A lopás már nem titok és nem szégyen, mondja dr. Ivanics Éva.
- A volt pénzügyőr alezredes a március 8-i, „Tüntetés a korrupció kormánya ellen” elnevezésű tüntetésen jelentette ki: egyre gyakoribb, hogy a büntetőeljárásokat már csírájukban elfojtják.
- Szerinte egyik politikai erőnek sem érdeke a korrupció elleni fellépés.
– Hogy került a színpadra?
– Be kellett ugrani valaki helyett.
– Azért valami köze csak volt a témához…
– Egyik alapító tagja vagyok annak a Korrupcióellenes Szövetségnek, amelyet az áfacsalási botrányt kirobbantó Horváth András álmodott meg. Így találkoztam Juhász Péterrel, aki egy korrupcióellenes hálózatot kíván létrehozni, és mondta, hogy szüksége lenne olyan emberekre, akiknek akad szabad kapacitásuk és megfelelő tudásuk is van, így utána tudnak járni a hozzájuk érkező bejelentéseknek. Erre jelentkeztem én is, egykori ügyvédként.
– Ügyvédként állt ki, de volt pénzügyőr alezredesként beszélt…
– …és ez csak a sor közepe. Kőbányai prolicsaládból származom, az érettségi után rendőrként kezdtem a pályafutásomat, még 1983-ban. Aztán elvégeztem a Rendőrtiszti Főiskolát, majd jött egy franciaországi ösztöndíj, és ezekkel párhuzamosan a jogi egyetem levelezőn, végül maradtam rendőr egy jó ideig, innen mentem át a vám- és pénzügyőrséghez (ma ez a NAV) 1998-ban. 2008-ban viszont az adatvédelem terén folytatott küzdelemben elegünk lett egymásból a VPOP-val is, így elmentem ügyvédnek. De mostanra már lemondtam az ügyvédi kamarai tagságomról is.
– Miért?
– Mert amilyen viszonyok ma az igazságügyben uralkodnak, az teljesen ellentétes mindazzal, amiben hiszek. Nem bírom elviselni sem a politikai, sem az erkölcsi inkorrektséget.
– De most is jogászként dolgozik.
– A régi ügyfeleim a mai napig keresnek, muszáj folytatni. De mégsem ugyanaz a helyzet. Amikor azt láttam, hogy egy életerős fiatalasszony lebénul a fájdalomcsillapító miatt, amit kapott, és az ügyét utána mondvacsinált okokkal, s a gyógyszergyártó és az ügyvéd közti megállapodás mentén eltussolták, az lelkileg viselt meg nagyon, mert ügyvédként sem tudtam ellene tenni. Ha most azt látom, hogy kilopják a sódert az útból, akkor azt gondolom, hogy ez legalább még helyrehozható, ezért érdemes menni, és tudok is mit tenni.
– Szóval ezek a mostanában felszínre törő korrupciós ügyek helyrehozhatóak?
– Igen, csak nem az egyik pillanatról a másikra. Először szükség van azokra a kis, szürke hangyákra, akik újra meg újra nekirohannak a falnak, és összetörnek, de legalább megpróbálnak tenni valamit.
– Ehhez azért kell némi bátorság.
– Nincsenek illúzióim, pontosan tudom, kivel mit lehet csinálni. Amikor átkerültem a vám- és pénzügyőrséghez, rögtön az elején egy nagyon csúnya ügyben kellett szakvéleményt adnom a jogi és igazgatási főosztályon. Milliárdos összegről volt szó, és én pontosan tudtam, hogy ez akkor és ott is életveszélyes volt.
– Akkor még nem zavarta a korrupció?
– Dehogynem! Két kisgyerekem volt, kötöttem hát egy nagy összegű életbiztosítást. Aztán leírtam, amit kellett.
– Vagyis pontosan tudja, hogy mi folyik a NAV-nál.
– Elég fájdalmas akták vannak a tarsolyomban. Ezeknek járunk most utána.
– Meséljen, kérem!
– Az én múltam nem engedi meg, hogy felelőtlenül nyilatkozzak. Így csak olyasmiről beszélek, amit meg is tudok védeni és bizonyítani. És bombabiztos helyre letett másolatokkal is rendelkezem.
– Horváth András is sok mindent mondott, mégsem történt semmi.
– Mivel minden politikai egységnek megvannak a maga érdekeltségei, valójában senkinek sem jó, ha kiderül az igazság, így egy idő után mindig elcsitulnak a hullámok. Ez az ügy gyakorlatilag már mindenki számára lecsengett, senki sem fogja forszírozni, egyik oldalon sem. Talán ha valaki még nagyon erőlködik, akkor a végén Vida Ildikónak mennie kell, de erre se fogadnék, mert bár nem tudhatom, de úgy gondolom, hogy Vida tudott olyat mondani, amivel még azokat is megnyugtatta, akik eleinte el akarták engedni a kezét. Úgyhogy lassan az egész feledésbe fog merülni.
– Nagyobb most a politikai nyomás a NAV-osokon, mint az előző kormány idején?
– Nem hiszem, hogy erősebb lenne a nyomás, legalábbis a politikai. Gazdaságilag más a helyzet.
– Gazdaságilag?
– Nem bonyolult. Például a NAV érdekeltségi jutalmat kap, ha bizonyos pénzmennyiséget be tud hajtani. Ha viszont nem teljesíti a normát, akkor nem kap semmit. Persze be lehet szedni apránként is ezt a pénzt. Vagy lehet úgy is, hogy ha jóban vagyunk a nagyokkal, és ha úgy látjuk, az előirányzott ös?- szeg sehogy se jön össze időben, akkor szólunk nekik, hogy ugyan fizessenek már be ennyit meg annyit. Ez egyrészt jogszerű, másrészt kényelmes megoldás, nem történt semmi rossz, senkit se fenyegettek meg, nincs is hivatali visszaélés, sőt, egy kifejezetten eredményes fizetési felszólítás történt. Érdekes lehet viszont megnézni, hogy a teljesítések mennyire kötődnek a lejárati határidőkhöz.
– Legalább be vannak fizetve az adók.
– Kérdés, hogy mennyi. Hogy ki milyen engedményeket kap cserébe az egyösszegű, azonnali adóbefizetésért „méltányosságból” a NAVtól. Aki nehéz helyzetben van, az nem kap részletfizetést, aki gazdag, az kap részletfizetést, mert nem szorul rá, tehát biztosan be tudná fizetni, ha akarná. A NAV dönti el, hogy mennyit enged el, és mennyinek megy utána. Nyilván „valamilyen” alapon.
– Lesz-e olyan idő, amikor a nem tisztességes embereket valaki valamilyen eszközökkel felelősségre tudja vonni?
– Most éppen nem ebbe az irányba tartunk, hanem pont az ellenkezőbe. A közigazgatástól a rendészetig mindenhol egyre erősebb a dilettantizmus, egyre inkább az számít, hogy ki kivel van. Így nem nehéz kicsusszanni az igazságszolgáltatás markából… Amíg személyes kapcsolatok és gazdasági, politikai érdekek szabják az irányt, addig a szakmai szempontok nem érvényesülhetnek. Pedig most tör ki a baj, most lesz egyre nagyobb méretű a stikli, mert már megteremtették az ehhez ideális feltételeket, le vannak zárva a kapuk. És ha mindenki elfordul, szabad a pálya a hátuk mögött. Ezért a civilek dolga, hogy feltörjék a kapukat, visszafordítsák az embereket.
– Nem zavarja civilként, hogy politikusokkal áll egy színpadon?
– A korrupció lényege a hatalom és az azzal való visszaélés, így törvényszerű a politika jelenléte is: mindig az ellenzék van a leginkább a korrupció ellen, és ezt szó szerint kell érteni. Mert ha valaki hatalomra kerül, akkor óhatatlanul is bekerül ugyanebbe a körbe. Mindenki megígéri, hogy ha odaér, akkor majd ő más lesz, de a többségük sose lesz más, ugyanabból az anyagból vannak, ugyanazt is csinálják. De ettől még a korrupció ellen mindenkor harcolni kell.
– Olyan, mintha most több lenne korrupcióból, mint korábban. Vagy csak akkor nem hallottunk róla?
– Talán mert korábban ezt még a politikusok is szégyellték. Gyurcsányék is abba buktak bele, hogy ha nem is direktben, de bevallották, és mindenki milyen mérges volt… Én is. Most meg mi van? Nincs szégyen, nincs titkolózás. Gond van a vagyonbevallásommal? Holnap kijavítom, bocsika – és ezzel el is van intézve a dolog. Senki nem kérdez, nem vizsgál, a kétharmados többség megadta azt a hatalmat és azt a luxust, hogy már nem számít, mit gondolnak ezekről a dolgokról az emberek.
– Vagyis hiába a bűn, mindenki marad a helyén?
– Gondoljuk végig, hogy mi történne, ha azt mondanám egy NAV-vizsgálaton, hogy az apámtól kaptam pénzt a házamra, és ha megkérdezik, hogy neki miből volt, csak megvonom a vállam és közlöm, hogy keményen dolgozott. És ha felmerül, hogy ő a pénzét kartellezésből szerezte, és csak azért nem büntették meg, mert az akkori társait önként feldobta? Akkor az ő pénze tiszta pénz? De ez persze már senkit sem érdekel, az ügy meg van magyarázva, senki sem vizsgálódik tovább. Ez az, ami a végletekig bosszant.
– Vagyis mindig lesz miért harcolni. De öt év múlva ki ellen?
– Ugyanezek ellen, csak máshogy hívják majd őket. A korrupció mindig a hatalomhoz kötődik. Hogy ez milyen hatalom lesz öt év múlva, ebből a szempontból teljesen mindegy.
+1 KÉRDÉS
– Ha jól értem, most nincs munkája. Mihez kezd a jövőben?
– Elvégeztem a kézilabda-edzői képzést, de lehetnék állatgondozó is.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!