Már a Fidesz saját választási törvényének sem felel meg az a választókerületi beosztás, amely alapján a kevesebb mint két hónap múlva esedékes parlamenti voksolást lebonyolítják. Ez derül ki a választókerületek adatainak lapunk által elvégzett ös?- szevetéséből. Arról a választókerületi térképről van szó, amelyet a Fidesz a 2010-es választási győzelme után konszenzus nélkül, önkényesen átrajzolt – hogy az minél inkább a Fidesznek kedvezzen. (Kövér László házelnök a napokban kiszivárgott beszédében el is ismerte, hogy a választási rendszer reformjánál „földrajzi bűvészkedés” történt.)

Az nem vitás, hogy a kerületekhez a lakosságszám aránytalanságai miatt mindenképp hozzá kellett nyúlni, ám a kormány úgy formázta újra a rendszert 2011-ben, hogy ahol csak lehetett, az ellenzéki szavazókat egy „tömbbe” terelte (lemondva így néhány balos kerületről), miközben a billegő körzetekhez olyan területeket csaptak hozzá – sokszor utcákat vagy háztömböket – megosztva, amivel az a Fidesz felé billenhetett. Az erős és stabil fideszes bázisoknál nem volt gond, ha más szomszédos vagy akár távoli balos részeket társítottak hozzájuk, az egyéni mandátum „behúzását” ott nem veszélyeztette a rajzolgatás. Erre jó példa a fővárosi 1-es választókerület, amelyet extrém módon a Duna két partján lévő V. és I., továbbá részben a IX. kerület összevonásával alakítottak ki. A fideszes többségű I. kerület miatt így még akkor is hozható a körzet a mostani kormánypártoknak, ha a Belvárosban jelentősen erősödne a baloldal. Ugyanígy Pest megyében, Veszprémben és a Nyugat-Dunántúlon is komplett baloldali fellegvárakat számoltak fel az átrajzolással. Érdekesség, hogy a Fidesz a jelenlegi rendszerrel már 2006-ban kormányt alakíthatott volna a szocialisták helyett. 


20 százalék

Csakhogy mára ez a választókerületi felosztás sem megfelelő, igaz, módosítani csak a választás után kell rajta (mivel egy erről szóló passzust azért elhelyezett a törvényben a Fidesz). Az országgyűlési képviselők választásáról szóló 2011-es törvény kimondja: a körzeteket úgy kell kialakítani, hogy azokban „a választásra jogosultak száma megközelítően azonos legyen”. Most viszont míg például a Tolna megyei 2-es, Dombóvár-központú választókerületben 61 450 választásra jogosult állampolgár él, addig a Pest megyei 5-ösben, azaz Dunakeszin és környékén 93 692 szavazat dönt el egy mandátumot. Az országos átlag csaknem 75 ezer szavazó. A törvény szerint a választásra jogosultak száma az átlagtól legfeljebb 20 százalékban térhet el, ellenkező esetben a területi beosztást módosítani kell. Márpedig  jelenleg több választókerületnél is meghaladja az eltérés a 20 százalékot, sőt a példában említett legkisebb és legnagyobb kerület közötti eltérés több mint másfélszeres.

A Fidesz nyilván tisztában van azzal, hogy az időközben történt népességmozgásokhoz kellett volna igazítania a térképet, csakhogy a 2015-ben az időközi választásokon elvesztett kétharmad miatt erre nem lenne esélye. Az ellenzéki pártok ugyanis aligha adnák nevüket a térképrajzolgatáshoz és a földrajzi bűvészkedéshez.


A kevesebb a több

Az átlagnál népesebb választókerületek egyébként jellemzően olyan megyékben vannak, ahol az ellenzéknek lenne esélye az egyéni körzet elnyerésére. Több fővárosi kerület mellett Pest, Baranya, Heves, illetve Csongrád megye is ide sorolható – utóbbiban például mind a négy egyéni körzetben 80 ezer felett van a választásra jogosultak száma, de ehhez közelítő az érték a négy baranyai körzet közül háromban is. Eközben például Somogyban, Vas vagy épp Tolna megyében alig több mint 60 ezer szavazó dönt a mandátum sorsáról.

Egyfordulós választás, győzteskompenzáció, levélszavazás a külhoniaknak, nehezített részvétel a külföldön dolgozó magyaroknak, a választókerületek átrajzolása – csak néhány példa arra, hogy miért torzít jelentősen a jelenlegi választási rendszer. A pálya egyértelműen a Fidesz fejé lejt. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy míg 2010-ben a szavazatok 53 százaléka és az akkori 176 egyéni helyből 173 megnyerése kellett a kétharmados győzelemhez, addig 2014-ben 45 százalékos listás teljesítmény és a 106-ból 96 egyéni körzet elhozása is elég volt ehhez.

Vagyis a Fidesznek majdnem félmillió szavazó elvesztése után is kétharmada maradt a legutóbbi választáson. Még egy érdekes adatsor: a 2014-ben a Fideszre érkezett 2,26 millió voks kevesebb volt, mint a 2002-es (2,3 millió) és a 2006-os (2,27 millió), mégis a korábbi, magasabb számok nemhogy a kétharmadhoz nem voltak elegendőek, de még a választási győzelemhez sem. 


Saját bűvészdoboz

A baloldali pártoknak ugyanolyan mandátumszám eléréséhez nagyjából 3 százalékponttal több szavazatot kell begyűjteniük, mint a Fidesznek. Ez részben épp abból következik, hogy a balosnak számító körzetek általában nagyobbak, míg a Fidesz könnyen nyerhető körzetei kisebbek. Vagyis utóbbi helyeken egy szavazat többet ér, mint máshol. Máshogy fogalmazva: egyenes összefüggés van a választókerület mérete és a baloldali jelleg között, és minél népszerűbb volt a baloldal egy adott körzetben az elmúlt választásokon, az annál népesebb. Bár az eltérés sokszor csak néhány ezres, tehát nem drámai, de 106 választókerületnél ez már jelentős különbség.

A Political Capital 2013-ban fejlesztett mandátumkalkulátora például arra jut, hogy ha a Fidesznek és egy baloldali pártszövetségnek is 50-50 százalékot adunk, akkor az egyéni választókerületeket (amiből 106 van) nem az elvárható 53-53 arányban nyernék meg, hanem a kormánypártnak 58, ellenfelének pedig 48 egyéni mandátum jutna. László Róbert, a PC választási szakértője szerint ez jól mutatja a Fidesz térképrajzolóinak szándékát.

Az EBESZ a legutóbbi választások utáni jelentésében le is írta, hogy a Fidesz–KDNP jogosulatlan előnyhöz jutva nyert kétharmaddal. Az új rendszer alkalmas volt arra, hogy több ponton súlyosan torzítsa a választói akaratot. Ide sorolták a már említett választásiszabály-változásokon túl a kormánypártok által felhasznált állami propagandát, a „baráti civilek” bevetését, az átláthatatlan kampányfinanszírozást vagy a külföldi szavazásnál sérülő szavazategyenlőséget is. Önmagában a győztes jelöltek után is járó töredékszavazatok miatt a Fidesz hat mandátumhoz jutott a parlamentben.


Két rendszer

A jelenlegi választási szabályozás jelentősen nehezíti, sőt sok esetben ellehetetleníti azoknak a magyaroknak a szavazását, akik külföldön élnek, de itthon nem számolták fel magyarországi állandó vagy ideiglenes lakhelyüket. Ezek az emberek vagy hazajönnek és a lakóhelyük szerint voksolnak, vagy kérik a felvételüket a külképviseleti névjegyzékbe, és az adott külföldi országban a helyi külképviseleten szavaznak. Csakhogy ez a lakóhelyüktől akár több száz kilométerre is lehet. Vagyis a nagyjából 400-500 ezer, külföldön dolgozó magyarnak a szavazását jelentősen nehezítették, amit jól mutat, hogy a 2014- es választáson közülük kevesebb mint 30 ezren vettek részt, ez a választásra jogosultak (nagyjából 300 ezer ember) alig tíz százaléka, miközben itthon 62 százalékos volt a részvétel. Pedig a külföldre kényszerült magyarok vélhetően inkább az ellenzéket támogatnák – jelzi ezt, hogy a 2006- os kvótanépszavazáson kevesebb mint 8 ezren vettek részt a külföldön dolgozók közül. Azaz ők többségében nem hallgattak a kormány hívó szavára.

A külhoni magyarok körében ugyanakkor, akik levélben is szavazhatnak (pártlistákra), jelentősen felfuttatták a regisztrációt, a kormányfő fél év alatt kétszer is levélben buzdította őket regisztrációra és voksolásra. Nem véletlenül, hisz például a legutóbbi választáson a voksok 95,5 százalékát a Fidesz–KDNP gyűjtötte ebben a csoportban. Már most 405 ezer felett van a regisztrációs kérelmek száma és csaknem 339 ezer embert fel is vettek a névjegyzékbe.

A ténylegesen és érvényesen voksolók száma így akár a duplája is lehet annak a 128 ezer határon túli magyarnak, akik 2014-ben éltek a választójogukkal. Ez pedig azt jelenti, hogy nem egy, hanem akár 2-3 mandátum sorsa is eldőlhet a határon túlról az április 8-i választáson – nyilván a Fidesz nagy örömére.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!