Tényleg van értelme a szakszervezeteknek, noha ez vagy 25 évig nem volt kézenfekvő – ez az utóbbi egy év tanulsága, legalábbis a versenyszférában. És egyes ágazatokban akkora az érdekvédők zsarolópotenciálja, hogy olykor a munkáltatóknak „ellenszakszervezetet” kell mozgósítaniuk. Ugyanis új érdekérvényesítési módszerek formálódnak – többek között azért, mert az anyacégek szakszervezetei is beszálltak.
Jelen pillanatban a GDP mintegy 20 százalékát adó autóipar a bérharcok terepe, mindkét német óriáscég gyárában áll a bál: a kecskeméti Mercedesnél ugyanúgy, mint a győri Audinál.
Sajtóhírek szerint a Mercedesnél beállt a munkabéke, de információink szerint nincs így. A vezetőségi mondás szerint a Mérnökök és Technikusok Szabad Szakszervezete (MTSZSZ) abban állapodott meg az üzemmel, hogy a gyártósori munkavállalók bére 2017-ben 12 százalékkal (200 ezer forintnál kevesebb nem lehet), míg 2018-ban további 7 százalékkal emelkedik, az emelt alapbért tovább növelik a bérpótlékok.
Csakhogy erre a Vasas nem bólintott rá. Márpedig ez a szakszervezet több mint 1200 tagot számlál a 4-5 ezer fős üzemben. Hogy az MTSZSZ-nek hány tagja van, azt senki nem tudta hitelt érdemlően igazolni.
Mindenesetre a Munka törvénykönyve szerint egy vállalat csak azzal az érdekvédelmi szervezettel köthet átfogó megállapodást, amelyik legalább a munkások 10 százalékát beszervezte. Ha ezt a feltételt valami módon mégis teljesítette volna titokban az MTSZSZ, az üzem vezetősége akkor sem alkudhatott volna meg vele, ugyanis a szabályok szerint, ha két (vagy több) „tízszázalékosnál nagyobb” érdekvédelmi szervezet dolgozik valahol, akkor előbb a két szakszervezet által közösen támogatott javaslat fogadható csak el.
Úgyhogy ha jövő héten sincs olyan alku, amire a Vasas is rábólint, akkor 2 ezer ember léphet sztrájkba. Az Audinál sem kisebb az eltökéltség, itt 55 ezer forintos fizetésfejlesztést szeretnének a munkások, illetve a 650 ezer forintra emeltetnék a béren kívüli juttatások éves keretét. Ilyen mérvű követelések sikerre vitele csak akkor lehetséges, ha az autógyár nem egyedül küzd. Szükség van a beszállítókra is. A képlet egyszerű: egy összeszerelő üzemben nincsenek hatalmas alkatrészlerakatok, a beszállítók adott mennyiséget prezentálnak adott időre. Következésképp, ha egy biztonságiöv-gyártó vagy egy ülésépítő-vállalkozás nem teljesít határidőre, az autógyár is kénytelen leállni. Nem véletlen, hogy a beszállítók és a gyári dolgozók igyekeznek összehangolni akcióikat, és megtámogatni egymást.
Ezt az újfajta érdekérvényesítő módszert Németországban dolgozták ki, amelynek szakszervezetei szívesen importálják tudásukat.
Nem puszta önzetlenségből. Ugyanis a külföldi „leányüzemekben” vívják meg a német bérharcot is. Hogy világos legyen: ha a magyarországi munkások fizetése érdemben nő, akkor a németországi gyárakat sokkal kisebb eséllyel telepítik külföldre. Következésképp elkerülhetőek az elbocsátások, és érdemi fizetésemelést lehet kiszorítani az anyaországi vezetőségéből.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!