Európa legszigorúbb drogtörvénye lép életbe nálunk holnaptól. Kábítószerfüggők és alkalmi fogyasztó fiatalok kerülhetnek börtönbe, miközben a pusztító dizájner drogokkal szemben nem veszi fel a harcot a drogpolitika.
„Pár év múlva lövöldözni fognak a drogosok az utcán” – jósolja Laci, aki a kábítószer-függőség minden bugyrát megjárta már, miközben a kormány a hétfőn elfogadott új drogstratégiában 2020-ra egy „tiszta” Magyarországot vizionál. Mindezt egy olyan, július 1-jétől életbe lépő Btk. Szigorítással szeretné elérni, amely a szakma és a volt, illetve a még aktív kábítószer-használók szerint pont az ellenkező hatást érheti el.
A 2010-től érvényben lévő és holnaptól tovább szigorodó drogtörvény továbbra is a fogyasztók (köztük függők és alkalmi szerhasználók) büntetését célozza, nem egészségügyi, hanem bűnügyi kérdésként kezelve a kábítószer-függőséget. „A kábítószerfüggők nincsenek döntési helyzetben, nem mérlegelik, hogy vállalják-e a börtön kockázatát – világít rá Olaszy Csaba, a Megálló Csoport Alapítvány vezetője, segítő szakember. – Ők betegek, akiket nem büntetni, hanem gyógyítani kell.”
Miközben a stratégiát a megalkotói prevenció- és felépülés-központúként definiálják, az elmúlt évek forráskivonásának köszönhetően folyamatosan szűkülnek a terápiás lehetőségek, a megelőző programok pedig szinte teljesen leépültek.
Egyes szolgáltatások ellehetetlenítésének beláthatatlan következményei lehetnek. Ugyanis azon túl, hogy az intravénás szerhasználók körében felbukkanó HIV- és hepatitisbetegségek terjedésének (amelyek bármikor átléphetnek a szermentes világba is) az ambulanciákon elérhető tűcsereprogramok és szűrések állhatják útját, ez az a terep, ahol a segítők felvehetik a kapcsolatot a kábítószer-fogyasztókkal: figyelhetnek rájuk és környezetükre (pl. gyerekeikre), terápiás lehetőségek felé terelhetik őket. És nem utolsósorban rálátásuk nyílik az új szerekre.
„Ez a drogpolitika egy olyan helyzetre reagál, amely már elmúlt. A dizájner drogok teljesen átalakították a használati szokásokat” – figyelmeztet Rácz József pszichiáter, a Kék Pont Drogkonzultációs Központ létrehozója és igazgatója. Az új típusú pszichoaktív szerek (tiltott anyagok molekulamódosításával létrehozott legális szerek, amelyek fokozottan mérgező összetevőket is tartalmaznak) egyelőre megoldhatatlan vészhelyzetet hoztak létre. Ezeknek a rendkívül olcsón és könnyen, sokszor legálisan megszerezhető drogoknak a terjedése katasztrófát idézhet elő – figyelmeztetnek a szakemberek, ezt támasztják alá a fogyasztók tapasztalatai is.
A már idézett Laci 8 évesen találkozott először a bódulattal, a VIII. kerületi Köztársaság téren hígítóval kezdte. A következő 27 évben szinte mindent kipróbált, mint mondja, ő nemcsak kábítószerfüggő, hanem tűfüggő is: amfetamintól a vodkáig mindent befecskendezett magának. Ennyi év után „mélyrepülését” a dizájner drogok hozták el: 7 hónap alatt kihullottak a fogai, 35 kilót fogyott, testét gennyes kelések borították el, és ami számára a legborzasztóbb, súlyos pszichés zavarai lettek. „Amíg amfetamint használtam, tudtam közlekedni. Ezektől a dizájner cuccoktól teljesen megbolondultam, veszélyessé váltam. Kettős személyiségem lett, depresszióm, üldözési mániám, de nem bírtam abbahagyni, annyira függtem tőlük. Olcsón meg lehet szerezni, itt a VIII-ban bárhol. Naponta 20-szor szúrtam magamat, mert rövid ideig tart a hatásuk. Nem érdekel, hogy mit csinálnak veled, hogy lerohasztják az emberről a húst.”
Hasonlókról számolt be Dani is, aki 14 éves korától 8 éven át élt a szerek fogságában. Nála a marihuánát az alkohol váltotta fel pár évre, 17 évesen már megjárta a detoxikálót. Aztán jöttek a szintetikus szerek, vénásan. 20 évesen váltott a dizájner drogokra, mindig az épp legálisan elérhető anyagokat, a például aromaterápiás vagy vágyfokozóként árult szereket használta, ahogy az egyiket betiltották jött a következő, még pusztítóbb anyag. Kati, 4mec, MDPV. „Olyan büdös vegyszerszagom volt tőlük, hogy elálltak mellőlem a villamoson. Megőszült a lábamon a szőr, ráncos lettem, lebénult a fél arcom, paranoiássá váltam, a figyelemzavar a mai napig, egy év szermentesség után is megmaradt.” Danit két éve egyszer elkapták szerhasználat miatt, de nem lett következménye, mivel a nála található anyag, a 4mec akkor még nem számított tiltottnak, hiába volt tőle teljesen beállva a fiú. Dani azóta egy nappali ellátóintézményben, gyógyul, szerencséje volt, talált egy olyan helyet, amely habitusának és élethelyzetének megfelelő.
Az ilyen jellegű intézmények száma azonban egyre kisebb, bentlakásos intézményből is csupán körülbelül 15 van az országban, a kórházi ágyak száma elenyésző, a rendszer ráadásul az egészségügyi reformok következményeképpen teljesen átláthatatlan. Rácz József szerint olyan terápiás lehetőség, amely az új típusú drogok használóinak megfelelő lenne, egyáltalán nincs. A folyton bővülő C-lista, ami a dizájner drogokat veszi számba, jó pár lépéssel a valóság mögött kullog.
Nem számíthatnak komolyabb segítségre azok a függők sem, akiket elcsíp a rendőrség. Lacit két éve előállították kábítószer-használat és –birtoklás miatt, akkor elterelésre küldték, ami annyit jelentett, hogy hetente egyszer egy órát eltöltött egy segítővel, aztán kilépett az épületből és „tolta tovább”. Laci már többször megjárta a börtönt kisebb, vagyon elleni bűncselekmények alatt, azt meséli, hogy odabent nem sok lehetőség adódik a felépülésre, marokszámra osztogatják azokat a „leszoktató” gyógyszereket és nyugtatókat, amelyek konzerválják a függőséget. Tapasztalatból mondja: bármilyen anyaghoz hozzá lehet jutni a börtönökben.
Ugyanilyen tapasztalatokról számol be Miki is, a 10 év szerhasználatból „lábadozó” fiú, aki szerint a rabok 70 százaléka „tol valamit” odabent. Van olyan börtön, ahol a kerítésen dobják be a cuccot, de ha nincs külső segítség, bent is óriási a választék. Mindkét férfi azt mondja, hogy annak a lehetősége – amit az új szigorítás eredményezhet –, hogy alkalmi fogyasztók vagy függők nagy számban kerülnek be a már amúgy is túlzsúfolt magyar börtönökbe, csak tovább ront majd a helyzeten. Az alkalmi fogyasztóknak kisiklathatja az életét, a függők még mélyebbre kerülhetnek. A két sokat tapasztalt férfi csak nevet annak hallatán, hogy az új szabályozás jelentős enyhítést kínál azoknak, akik beköpik dílerüket. Szerintük nem kell ahhoz nagy ész, hogy valaki rájöjjön, úgyis bosszút állnak rajta a bűnözők. Egyetlen vallomás alapján elítélhető lesz bárki, akire ráfogják, hogy kábítószert terjesztett?
„A jogszabályi szigor önmagában visszaüt. Gondoljunk csak bele! Az úgynevezett szociális fogyasztók – vagyis akik alkalomadtán, kikapcsolódásra használják a drogot – köre igen nagy, ma a fiatalok egyes életkori csoportjainál negyven százalék körüli arányokról beszélhetünk. A Btk. súlyosan megbélyegzi őket, miközben többségük egyetlen devianciája az, hogy alkalmanként valamilyen illegális szert, többnyire marihuánát használ, egyébként dolgoznak, tanulnak, átlagos életet élnek” – mondja Demetrovics Zsolt addiktológus, aki hozzáteszi, hogy szerinte nem lesznek tömeges előállítások, mivel sem a rendőrségnek, sem a börtönöknek nincs erre kapacitásuk. „Így viszont komolytalan azzal fenyegetőznie az államnak, amit nem tud, s talán nem is akar beváltani. Ez rossz üzenet, hiteltelenné teszi a feladóját. És ezért is van, hogy ebben a populációban nem tud hatni a szigor. A másik kör a drogfüggőké. Ők betegek. Olyan állapotban vannak, hogy nem riasztja vissza őket a börtönfenyegetés, hiszen naponta lövik úgy a karjukba a különböző szereket, hogy tudják, akár bele is halhatnak. Nekik nem büntetésre, hanem segítségre lenne szükségük, amit ma alig-alig kapnak meg” – teszi hozzá a szakember, aki emlékeztet: a szigorú törvényi feltételek mellett a segítséget keresők aránya is csökken, ez már egyszer bebizonyosodott az 1998-as szigorítás kapcsán. A szigorú törvény a drogmentes társadalom utópiáját hivatott kergetni, de ezt az utópiát ma már a sok olyan állam is feladta, ahol hagyományosan így gondolkodtak a megelőző évtizedekben.
A drogpolitikának szakpolitikának kellene lennie, s nem szabadna alárendelni hangzatos, de irreális politikai céloknak. Nem jogi eszközökkel, hanem a szociális és egészségügyi ellátás fejlesztésével kellene beavatkozni.
Sikertelen szigor
Nem vezethet sikerre azoknak a tagállamoknak a drogpolitikája, amelyek a drogfogyasztás visszaszorítását rendőri, igazságszolgáltatási feladatnak tartják – derül ki az ENSZ csütörtökön kiadott éves drogjelentéséből. A világ kábítószer-fogyasztását az elmúlt évben sem sikerült csökkenteni. A droghasználat visszaszorítása még azokban az országokban sem eredményes, ahol a kábítószer birtoklása is halálbüntetéssel sújtható, viszont a liberális drogpolitika elkönyvelhet bizonyos sikereket.
A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) drogpolitikai oldala, a drogriporter.hu tanulmányaiból kiderül, az elmúlt évek tapasztalatai egyértelműen azt mutatják, hogy azok az országok eredményesek a fogyasztás visszaszorításában, amelyek a kriminalizáció helyett az ártalomcsökkentésre helyezik a hangsúlyt stratégiájukban.
Igazi sikertörténet a portugál, ahol több mint tíz éve, első európai országként szüntették meg a drog személyes használatának büntethetőségét. Portugáliában 2001 óta nem börtön, hanem orvosi kezelés vár a marihuána-, kokain-, heroin-, metamfetamin-fogyasztókra. A terápiát a droghasználóknak ugyan nem kötelező igénybe venniük, ám már a dekriminalizáció öt éve alatt a duplájára nőtt a kezelést kérők száma. A változtatások ellenzői attól tartottak, hogy a dekriminalizáció a drogturizmus és a portugálok drogfogyasztásának mértékét növelné. A kutatásokból azonban kiderül, hogy mind az illegális droghasználat, mind a HIV-fertőzések száma csökkent, különösképpen a tizenöt-tizenkilenc éves korosztály körében.
Sikeres drogpolitikát folytat Svájc is, ahol a kilencvenes évek elején még százával lepték el a nagyvárosok utcáit a hajléktalan heroinfüggők, akik a túladagolás mellett a fecskendők megosztása miatt a HIV- és hepatitisvírusoknak is egyre nagyobb számban estek áldozatul. Rohamosan nőtt a heroinfüggők körében elkövetett bűncselekmények, a beszerzési bűnözés száma is. A problémát ekkor már nem lehetett rejtegetni, a közvélemény látványos és gyors megoldást akart, ám a rendőrségi intézkedések, a megelőzés nem jártak sikerrel. A liberális drogpolitikának nevezett stratégiákkal Svájcban kezdetben városi önkormányzati szinten kezdtek foglalkozni. Ez a drogfogyasztók körében történő fecskendő- és tűosztással, a heroinfüggők számára pedig az orvosi heroin felírásával járt. Fogyasztói szobákat hoztak létre, ahol a drogot használók steril körülmények között, orvosi felügyelettel adhatták be a szert maguknak. Svájcban a prevenciónak köszönhetően jelentősen csökkent a túladagolásos halálesetek, HIV-fertőzések száma és a bűnözés mértéke is. Az egyik legnagyobb kétely az orvosi heroint felíró programokat övezte, ám az évek során a függők jelentős része józanságot célzó terápiára iratkozott át.
Hazánkhoz hasonlóan Svédország is a drogmentes társadalom megteremtését tűzte ki célul. A rendelkezésre álló statisztikák látványosak. Bár a svéd fiatalok körében például igen alacsony a marihuánával próbálkozók száma, a kisebb társadalmi egységekről készült mutatók arra hívják fel a figyelmet, hogy a drogmentességet 1977-ben célul kitűző, és a drogfogyasztást 1988-ban kriminalizáló országban a droghasználók száma egyenletesen növekszik. Míg a hatvanas évek végén 20 százalék volt, addig a kétezres évekre 50 százalék felé emelkedett. A droghalálozások aránya a hetvenes évek óta minden korosztályban emelkedik. A regisztrált HIV-fertőzések számán is megmutatkozik az ártalomcsökkentés hiánya: az intravénás droghasználók körében ’96 és 2000 között 19 új fertőzöttet, 2001-ben pedig 36-ot jegyeztek föl. Ebből huszonhatot Stockholmban, ahol nincsen tűcsereprogram.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!