elnökére, Szél Bernadettre, az LMP miniszterelnök-jelöltjére.
 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!