A kormány eltakarítaná a civileket – azt nem tudni, hogy az Orbán-rezsim az izraeli vagy az orosz módszert választja-e, de az utóbbi valószínű
- Putyin rendszerében még a bántalmazott nők segítése is kormánykritikát jelenthet
- A civileket nem érdekli, hogy megfigyelik-e őket, ha kell, hazai és külföldi bíróság elé citálják a kabinetet
Ismét gyűlöletkottából játszik a Fidesz, ismét Arthur Finkelstein tanácsai alapján. A Vasárnapi Hírek előző száma arról írt, hogy a kormány meg akarja regulázni a külföldi támogatásokból is működő civil szervezeteket, így vezetőiket vagyonnyilatkozat tételére kötelezné, adminisztratív terhekkel és a jogszabályi környezet megváltoztatásával lehetetlenítené el működésüket.
Ám a jelek szerint lapunk alábecsülte a hatalom eltökéltségét. Az Orbán-rezsim nem bíbelődik a látszattal (értsd: hogy azt a benyomást keltse, miszerint a „nem kormányzati” szervezetek a jogi környezet átalakulásának estek áldozatul), a Fidesz alelnöke arról beszél, hogy minden eszközzel el kell takarítani a civil szervezeteket. Persze nem úgy általában: azokat, amik külföldi pénzekből (is) élnek. Németh Szilárdnak „halállistája” is van, az első helyen – ahogy azt a Vasárnapi Hírek megírta – a Soros György alapítványai által támogatott szervezetek állnak, név szerint: a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ), a Magyar Helsinki Bizottság, illetve a Transparency International Magyarország (TI).
Sorosék készültek
Washingtonig hallatszott Németh Szilárd kijelentése a civil szervezetek eltakarításáról, és erős jelzésnek tartják – mondta a Vasárnapi Híreknek az amerikai főváros civil szektorára rálátó, neve elhallgatását kérő forrásunk. Az világossá vált, hogy az Orbán-kormány úgy érzi, erős és sok mindent megtehet. Úgy tudja, a Soros-féle Nyílt Társadalom Alapítványnál (OSF) az amerikai fővárosban többféle eshetőségre készülnek: arra, hogy csak valamiféle kormányzati zaklatás éri az általuk finanszírozott szervezeteket, de arra is gyártanak terveket, ha esetleg megpróbálnák őket kitiltani Magyarországról vagy vád alá helyeznék munkatársaikat.
Készülnek az esetleges lejárató kampányokra és rendőrségi razziákra is. Washingtoni forrásunk szerint az OSF-nél komolyan veszik a fenyegetést, mert súlyos csapás lenne Magyarországra, ha a civilek többé nem végezhetnék a munkájukat, és nagyon rossz lenne az üzenet is, amelyet egy ilyen lépés más, hasonló rezsimek felé közvetít.
Népi követelésről halandzsázik
Ám Némethnek nincsenek ilyen aggályai, szerinte a kormánynak kutyakötelessége megritkítani a civil szférát, hiszen az emberek ezért szavaztak a választásokon a Fideszre, ezért esdekeltek a nemzeti konzultáción, ezt követelték a népszavazáson. A Fidesz alelnöke természetesen hazudik, a civil szervezetek kiiktatásának programjával egyszer sem állt elő pártja – így véleményt sem nyilváníthattak róla. Csakhogy a civilügyben a hatalom kegyelmi állapotban van. Ami az előbbit illeti, Németh szerint Trump megválasztásával a nemzetközi lehetősége is eljött civil szféra csonkolásának. Ez akár azt is jelentheti, hogy a kabinet ezt célzó törekvéseit az Obama-adminisztráció blokkolta. (Megjegyzendő: a jelek szerint Trump nem idegenkedik a Soros-világtól, lásd keretes írásunkat.)
Ami pedig a kényszert illeti: 2010 óta az Orbán-rezsim bűnbak-kommunikációt tol, csakhogy kifogyott a „nemzetrontó ellenségekből”. Az „elmúltnyolcévezésnek” annyi, az EU-ellenesség nem fokozható tovább, a migránsügy a végén megfordult (borzalmas állapotok közepette őrzik a katonák és a rendőrök a déli határt), következésképp új bűnbak szükségeltetik.
A civil szervezetek pedig eszményi jelöltek: a „sorosozás” kapcsán ugyanis egyszerre lehet nemzetközi pénztőkéről, külföldi diktátumokról, menekültekről beszélni – és mindezzel akár kódoltan zsidózni is.
Ráadásul a kényszer kétszeres: nemcsak egy új ellenséget kell villámgyorsan felrajzolni, de az állampolgárok utolsó információs-önvédelmi bázisát is le kell rombolni. Ha a hatalom kilövi az említett három szervezetet, akkor gyakorlatilag egyetlen „intézmény” sem marad, amelyik perben védi meg az állampolgárokat a hivataloktól; kiáll az etnikai, vallási, nemi alapon zaklatott kisebbségekért; leleplezi a korrupciós ügyeket és megmutatja az oligarcharendszer működését. Következésképp amennyiben sikerül hatástalanítani a TASZ-t, a TI-t és a Helsinki Bizottságot, akkor már semmi nem üt rést a kormány médiavalóságán (a civil információk hiányában a forráshiányos ellenzéki média sem lesz „átütő”).
Izraeli vagy orosz
A civilcélpontot sajtóinformációk szerint a Fidesznek a korábbi két választási kampányban tanácsot adó Finkelstein javasolta, és ugyan a civilek kiszorításának mikéntjéről még nincsenek konkrétumok, a kormány két mintához is nyúlhat. Az egyik az izraeli, a másik az orosz – az eredőjük közös: mindkettő el akarja hitelteleníteni a külföldi forrásból is dolgozó civileket. Ugyanis egy ilyen szervezetnek minden akciójánál, kiadványánál stb. fel kellene tüntetnie, hogy idegen pénzből tevékenykedik és bírálja a kormányt. Az izraeli szabályozás ennyiben ki is merül.
Igaz, ez is eléggé fájdalmas, hiszen az esetleges hitelvesztés miatt a belföldi támogatók lemorzsolódhatnak – márpedig általában ők dobják össze a működési költségek nagyobb részét. De legalább az izraeli szabályozás nem kezeli nemzetbiztonsági kockázatként a civil szervezeteket. Márpedig Németh Szilárd szerint igenis azok. A Fidesz alelnökének mondataira az orosz szabályozás rímel, ami szép lassan felőrli a keleti birodalom civil kezdeményezéseit.
Imperialisták és listák
Nem szereti, ha a civil szervezeteket külföldről támogatják – szőtte bele egy 2003-as beszédébe Vlagyimir Putyin. Az apparátus értette az elnöki megrendelést, és egy év múlva elkészült a nem kormányzati szervek működését szabályozó törvény. Ez anyagi terhekkel akarta megroppantani a civil-gerincet, így minden társaságnak (akkori áron) több százezer forintos költséget jelentett. Ám – többek közt a külföldi támogatásoknak hála – nem sikerült kivéreztetni a civileket,
így 2012-ben módosították a törvényt, beemelve a külföldi ügynök kifejezést. Ez annyit tett a gyakorlatban, hogy minden szervezetnek, amely közpolitikával foglalkozott, illetve egyetlen kopejka külhoni támogatást is felvett, be kellett jelentkeznie a külföldi ügynökök regiszterébe. Alapvetően önként kellett volna lajstromba vetetni, ám ezt senki nem tette. Hiszen aki szerepel ebben a nyilvántartásban, annak minden kiadványán, az összes nyilvános esemény alkalmával, minden bírósági tárgyaláson ki kellett mondania/ írnia, hogy külföldi ügynök. Miközben a társadalmi pszichét a grandőrtudat formálja, illetve az a putyini kommunikáció, miszerint a Nyugat csonkolni akarja az „orosz világhatalmat”. (Megjegyzendő: utóbbi sulykolása olyan intenzív, hogy miközben a Kreml taktikai partnerként kezeli Magyarországot, a „birodalmi sajtóban” megjelenő anyagok mintegy tizede keményen ekézi hazánkat – legalábbis négy újság cikkeinek elemzése alapján).
Egyház, közvélemény, tű
Egyszóval nem csoda, hogy senki nem akart külföldi ügynökként regisztráltatni. Így átírták a jogszabályt, hogy az igazságügyi minisztérium dönthesse el, kit listáz. A jelek szerint bárkit: példának okáért simán külföldi ügynöknek nyilvánítottak egy környezetvédelmi szervezetet, mivel egy egyházi alapítványtól is kapott támogatást, volt rá példa, hogy egy orosz kisvárosban tűcsereprogramot menedzselő – a Nemzetközi Vöröskereszt támogatásával – szervezetet szintén külföldi ügynöknek bélyegeztek. Az állami álláspont szerint a környezetvédelmi szervezet puszta létével megkérdőjelezte a hivatalos környezetpolitikát, a drogosokat segítő szervezet tevékenysége önmagában az egészségpolitika kritikája.
Így összesen mintegy 150 szervezetet vett fel önkényesen a hatalom a listára, és mintegy 20 százalékuk meg is szűnt. Ám a Kreml ezt nem tekintette jó részeredménynek, így 2016 nyarán ismét szigorított egy s mást a szabályozáson, és újabb tevékenységeket nyilvánított politikainak. Így immár annak számít a közvélemény-kutatás is, hiszen a mérések eredményei azt sugallhatják, hogy nem mindenki elégedett a létező putyini valósággal – ez pedig kormánykritikának, kvázi ellenzéki tevékenységnek számít. Nem csoda, ha végveszélybe került az utolsó független közvélemény-kutató, a Levada.
Magyar modell
És nem, nem tűnik olyan abszurdnak, hogy hasonló állapotok alakuljanak ki Magyarországon. Hiszen a három szervezet „nyilvános felvétele a halállistára” egy irányba mutat: a kormány megpróbál minden tevékenységet lenullázni, ami kötheti a hatalom kezét. A TASZ többek között újságíróknak segített kiperelni adatokat, a Magyar Helsinki Bizottság a hivatali túlkapások és jogsértések áldozatait képviseli, a Transparency International pedig azt mutatja meg, miképp árazzák túl az uniós pénzből megvalósuló beruházásokat, és miképp landolnak százmilliárdok az oligarcháknál. És ha már Putyin világa kapcsán szó esett a környezetvédelmi szervezetekről, itt van az Energiaklub, ami a mintegy 4000 ezer milliárdos paksi bővítést környezetvédelmi és nukleáris biztonsági érvekkel ellenzi. Azaz mindegyik az Orbán-rezsim alapjait támadja: a hivatalos szervek teljhatalmát és a klientúraépítést pellengérezi.
Szerencsére azonban az említett szervezetek – és még számos másik – nemcsak Soros-pénzekből részesülnek, hanem uniós támogatásokból is. Így nyíltan nem bélyegezhetők „külföldi ügynöknek”. Nem véletlen, hogy a kormány inkább nemzetbiztonsági kockázatként próbálja őket beállítani: az ilyesmi ugyanis tagállami belügy. Ráadásul a kabinet azt bizonyítaná: a menekülteket segítették be az EU-ba az említett szervezetek, így a kabinet hite szerint az unióban sem számíthatnak túlzott rokonszenvre. Mindenesetre a civil szervezetek nem hajlanak és nem hátrálnak.
Sorostól Trumphoz. A leendő amerikai elnök, Donald Trump pénzügyminiszter-jelöltje is dolgozott Soros Györgynek. Steven Mnuchin közel két évtizedig a Goldman Sachs befektetési banknál dolgozott. Ezután 2003-ban elvállalta egy Soros által akkor alapított, kockázatos hiteleket felvásárló hedge fund (exkluzív befektetési alap) vezetését. Egy évvel később saját befektetési alapjának létrehozásakor is Soros támogatta. A két üzletember évekkel később, a gazdasági világválság idején is együttműködött egy bank felvásárlásakor.
„Nem ebben a stílusban és nem ebben a hangnemben dolgozik a kormány, de arról szó nincs, hogy elhatárolódnék Németh Szilárdtól. Jogunk van és minden magyar embernek joga van, hogy tudja, külföldi támogatással ki akarja befolyásolni a magyar belpolitikát, ki akarja befolyásolni az életét, a véleményét” – a Miniszterelnökséget irányító Lázár János Németh Szilárd nyilatkozatáról.
„Olyan olyan világban élünk, ahol sok a befolyásolási kísérlet. Hogyan viszonyuljon ehhez egy magyar? Úgy, hogy jusson hozzá az információkhoz” – válaszolta meg saját kérdését Orbán Viktor a Kossuth Rádióban péntek reggel. A miniszterelnöknek úgy sikerült beszélnie a civil szervezetek elleni támadásokról, hogy ki sem ejtette a száján a civil szót. Ehelyett az átláthatóság szót mantrázta, mondván: a magyarok joga megtudni, hogy honnan és miért kapnak pénzt a szervezetek, amennyiben a támogatás külföldről érkezik, hogy megtudja, „ a manipulációk milyen rendszerében él”. A miniszterelnök szavaiból úgy tűnik, a magyar csak a külhoni pénzről tudhat, hisz Orbán arról szót sem ejtett, hogy miképp zárták ki a közadatokból – például az állami szerződésekből a nyilvánosságot.
„Ha támadás éri a szervezetet, felveszik a kesztyűt. Például úgy, hogy a Németh-nyilatkozatnak »hála« a balsejtelmeknél már konkrétabb bizonyítékokkal a kezükben tájékoztathatják az ENSZ, az Európa Tanács megfelelő szerveit, valamint a nemzetközi sajtót is” – ígéri Kádár András Kristóf. A Magyar Helsinki Bizottság társelnöke szerint, ha a kabinet tervezett szabályozása sérti majd az egyesülési jogot, akkor eljárásokat indítanak az Alkotmánybíróságon és Strasbourgban. „Lehet, hogy amennyiben jogalkotási eszközökkel nem sikerül a kormányzatnak eltakarítani a civileket, akkor az ellehetetlenítés egyéb eszközeit is bevetik” – magyarázza Kádár, aki így azzal is számol, hogy miként három éve a Norvég Civil Alaphoz köthető szervezeteket, a Helsinki Bizottságot is utolérik az adóhatósági, ügyészségi ellenőrzések. „Tisztességesen, átláthatóan működünk, minden tevékenységünk, támogatásunk nyilvános, persze ettől még vegzálni, ellehetetleníteni lehet” – teszi hozzá Kádár András Kristóf, aki szerint nem véletlen, ha minderről az államszocializmus ugrik be.
„Ez már konkrétabb fenyegetés, nemcsak jogszabálytervezetről van szó, hanem a kormány hivatalos álláspontja az eltakarítás” – mondta lapunknak a TASZ ügyvezető igazgatója. Kapronczay Stefánia leszögezte: nem ijednek meg, már formálódnak a válaszlépéseik, nem zárják ki a jogi eljárásokat sem – de erről a szervezet vezetője nem árult el többet. „Nem fogunk kibújni jogvédő civil szervezeti mivoltunkból és eszközeinkből. Államszervezeten kívülről, hatásosan és jogszabályoknak megfelelően képviseljük az állampolgárok ügyeit, főként azokat, amikkel a kormány nem akar foglalkozni, ezért lehetünk a mostani hatalom ellenségei” – tette hozzá Kapronczay.
„A kormányzat ellenségképeket gyárt” – véli Martin József Péter. A Transparency International Magyarország ügyvezető igazgatója szerint akkor lép szintet az ügy, ha a fenyegetésből jogszabályok lesznek. Ha életbe lép, bár nem értünk vele egyet, értelemszerűen betartjuk az új szabályozást. „Persze az sem mindegy, mi lesz a tartalma és a szelleme. Ha sértené az alapvető emberi jogokat, akkor akár külföldi jogorvoslati fórumokhoz is fordulhatunk.” „Pro forma demokratikus országban élünk, még ha erősen sérült is a jogállamiság az utóbbi években. Magyarország az EU és a NATO tagja, így nem tudom elképzelni, hogy az »eltakarítást« miként lehetne végrehajtani” – teszi hozzá Martin József Péter.
Folytatjuk!
Lapunk érdeklődésére a szervezet elnökének közleményével reagált a Soros György által alapított Nyílt Társadalmak Alapítványa (OSF). Christopher Stone azt hangsúlyozza, hogy az utóbbi évtizedekben az OSF Magyarországon nagyon sok kezdeményezést támogatott: a kommunista évtizedek végén fénymásolókat juttatott az ellenzéknek, iskolákba vezetett be internetet a kilencvenes években, reggelit adott rászoruló gyerekeknek, ultrahangkészülékeket biztosított kórházaknak, és „több mint háromezer magyar diákot támogatott ösztöndíjakkal – köztük Orbán Viktor miniszterelnököt is”. A vörösiszap- katasztrófa után az OSF egymillió dollárt (körülbelül 270 millió forintot) adott a kármentesítésre. Az alapítványok ma több mint 60 magyar civil szervezetet támogatnak, amelyek támogatják a független újságírást és harcolnak a korrupció és a diszkrimináció ellen. „Az összes információ fellelhető a honlapunkon” – írják. Christopher Stone kijelenti: az OSF a kormány ellenkezése ellenére is tovább működik Magyarországon, folytatja küldetését, amely nem más, mint igazságosabb, elszámoltatható társadalmak támogatása. „Magyarországon, mint a világ többi országában is, minden eddiginél jobban koncentrálunk arra, hogy helyi szervezeteket támogassunk, így erősítve a demokratikus gyakorlatot, jogokat és igazságot.”
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
