Sem elismerni, sem kezelni – Orbán Viktor a menekülthelyzetre adott válaszával nyeri meg a következő választást, mert a magyarok (ahogy általában az emberek) számára is az egyik legfontosabb kérdés a biztonság. A baloldal nem mer beszélni a migrációról és a lehetséges megoldásáról, így mélyen gyökerező, evolúciós motivációkat hagy figyelmen kívül – mondja a világhírű szociálpszichológus. Joseph P. Forgas, azaz Forgács József hét éve tanulmányozza a magyar kormánypártok politikáját. Budapesten beszélgettünk vele.

 
Joseph P. Forgas, Forgács József, szociálpszichológus, a sydneyi University of New South Wales professzora - Fotó: Lakos Gábor

– 2015 májusában, amikor a bevándorlásról és terrorizmusról szólt a nemzeti konzultáció, azt mondta: „talán ez lesz az a pont, amikor a megmaradt Fidesz-hívők is lassan rájönnek, hogy becsapják őket, és a vezérük egyszerűen lenézi őket”. ("A vezér lenéz - Forgács József a primitív Fidesz-propagandáról és a termékeny talajról" VH, 2015. május 16. ) Nem így történt, azóta is dübörög a gyűlöletkampány, a legújabb közvélemény-kutatások szerint a Fidesz mostanra egy ócska összeesküvés-elmélettel teljes mértékben mozgósította a táborát: 2,2 millió ember rájuk szavazna, ha most vasárnap lennének a választások. Egyedül Orbán Viktor nem mérte el, milyen tartalékok rejlenek a migránsozásban?

– Az Orbán-kormány három éve főleg félelemkeltéssel és a migránsveszély hangsúlyozásával tartja fent támogatottságát a tájékozatlan választók körében.
Közben a kormányzat teljesítménye csapnivaló, az egészségügy, az oktatás romokban hever, tragikus a kül- és a gazdaságpolitika. Normális országban egy ilyen kormány bukásra lenne ítélve. A legsikeresebb „csodafegyvere” ma is a demagóg nacionalizmus és a migrációs kérdés. Ennek sikere részben azzal magyarázható, hogy Magyarországon – amely nyelvileg és kulturálisan viszonylag elszigetelt ország – az ilyenfajta üzeneteknek tradicionálisan erős talaja van: az emberek bizalmatlansággal és önbizalomhiánnyal közelítenek a külvilághoz. Másrészt univerzális emberi sajátosság, hogy mindenki a saját csoportját preferálja, a „külcsoportokkal” szemben pedig gyanakvó. Ezt szociálpszichológiai kísérletek sora bizonyítja. Orbán migránsellenes propagandája így termékeny lélektani talajra talált.
Érdekes kérdés viszont, hogy a liberális és baloldali ellenzék miért nem tud megfelelő választ találni a migránskérdésre. Merkel tragikusan elhibázott menekültpolitikája egész Európában felszította a populista, jobboldali és nacionalista érzelmeket. Az EU azóta sem produkált egy, a választók által megnyugtatónak ítélt megoldást. Sajnos valóban létezik egy fennhéjázó, moralizáló tendencia: egyes baloldali és liberális politikusok alábecsülik az emberekben természetesen meglévő pszichológiai fenntartásokat. Nem feltétlenül elítélendő morálisan, amennyiben a rendpárti polgárokat nyugtalanítja az, ha dokumentálatlan idegenek tízezrei lépik át az országhatárt. Az ellenzék gyengesége nagyrészt annak tudható be, hogy sem elismerni, sem kezelni nem tudják a választók részben jogos félelmeit.

– Mi lehet az a megoldás, amelyik ötvözi a bezárkózás ősi igényét és a felvilágosult ember humánumát? Amelyik a baloldali ember titkolt biztonságvágyát és felvállalt morális kötelességeit összhangba hozza?

– Fontos, hogy a migráció ügyét ne menekültellenes vagy éppen menekültpárti megközelítésből nézzük, mert ezek érzelmi reakciók. Álljunk pragmatikusan a kérdéshez! A politikai menedékjog csupán ideiglenes oltalmat kínál a vészhelyzetből menekülő embereknek, de nem jár sem végleges letelepedési joggal, sem szabad országválasztással. A 2015-ben lejátszódott spontán népvándorlást mindkét oldalról rosszul kezelték. A liberális oldal humanitárius kérdésként állt hozzá, meg sem próbált egy megnyugtató politikai, pragmatikus rendészeti választ kialakítani. Nyilvánvaló, hogy minden rászoruló korlátlan befogadása nem megvalósítható. Az Orbán-kormány pedig aljas módon kihasználta ezt a krízist, és felszította az egyébként is meglévő xenofóbiát és politikai tőkét kovácsolt belőle.

– Ráadásul ráeresztett az unióra több tízezer menekültet…

– Inkompetens volt és számító. A következmények szempontjából azonban ugyancsak aggasztó a liberális és baloldal évek óta tartó politikai bénultsága ebben a témában. Pedig lennének használható és bevált megoldások. Csak a spontán és dokumentálatlan tömeges migráció teljes megszüntetésével érhető el, hogy a valódi és dokumentált menekülteket elfogadja egy-egy ország.

– A kvótarendszerből azért kiindulhatunk?

– A kvótarendszer legnagyobb baja, hogy bár egyelőre csak kevés menekültről van szó, azt sugallja: további menekülteket is hasonló módon lehet elosztani majd. Talán a helyes megoldás az lenne, hogy miután az EU határain jelenleg sehol nincs vészhelyzet, az EU nem fogadna be több, biztonságos országon spontánul átvonuló politikai menekülteket. Ehelyett a külföldi táborokban lévő, már menedékjogot kapott emberek letelepítése lehetne a prioritás. Több évi kísérletezés után ez a sikeres megoldás alakult ki Ausztráliában is, ahol 15-20 éve indult meg a spontán migráció.
Először pár százan érkeztek roskatag hajókon Indonézián át, őket befogadták és letelepítették. Ennek nyomán nemsokára ezrével, tízezrével özönlöttek a migránsok dokumentumok nélkül.
A megoldás – melyet azóta minden ausztrál párt támogat – végül az lett, hogy a dokumentumok nélkül érkező migránsok soha nem kaphatnak letelepedési jogot. Aki így érkezik, azt harmadik országokban létesített táborokban látják el. Így a tömeges dokumentálatlan migráció – miután híre ment, hogy nem vezet eredményre – pár hónap alatt megszűnt.
Ugyanakkor Ausztrália azóta jelentősen növelte a külföldi táborokból befogadott dokumentált politikai menekültek számát. Az EU-nak is ki kellene mondania: a spontán migráció nem lehet az EU-ban való letelepedés érvényes útja. Csak így lehetne megnövelni azok számát, akik az EU-n kívüli menekülttáborokból letelepedhetnek. Mellesleg a spontán bevándorlók preferált befogadása erkölcsileg sem indokolt, hiszen azoktól a legszerencsétlenebbektől veszik el a letelepedés reményét, akik továbbra is a táborokban sínylődnek. Vagyis, csak az ellenőrizetlen, spontán bevándorlás megszüntetésével érhető el, hogy elfogadhatóbbá váljon az ellenőrzött legális bevándorlás.

– Az ausztrál példa egy fontos szempontból támadható: a Pápua-Új-Guinea területén fekvő Manus szigeten és Naurun lévő táborokban borzasztó állapotok vannak, például rendszeres a kisgyerekek ellen irányuló erőszak.

– Az Ausztrália által fenntartott táborokban nagyon elkeseredett emberek vannak, hiszen végleg meghiúsult a letelepedési reményük. De a táborok egyébként minden szempontból kielégítő egészségügyi, oktatási, biztonsági és higiéniás körülményeket biztosítanak. Bár ez a megoldás nem problémamentes, ezzel együtt az ausztrál menekültpolitika évek óta sikeresen működik. Megalapozta a kiterjesztett, legális migrációs program politikai elfogadottságát, hatására megszűnt az embercsempészet, nem halnak meg emberek a veszélyes tengeri utakon, míg ez Európa déli határain mindennapos. Szerintem egy hasonló megoldás az EU és Magyarország számára is járható út lenne.

– Mit kellene felajánlanunk? A magyarok többsége a kvóta szerint „járó” pár száz menekültnek a beengedését is elutasította, Őcsényben pedig oltalmazott státusszal rendelkező családok nyaralását akadályozták meg a helyiek erőszakos módon.


– A Fidesz-propaganda szándékosan összekeveri az ellenőrzött és az ellenőrizetlen bevándorlást. Szerintem egy átlátható, ellenőrzött és szelektív bevándorlási politikát elfogadnának az emberek. Az ellenzék is kidolgozhatna az ausztrál megoldáshoz hasonló modellt, amely semlegesítené az Orbán-kormány hazug propagandáját. Magyarország képes lenne évente több ezer bizonyítottan politikai menekültet letelepíteni és asszimilálni – és erre a gazdaságnak is szüksége lenne. De ahhoz, hogy ez politikailag elfogadható legyen, meg kell állítani a tömeges spontán migrációt. Nem minden magyar xenofób, inkább rendpártiak, és tudni szeretnék, hogy aki itt letelepszik, az alapos előzetes ellenőrzésen esett át.

– Az ausztrálok múltjukból, helyzetükből adódóan befogadó nép. Ön is ott lelt új hazára. A tömeges bevándorlás hatására mégis viszonylag gyorsan megkeményedtek: harmadik országokban helyezik el a hozzájuk igyekvőket. Az újkori bevándorlás általában csökkentette az empátiát a nyugati emberekben? Ha ma egy háborús beszámolót látunk, kevéssé ráz meg minket, mint pár éve?

– Az empátia nem csökkent, de az idegen kultúrák befogadásának társadalmi és pszichológiai korlátai is vannak. Sajnos az emberi természet máig sem felel meg mindenben az ideális morális követelményeknek. Evolúciós történelmünk során az említett „saját csoport preferencia” és a külcsoportokkal szembeni fenntartások hasznos funkciót töltöttek be: a túlélést segítették – és univerzálisan kimutathatóak minden társadalomban. Nem természetellenes vagy elítélendő, hogy az emberek szeretik a saját szokásaikat és kultúrájukat fenntartani, és jobban reagálunk azokra, akik hasonlítanak rájuk. Ezeket az adottságokat számításba véve kellene a menekültkérdésre egy sikeres és pragmatikus politikai választ találni.

– A multikulturális környezetben keletkező tapasztalatok nem írják felül ezeket az előítéleteket?

– A szociális, társadalmi normák bizonyos fokig felül tudják írni ezeket az evolúciós beidegződéseket, mint ezt Ausztrália példája is mutatja, de ennek korlátai vannak, van egy toleranciahatár. A politikusok dolga, hogy megértsék és kezeljék ezeket az egyébként univerzális fenntartásokat. Attól, hogy 300 éve a liberális humanizmus domináns érték, az emberi természet nem változott meg alapvetően. A sok tízezer éve tartó evolúciós folyamatok következménye a saját csoport preferenciája, a más csoporttal szembeni gyanakvás, mely a múltban hozzájárult a sikeres túléléshez.

– Hozhat ez a migrációs krízis társadalmi korszakváltást?

– Nagyon nehéz ilyesmit előrejelezni, de sok jel utal arra, hogy az emberek közelednek ehhez a bizonyos toleranciahatárhoz. Az elmúlt 300 évben az emberi civilizáció alapvető változáson ment át. A sok tízezer éve működő kommunális, kiscsoport alapú társadalmak helyett a felvilágosult humanizmus értékei dominálnak. Az autonóm individualizmus kultúrája fantasztikus gazdasági és társadalmi fejlődést eredményezett, de ugyanakkor a modern nyugati társadalmak individualista polgárai minden sikerük ellenére szenvednek az identitáshiánytól. Így nem kizárt, hogy a populista és demagóg politikusok által kínált nacionalista és etnikai identitás fölülírhatja a liberális individualizmus értékeit is. Ez különösen jól kihasználható politikailag egy olyan országban, ahol a rendszerváltás óta eltelt időben rengeteg csalódott, frusztrált, elszegényedett ember él, akik magyarázatot keresnek a helyzetükre.

– Például az állítólagos Soros-tervvel?

– Természetesen nincs semmilyen Soros-terv. Elképesztő, hogy egy felelős európai kormány ilyen hazugságokat és primitív konspirációs teóriákat terjesszen, méghozzá az adófizetők pénzén. A valóságban Soros György Magyarország történelmének egyik legjelentősebb adakozója. Széchenyi óta nem volt senki, aki a magánvagyonából ennyi pénz adott volna humanitárius közcélokra – oktatásra, szociális és kulturális tevékenységekre. Sajnos Magyarországnak nincs erős demokratikus tradíciója, nem működnek a fékek és az egyensúlyok, és csak így lehet, hogy egy ilyen rosszul kormányzó, korrupt kormány a választások előtt pár hónappal abszurd hazugságok terjesztésével még mindig nyerésre állhat. Pedig „csak” 2,2 millió ember akarja őket. A másik 6 millió ember viszont nem kap választ a kérdéseire, a félelmeire, és ez már az ellenzék felelőssége.



"Nem természetellenes vagy elítélendő, hogy az emberek szeretik saját szokásaikat és kultúrájukat fenntartani."


Joseph P. Forgas
szociálpszichológus, a sydneyi University of New South Wales professzora

Forgács József néven 1947-ben született Budapesten, 22 éves korában emigrált Ausztráliába. Az Oxfordi Egyetemen két doktori címet is szerzett, több évig élt Angliában, az USA-ban és Németországban is. Fő kutatási területe az érzelmek szerepének vizsgálata a társas viselkedésben, kísérletei jelentős mértékben hozzájárultak ahhoz, hogy megértsük az érzelmi hatások befolyását a sztereotípiák kialakulására és a társadalmi folyamatokra.
26 könyv, valamint megszámlálhatatlan szakcikk és könyvfejezet szerzője. Nemzetközileg elismert szaktekintély, munkásságáért megkapta az Ausztrália Rendet, a Humboldt Kutatási Díjat, a Rockefeller-díjat, és tagjává választotta az ausztrál és a Magyar Tudományos Akadémia is. Szülőhazájában a rendszerváltásig nem jelenhettek meg az írásai, azóta viszont több könyvét is lefordították, és sokan az ő műveiből tanulták a szociálpszichológiai ismereteket, például A társas érintkezés pszichológiája című könyvéből. Rendszeresen hazalátogat, figyelemmel kíséri a magyar közéletet, pár éve, a Fidesz erőteljes megerősödése óta foglalkozik a magyar nemzeti identitás és annak politikai felhasználásának kérdésével.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!