Minden negyedik magyar éhezik. Minőségileg legalábbis, azaz nem tud olyat és annyit enni, amire az egészséges léthez szüksége lenne. A mellbevágó adat a Magyar Élelmiszerbank Egyesület elnökétől származik. Cseh Balázzsal beszélgettünk.

 
Cseh Balázs: az sem biztos, ki a rászoruló

– Hányan éheznek ma Magyarországon?

– Ez attól függ, mit értünk éhezés alatt. A mennyiségi és minőségi éhezés között ugyanis elmosódó a határ, és a tapasztalaton alapuló becslések mellett csak közvetett ismereteink vannak erről. Úgy számolom, hogy a mennyiségileg éhező 100-200 ezer honfitársunknak legalább az év bizonyos időszakai­ban, de sokuknak egész esztendőben probléma az élelemhez való hozzájutás. Köztük vannak azok a családok is, ahonnan a gyerekek nem azért mennek éhesen iskolába, mert nem szeretnek reggelizni, hanem mert egyszerűen nincs otthon ennivaló. Azt pedig az Eurostat szegénységi felméréséből tudjuk, hogy a kérdésre – tud-e legalább minden második nap húst, vagy más, annak megfelelő táplálékot fogyasztani? – hazánkban 26 százalék válaszolt nemmel. És ezen belül a nagycsaládosok, a gyermeküket egyedül nevelő anyák és az egyedülálló idősek aránya 32-33 százalék! A minőségileg éhezők tábora tehát többmilliós, közéjük tartozik minden negyedik magyar állampolgár. Aki jórészt tésztán, kenyéren, krumplin él, de csak kevés húshoz, tejtermékhez, zöldséghez és gyümölcshöz jut a szervezete. Több és pontosabb információkra lenne szükség: még az sem igazán tisztázott, hogy ki a szociálisan rászoruló. Aki segélyt kap, az nem feltétlenül éhezik, aki pedig rászorul, az nem feltétlenül kér segélyt, talán mert túl büszke és még akkor sem kérne, ha éhen halna…

– Vannak jellemző hazai éhségzónák? Honnan érkezik a legtöbb kérés?

– Északkelet-Magyarországról, Hajdú-Bihar és Békés megyéből, valamint az ország délnyugati negyedéből: Somogyból, Tolnából és Baranyából. Onnan, ahol a munkanélküliség is a legnagyobb.

– Csökken, stagnál vagy nő az éhezők száma?

– Tavaly kétszer annyi kérést – nagyjából félmilliót – kaptunk, és teljesítettünk, mint tavalyelőtt, amikor durván 250 ezer embernek segíthettünk ennivalóval. De a megkeresések számának ilyen nagy változása, megugrása nem feltétlenül jelenti azt, hogy éppen a duplájára nőtt az éhezők száma. Nyilván az is szerepet játszott ebben, hogy nőtt az ismertségünk, a bizalom az Élelmiszerbank és 2500 önkéntese iránt, és többen is találtak meg minket. Ám ha mindenkit el akarnánk látni, ha korlátlan lenne az élelmiszerkészletünk – sajnos nem az –, akkor úgy évi 1,5 millió embernek kellene folyamatosan élelmet juttatnunk.

– Adományozóként bőkezűek vagyunk vagy inkább szűkmarkúak?

– Furcsa kettősség jellemző ránk. Az ország közepéről sokan nem látják, hogy milyen ínség van a „végeken”. Bár néha elég lenne körülnézniük Pesten is, mondjuk a VIII. kerületben, az Oltalom Karitatív Egyesület hajléktalanszállásán, ahová karácsony előtt vittünk egy nagyobb szállítmányt… Szíven ütött, amikor egy család átvette a csomagot, a gyerek belenézett, és felkiáltott: „Nézd, anyu, tortát kaptunk!” Ami ennek a gyereknek „torta” – az csupán háztartási keksz volt… S hogy mennyire vagyunk adakozók? Itt karácsony előtt 80 tonna élelmiszert adtak össze az éhezőknek az emberek. Talán mert nálunk nincs olyan nagy hagyománya az élelmiszer-adományozásnak, mint az amúgy jobb anyagi helyzetű franciáknál vagy az olaszoknál, ahol a lakosság számarányánál sokkal több, 8-10 ezer tonna volt a karácsonyi élelemadomány. Ha itt is „olasz módra” jótékonykodnának az emberek, akár 500-1000 tonna élelmiszert is összeadnának az éhezőknek. De a jó hír az, hogy a tavalyi 80 tonna tavalyelőtt még csak 45 tonna volt.

 

A Magyar Élelmiszerbank Egyesület három forrásból jut eleséghez. Az Európai Unió élelmiszersegély-programjából tavaly 1,1 milliárd forint értékben kaptak alapvető élelmiszereket, jellemzően lisztet, rizst, cukrot, zsírt. Az itteni élelmiszer-ipari és -kereskedelmi vállalatok 400 millió forint értékben adtak egészségügyileg kifogástalan, lejárathoz közeli élelmiszereket, hibás csomagolású, exportból visszamaradt vagy szezon utáni árukat, januárban szaloncukrot, májusban csokinyulat. Végül a karácsony és a gyermeknap előtti lakossági gyűjtőak­ciókban a hazai magánszemélyek tavaly 40 millió forint értékben adtak össze 80 tonna élelmiszert. Az egyesület félezer partnere révén 700 településre, félmillió éhező, szociálisan rászoruló emberhez juttatott el összesen 6 ezer tonnányi élelmiszert. Évente 2-3 alkalommal jut egy-egy családnak 20-30 kilós eleségcsomag.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!