Hiába mondja Orbán Viktor, hogy ne segélyre rendezkedjenek be az emberek, az új közfoglalkoztatási program lejtőre taszítja őket. Így vélekednek az abaúji településeken, ahol eddig a munkanélküliek kaptak közmunkát. Most veszélybe kerül a megélhetésük: aki tavaly közmunkában minimálbért keresett, most harmincezerrel kevesebbért dolgozhat. A segély kétezer forinttal kevesebb.
Jövőre sem.
A dél-borsodi településvezető nem tudja, mi lesz a férfival, akinek állástalan, végzettség nélküli felesége, iskolás gyereke van. Azt viszont mondja: mint mindenhol, a közmunkán is érződik a megszorítás.
Tavaly 120 milliárd jutott közfoglalkoztatásra az államkasszából, idén 64 milliárd, ebből 42 milliárdot kapnak az önkormányzatok, a többit vállalkozások. Az is újdonság, hogy a korábbinál jelentősen kevesebb embert vehetnek fel 6 vagy 8 órás munkaviszonyba, a mostani kormányzat a négyórás közfoglalkoztatást szorgalmazza, de tavalyhoz képest ezt is limitálja. Az a munkanélküli, aki bekerülhetne, de nem lép be a rendszerbe, és az idén nem dolgozik legalább 30 napot, jövőre nem szerez jogot se újabb közmunkára, se bérpótló támogatásra.
Északabbra megyünk Borsod megyében, Abaújba. Ináncson egy férfi, mikor megtudja, miért jöttünk, máris zúgolódik.
– Nem érdekli őket semmi – utal a kormányra. – Nem igaz, hogy nem volna munka. Ha egyszer felemelnék a hátsó felüket és lejönnének vidékre, meglátnák, hogyan élnek itt az emberek.
Errefelé beszélik, akik sokáig munkanélküliek voltak, a közmunkától kiegyenesedtek, kinyíltak, visszajött az önbizalmuk. Most megint sírnak, éheznek, nem tudják fizetni a közüzemi számlákat, a törlesztőrészleteket.
– Karácsonykor itt mindenki sírva ünnepelt, tudták, lejár a szerződésük, de azt nem, idén mi lesz velük – mondja egy asszony, akivel a mikrokistérségi szociális alapszolgáltatású központban találkozunk.
Ináncs Miskolctól autóval félórára, a Hernád-völgyében fekszik, 1300-an lakják. Hajdan állattenyésztésből, lótartásból és mezőgazdaságból éltek az itteniek. Később ingáztak, a miskolci kohászatban, gépgyárakban dolgoztak sokan, mások a termelőszövetkezetben. Mindjárt a rendszerváltozás után szakadt Ináncsra a munkanélküliség, mikor a nehézipar fellegvárában bezártak a gyárak, tönkrement a környéken a mezőgazdaság. Néhány éve a közeli Szerencsen a cukorgyár is leállt.
– A statisztikát vagy a valóságot mondjam? – kérdez vissza Kiss Péter településvezető, miután arról érdeklődöm, mekkora a munkanélküliek aránya. – Mert a mostani hivatalos statisztika a lélekszámhoz viszonyítva húszszázalékos arányt mutat. De ha leveszem a 18 év alattiakat, a nyugdíjasokat és a rokkantakat, akkor itt 540 aktív van. Csaknem felük, 220 fő regisztrált munkanélküli.
Eddig Ináncson nem volt túl nagy a gond, amióta bevezették a közfoglalkoztatást, a legtöbb rászoruló kapott közmunkát.
– Baj volt, hogy senki se ellenőrizte, mert nem igaz, hogy nem teremtettek értéket, és az sem, hogy seprűt sétáltattak, vizet gereblyéztek – cáfolja a közmunkáról kialakult közvélekedést. Bizonyságul fotókat mutat. A képeken palántákat ültetnek, gyümölcsöt szednek, árvíz ellen védekeznek…
– Igaz – árulja el később egy férfi –, közbeszerzést kellett volna kiírni, de úgy voltunk vele, legalább tudjuk, mit esznek a gyerekeink, és az étkezési díjakat se kellett emelni.
Most azonban Ináncs égen-földön kilenc embert tud az idén nyolcórásban foglalkoztatni nyolc hónapig, ennyire kapott keretet.
– Orbán Viktor hiába hangoztatja, le kell szoktatni az embereket a segélyről, mert most visszataszítja őket a lejtőn, hogy jövőre is segélyesek legyenek. Az ináncsiak hozzászoktak a rendszerességhez, hogy dolgozni kell, a gyerekeik azt látták, a szüleik reggel felkelnek, mennek munkába, mindez most tönkremegy. Aztán hogy hozzuk őket vissza a való világba, hogy dolgozni kell?!
Az is nehezíti a helyzetet, hogy az önkormányzat normatívája is kevesebb lett.
A szomszédos Forrón is hasonló a helyzet.
– 2600-an vagyunk, a lakosság 40 százaléka roma, 300-350 bérpótlóra jogosultunk van – kezdi Rakaczki Zoltán, a polgármester. – Tavaly az Út a munkához programban egyszerre 170 főt is tudtunk foglalkoztatni, nem kellett halászni az embereket, hogy dolgozni kell, jöttek maguktól, hiszen a segély helyett minimálbért kaptak.
Azt is figyelembe tudták venni, kinek milyen végzettsége van. A nők a hivatalban portaszolgálatot vállaltak, a közkonyhán kisegítettek, a közmunkások adminisztrációját látták el, a férfiak inkább külsőben dolgoztak, tereket köveztek, és itt is védekeztek az árvíz ellen. Aztán tavaly december végén lejárt a szerződésük.
– Előbb minket szidtak, hogy nem teszünk meg mindent azért, legyen munkájuk. Most újra elmagyaráztam nekik, mi az új rend, és elkeseredtek. Nehezen értik meg a változást, a magas közüzemi díjak miatt már most nagyon alacsony az életszínvonal – vázolja a helyzetet a település vezetője.
Pedig nem is olyan rég Forró Közép-Európa legnagyobb szederültetvényével büszkélkedhetett.
– Stabil mellékkeresetet biztosított a családoknak, volt barack- és málnaültetvény is, de ma jó, ha tíz család foglalkozik még velük. A csökkenő felvásárlói árak rég kedvét szegték az embereknek.
Mindkét településen azt mondják: hiába vonhatnak be vállalkozások közmunkást, nincs vállalkozás. A forrói tejüzemet a válság is sújtotta, az a pár magánvállalkozó, aki még a földeken gazdálkodik, évek óta nem látta a termést, az árvíz elöntötte a földjét.
– Sok az idős, beteg ember, akik napi gondozásra szorulnak – mondják az asszonyok az ináncsi otthonban. – A pénzügyeiket kell intézni, meg minden mást, mert a gyerekeik a jobb megélhetés miatt elköltöztek.
– Nemcsak az a baj, hogy nem mennénk a munka után – teszi hozzá az intézményvezető –, hogy röghöz kötöttek vagyunk, de el se tudjuk adni, amink itt van, mert elértéktelenedtek az ingatlanok. A felsőfokú végzettségűeknek is ez a baja. A húgomnak több képesítése is van, mégse jut vele semmire. Most biztassunk mindenkit arra, menjenek el?! Akkor még nagyobb lesz a baj.
Már így is elég tetemes.
Éhséglázadások fenyegetnek?
Az encsi kistérségbe látogató Kaufer Virág (Lehet Más a Politika) képviselő lapunknak elmondta: már egy hónap elteltével is érezhető az intézkedés negatív hatása, az embereken úrrá lett az elkeseredettség és a kilátástalanság. „Az itt élők legfőbb bevételi forrása a közmunka volt. Van olyan család, amelynek 110 ezer forintról 30 ezerre csökkent a havi bevétele, nem is beszélve arról a tényről, hogy adófizetőből segélyezetté váltak. Nem csak a pénzük lett így oda, a becsületük is” – véli a politikus, megjegyezve: ha a kormány nem tesz valamit, éhséglázadásokra lehet számítani. „Az egyik település polgármestere mesélte, hogy sok év után nemrég ismét kifosztották a kisboltot, ami egyértelműen a mostani helyzet miatt fordulhatott elő” – tette hozzá.
Á. J.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!