Magyarország első flippermúzeumában 130 gépen játszva sajátíthatjuk el a "tüske és golyó" (pinball) több mint 100 éves történetét. Elmentünk és kipróbáltuk.

 
 

Szenvedélygolyók

Hiába nyomkodom érzékenynek tűnő pontjain, karjai csak fáziskéséssel reagálnak, nem fogják föl a golyóimat. Hiába dörgölöm hozzá ágyékom, lökdösöm finoman, majd erőteljesebben, csak halvány pityegés és némi fátyolos villódzás a reakció. Flip, flip, suttogom Rózsa György egykor volt telefonos játékának szánalmas mementójaként, biztatásul, de felesleges, lassulva-pörögve mellékvágányra gördül a korábbi lövedék – csak a szenvedély marad fölkorbácsolva.

Nincs igazság ezen a földön. Játékországban pedig pláne! Húsz- és harmincéves korú szépségeket döngetek egy angyalföldi pincemélyen. Persze vannak itt éltesebb, régebbi kiadású flippergépek is, összesen több mint tíz tucat, de nekem a popkultúra beszüremkedése óta fejlesztett fajták jönnek be igazán. Elsősorban a zenekarok inspirálta darabok. A The Who Tommy című rockoperája elindította invázió (Wizard) terebélyes játékasztalokra terelte a Rolling Stonest, a Kisst (külön a német piacra gyártott eltérő logóval, a nyilvánvaló SS miatt…), a Guns n’ Rosest és az AC/DC-t; egy-egy ütközést követően, slágereik fölcsendülésekor, szinte egymással pogóznak a lábaim a nagy igyekezettől. Sajnos a Metallica tematikájú flippergép még nem tudott e gyűjtemény része lenni, már a gyártási folyamatok előtt elkapkodták a limitált darabokat!, tudom meg a precíz idegenvezetés során. Annyi baj legyen, a keményebb zenék mellett a másik favoritom, a sci-fi sem hiányozhat a fémlábú, rétegelt fából és megannyi lejtőből, űrhajófestményből kialakított, villogó, digitális kijelzőkkel kommunikáló irányítópultokból. A Star Trek és Star Wars (mit ad isten, ebből a szériából találok egyet potom félmilláért az egyik online piactéren is, de jó is lenne otthonra, ha lenne hely hozzá… na meg idő, pénz… házastársi türelem…) is ütős, de a pálmát mégis Batman és a Scarred Stiff nevű, horrortematikájú, többgolyós, többemeletes gépek viszik el. Mit nekem világhálós konzollovagélmények, ez itt a 3D-s csoda, újra és újra berobbanó golyóbisok szenvedélyes tánca, vergődése… A sötét enyelgés egészen a rabjává tesz, órák múltán kapaszkodok föl a napsütötte sávba…
HORNER

A kék fény bűvölete

Humpty Dumpty – a hard boiled krimik szerelmesei (köztük jómagam) számára olyan fogalom, amellyel rendre találkozunk a füstös kocsmák vészterhes légkörében – így szinte hihetetlen eufória lepett meg, amikor végre sikerült egyet testközelből is szemügyre venni. Mit szemügyre venni! Kezem a gép két oldalán, a golyó berepül a játéktérbe, és… semmi. Szokatlan a több mint 60 éves vénség töfködése, egészen más elven működik még az első karos flipper, sehogy sem akar menni a játék. Meg hát valahogy a kis kacsintós mogyoró sem hozza azt a füstös-kocsmás érzést, amire olyan nagyon vágyom.

Viszont 130 gép közül azért nem nehéz tematikusan válogatni – ha nem krimi, akkor horror, ez az én flipperműfajom. Rémálom az Elm utcában, Elvira, Adams Family, Haunted House, Scared Stiff és egyéb rettenetek sora – csontvázak, szörnyek, már-már epilepsziába hajló villódzás, pajkos csilingelés helyett elkínzott sikolyok. És határtalan élvezet.

Akinek sikerült már az Elvirán háromszor egymás után kék fényt kicsiholnia a gépből, vagy megtáncoltatni a háttérben álldogáló kis szörnyeket, az tudja, miről beszélek. Szerelem, első gombnyomásra. De az igazi szenvedély az ötödik játék környékén érkezik el. Mert nagyjából akkorra érti meg az ember, hogy pontosan mit csinál, hogy mi miért történik. És meg akarja csinálni újra meg újra – nehéz leállni.

Persze vannak gépek, amikkel sokkal könnyebb szakítani. Mert nem állnak kézre, könnyen esik le a golyó (vagy bénábbak vagyunk mi magunk), nem olyan szép a pálya, vagy éppen túl sok rajta a látnivaló, és összezavarodunk. De ez – azt hiszem – egyénenként változó dolog, mindenkinek más áll közel a szívéhez, vagy még inkább a kezéhez.

Sajnos füstös kocsmák már nincsenek. Viszont a flipperezéssel nem lehet leállni: azt hiszem, a horrorblokk után át fogok térni a rajzfilmekre, mert abból is bőséges a kínálat (és bízom benne, hogy az jobban is megy majd).
D.-H. N.

Egy használt gép 800-1000 dollárt kostál, de az európai gyűjtőknek még ugyanennyit rá kell fizetnie a szállítás és a vám költségei miatt. Egy újdonatúj flipper 2000 dollárnál kezdődik.

A flippergépek népszerűsége a 20. század ’30-as éveire tehető, a gazdasági világválság idején 150 gyártó kínálta termékeit, a végére alig 10 maradt talpon.

Flippert kapott a Maffiózók, a Family Guy és a Shrek is.

Az Európában is egyedülálló Flippermúzeum 130 gépének napi üzemeltetése 12 ezer Ft áramköltséggel jár.

A flipperkarok (uszonyok) 1947-ben jelentek meg a Gottlieb cég Humpty Dumpty játékánál.

A flipper nem szerencse-, inkább ügyességi játék, itthon mégis a szerencsejátéktörvény szabályozza használatukat.

Murakami Haruki második, Pinball 1973 című regénye a főszereplő játékszenvedélyét mutatja be.

A flippergépek túlélését a ’90-es években föltámadt gyűjtőláz biztosítja.

A máig legnagyobb eladást a Baffle Ball és a Ballyhoo játékok produkálták (50, illetve 75 ezer) a ’30-as években; ma 2-5000 megy el a legnépszerűbb játékokból.

Címkék: játék

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!