Július negyedike minden amerikai számára egyet jelent a függetlenség napjával. Hatalmas ünnep, hisz 1776-ban ezen a napon hirdették ki az ország függetlenségét Nagy-Britanniától. És egyben az a nap is, amikor három amerikai elnök földi pályafutása is véget ért.
Közülük ketten ráadásul épp a Függetlenségi Nyilatkozat aláírásának 50. évfordulóján haltak meg – egymástól függetlenül, de ha tudták volna, hogy a másik sem éri meg a másnapot, nem lettek volna szomorúak. John Adams és Thomas Jefferson, a két nagy rivális (Adams úgy lett az USA második elnöke, hogy legyőzte Jeffersont, aki így alelnökként dolgozott alatta egészen addig, amíg 1801-ben le nem győzte a választásokon) ugyan együtt írta alá a Függetlenségi Nyilatkozatot, ám fél évszázaddal később mindketten halálos ágyukon feküdtek. Hogy mennyire komolyan vették a vetélkedést, azt Adams utolsó szavai bizonyítják: „Thomas Jefferson túlél...” – kesergett. Talán megnyugtatta volna a hír, hogy Jefferson valójában néhány órával előtte hunyt el.
Rajtuk kívül az ötödik amerikai elnök, James Monroe is ugyanezen a napon halt meg, 1831-ben. Egy kicsit javít a mérlegen Calvin Coolidge, az USA harmincadik, csak Halgatag Calként becézett elnöke, aki viszont július negyedikén látta meg a napvilágot 1872-ben. Sok emlékezetes dolog nem fűződik a nevéhez, ám kormányzása idején nyugodt, jó hangulatú, gazdaságilag stabil országot igazgatott.
Véletlen lenne?
Az, hogy az Amerikai Egyesült Államok egyik legfontosabb ünnepéhez három halál és egy születés is kapcsolódik (és akkor csak az elnökök sorát néztük meg), önmagában is gyanakvásra adhat okot: vannak-eolyan dátumok, amelyekhez véletlenül ugyanolyan események kapcsolódnak? Elég végignézni a történelem sorát, és kiderül, hogy vannak. Méghozzá a legkülönfélébb formában jelentkező egybeesések.
Kezdjük egy hátborzongatóval: az Erdington-gyilkosságok a mai napig felborzolják a kedélyeket. 1817. május 27-én Mary Ashfordot holtan találták Erdingtonban, az akkor még nem túl nagy falu határában. 1974. május 27-én Barbara Forrest holttestére bukkantak rá, nagyjából ugyanott. Hiába telt el 157 év a két gyilkosság között, sokban egyeztek az esetek. Május 26-a mindkét évben pünkösdhétfőre esett, s mindkét lány ezen az estén egy barátnőjéhez ment látogatóba, majd együtt mentek táncmulatságba. Hogy pontosan mi történt velük ezután, azt nem tudni, de holttestüket szinte ugyanott (360 méter különbséggel) találták meg. A lányokat megerőszakolták és megfojtották, haláluk a nap nagyjából ugyanazon időszakában állt be. A gyilkosságok után mindkét esetben egy Thorton nevű férfit tartóztattak le gyilkosság vádjával, ám mindkettejüket felmentették végül.
Csak Walesbe ne!
És mielőtt békésebb vizekre eveznénk, mindenképpen érdemes megemlíteni december 5-ét. Ez az a nap ugyanis, amikor Wales partjainál nem nagyon szabad kísérteni a sorsot, 150 év alatt ugyanis három hajó is elsüllyedt ezen a környéken (1664- ben, 1785-ben és 1820-ban) – még mielőtt megjött volna a Mikulás. A három eset közös vonása, hogy a hajókatasztrófáknak mindössze egyetlen túlélője volt – okulásként ezt is megjegyezhetjük, hisz mindhármukat Hugh Williamsnek hívták. A történet valóságtartalma azért viszonylag kétes: első említése egy 1851-es, Walesről szóló útikönyvben bukkan fel egy anekdota lábjegyzeteként, később pedig több variációban (más dátumokkal, más hajókkal, más paraméterekkel) újra meg újra előkerült hasonló, érdekességeket gyűjtő kötetekben. Mindenesetre azért óvatosan hajózzunk Wales környékén.
Megmondta előre
Mark Twain sorsa talán a csillagokban volt megírva. A 19. század egyik legkiemelkedőbb írója ugyanis 1835-ben épp azon a napon született, amikor először bukkant fel az égen a Halley-üstökös. A véletlen egybeesés az írót is foglalkoztatta, főleg élete utolsó időszakában. Mint írta: „A Halley-üstökössel érkeztem 1835- ben. Jövőre ismét meglátogat bennünket, és azt sejtem, hogy akkor fogok távozni. Életem legnagyobb csalódása lesz, ha nem húzok el én is a Halley-üstökössel egyetemben.” Nos, nem kellett csalódnia: az égi jelenség 1910-ben (mint ahogy 75 évente rendszeresen) ismét megjelent, s egy nappal később, április 21-én Twain valóban elhunyt. Talán ő maga sem írt volna szebb véget egyetlen művéhez sem.
Irodalmi örömünnep
Nem Mark Twain az egyetlen író, akinek a nevéhez véletlen egybeesések fűződnek. Április 23-a kiemelt dátuma minden könyvbarátnak. 1616-ban ugyanis ezen a napon hunyt el két igazi zseni, egymástól viszonylag távol. William Shakespeare és Miguel de Cervantes közös halála már önmagában elég indok volt arra, hogy az UNESCO 1995-ben Nemzetközi Könyvnappá nyilvánítsa április 23-át. Volt azért ebben egy kis csalás is: a dátum ugyanis csak akkor egyezik meg, ha a korabeli hagyományokhoz igazodunk. Cervantes otthonában, a katolikus Spanyolországban ugyanis már 1582-től XIII. Gergely naptárreformjához tartották magukat, vagyis a Don Quijote szerzője „hivatalosan” is ezen a napon hunyt el, míg az avoni hattyú halálának idején Angliában még a Julianus- naptárat használták, így Shakespeare csak a „régi rendszer” szerint halt meg április 23-án, a Gergely-naptárban már május 3-ra esik ez a nap. Van viszont még egy oka annak, hogy ez lett a könyvbarátok örömünnepe: a korabeli dokumentumok szerint ugyanis a kis Williamet 1564. április 26-án keresztelték meg, ezért születésének időpontjaként is április 23-át tartják számon – persze azt is a Julianus-naptár alapján.
Nem így tervezték
És hogy ne mindig csak halálról essen szó: 90 éve „hagyomány” egy amerikai családban, hogy január 4-én ünneplik a közös születésnapjukat. A Toledóban élő Stiff famíliában ugyanis immár négy generáció óta ezen a napon születik meg az első gyerek. A sort 1924-ben Marshall Stiff kezdte meg, majd 1947-ben, 1978-ban és 2011-ben is január negyedikén érkeztek a gyerekek. A család állítja, hogy semmilyen tudatos tervezés nincs a dologban. Viszont így legalább egyikük sem hivatkozhat arra, hogy elfelejtette a családtagjai születésnapját. A számsort elnézve azonban még viszonylag sokat kell várni arra, hogy kiderüljön: az ötödik generációban is sikerül-e január 4-re időzíteni az első gyereket.
Sokan a csillagok állásával, asztrológiával, számmisztikával, babonákkal, mágikus praktikákkal hozzák összefüggésbe az ilyen egybeeséseket. Ha racionálisabb vizekre evezünk: egy évben 365 (legrosszabb esetben 366) nap van. Ez nem túl sok, ha például azt vesszük, hányan születnek és hányan halnak meg naponta, illetve mennyi minden történik 24 óra alatt. Pláne, ha nem csupán egy évet, de évszázadokat vizsgálunk...
JÓ TUDNI
A Harvard Egyetem kutatói alapos munkát végeztek, hogy megállapítsák, mely napokon születnek a legtöbben. Az 1973 és 1999 közötti születési statisztikák összevetéséből végül kiderült, hogy szeptember 16-ra esik a világon a legtöbb ember születésnapja. Egy kis fejszámolással kiderül, hogy ennek lehet némi köze a december végéhez, vagyis a karácsonyi ünnepi időszakhoz, illetve a szilveszteri italozáshoz. A harvardi kutatók azt is megállapították, hogy a legkevesebben, világviszonylatban, az évtizedek sorát vizsgálva, február 29-én születtek.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!