Botrányok közepette és tüntetésektől kísérve iktatták be pénteken az Egyesült Államok új elnökét. Donald Trump azt ígéri, külpolitikáját az ideológia helyett az ország érdekei vezérlik majd. Vlagyimir Putyin orosz elnökkel jó kapcsolatot szeretne kialakítani, miközben az egyik legsúlyosabb, eddig bizonyítatlan vád Trump ellen épp az, hogy a Kreml segítette hatalomra, és hogy emberei ennek érdekében kapcsolatban is álltak Moszkvával. Az orosz propagandagépezet működéséről és arról, milyen hatása lehetett az amerikai elnökválasztásra, a marylandi egyetem professzorát, Sarah Oatest kérdeztük.
Donald Trumpnak nem az oroszok nyerték meg a választást, Vlagyimir Putyin mégis az amerikai elnökválasztás egyik legnagyobb győztese. Hiszen a hackerbotrány és a Kreml propagandagépezetének munkája miatt Moszkva sokkal erősebbnek és befolyásosabbnak tűnik, mint az elmúlt évtizedekben bármikor – mondta lapunknak az amerikai fővárosból Sarah Oates.
A marylandi egyetem professzora a kilencvenes évek kezdete óta kutatja a témát, így nem lepték meg a Kreml lépései.
„Minden nagyhatalom próbálja befolyásolni a közvéleményt a határain kívül, az Egyesült Államokat is sokszor kritizálják emiatt” – fűzte hozzá Oates.
Az annál inkább meglepte, hogy a moszkvai befolyásolási kísérletek milyen méreteket öltöttek és hogy nyilvánosságra is kerültek.
„Eddig is tudtuk, hogy Oroszország veszélyes saját magára, Ukrajnára és a balti államokra. Ám a nyolcvanas évek vége óta először történik meg, hogy a közvélemény úgy látja, hogy Moszkva olyan fenyegetést jelent az Egyesült Államokra, amelyre reagálni kell” – mondta Oates. A professzor szerint nehéz lenne meghatározni, milyen hatása volt az orosz erőfeszítéseknek az amerikai közvéleményre, ám az biztos, hogy erre tettek kísérleteket.
És ez nem a demokrata párt e-mailjeinek tavalyi meghackelésével vagy az álhírek terjesztésével kezdődött, hiszen már hosszú évek óta jelen van Észak-Amerikában is az orosz összeesküvés-elméleteket terjesztő RT tévécsatorna.
Oates szerint mindezek ellenére Amerikában a hidegháború vége óta tartja magát az a vélekedés, hogy „a kommunizmus és az oroszok voltak a rosszfiúk, és végül mi győztünk”. Éppen ezért a frissen beiktatott amerikai elnök Vlagyimir Putyin iránt mutatott csodálata nem feltétlenül hoz népszerűséget számára. „Donald Trump megnyilvánulásaiban nem szabad logikát keresni, így szerintem a Kreml iránti szimpátia mögött sincs ideológia” – véli Sarah Oates.
Azt többször hangsúlyozza: Trump megválasztásához semmi köze az oroszoknak, az „amerikai történet”.
A demokrata jelölt, Hillary Clinton népszerűtlensége ugyanolyan lényeges szerepet játszott benne, mint az, hogy Trump nagyon jól ért az emberek nyelvén.
Ez persze nem jelenti azt, hogy az oroszok nem is próbálkoztak a választások befolyásolásával. Egy volt brit hírszerző másfél hete nyilvánosságra hozott, nehezen bizonyítható állításokat tartalmazó jelentése szerint az orosz titkosszolgálatoknak kompromittáló intim felvétele is lehet az amerikai elnökről, még abból az időből, amikor 2013-ban a szépségversenyének döntőjére Moszkvába utazott és ezzel akár zsarolhatják is. Oates szerint az teljesen bevett szokás a Kreml gépezetében, hogy ilyen felvételeket készítenek ellenzéki vezetőkről vagy a rendszer kritikusairól. Ráadásul egyre gátlástalanabbak: már nem prostituáltak lakására csalják fel az áldozatokat, hanem a kiszemelt célpontok lakását is bekamerázzák.
Van, akinek egyszerűen pedofil felvételeket tesznek a számítógépére.
Nem tudni, valóban létezik-e Trumpról ilyen videó, ám ez talán nem is fontos. A módszer akkor a leghatásosabb, ha van felvétel, de ha tíz esetből kilencszer van, akkor a tizedikben elég csak azt elterjeszteni, hogy létezik, már az is kárt okoz, véli Oates. Egyébként úgy látja, Trumpnak az sem ártana, ha kiderülne, hogy van ilyen film, hiszen az amerikai közvélemény tud a korábbi házasságon kívüli kapcsolatairól is.
Ironikus, ám Oates szerint időnként maga Donald Trump is az oroszokéhoz hasonló módszereket alkalmaz: a médiát fegyverként használja a saját céljaira, féligazságokat és teljes hazugságokat terjeszt, illetve karaktergyilkosságokkal próbálkozik. Ilyen volt például, amikor azt állította, hogy Barack Obama nem az Egyesült Államokban született, ezért nem is lehetne elnök. Azt hajtogatta, hogy kompromittáló dokumentumai vannak, amelyek bizonyítják állítását. Ezek soha nem kerültek elő, ám Obama Amerikában kiállított születési anyakönyvi kivonata igen. Ezek után Trump úgy csinált, mintha mi sem történt volna, majd az elnökválasztási kampányában az igazságra ügyet sem vetve azzal állt elő: az elnök származását nem is ő, hanem demokrata ellenfele, Hillary Clinton kérdőjelezte meg.
A Kreml módszereit idézte az is, amikor a kampányban vitába keveredett a Miss Universe szépségverseny egykori győztesével. Amikor Alicia Machado rasszizmussal és szexizmussal vádolta Trumpot, ő azzal vágott vissza: intim videó készült a szépségkirálynőről. A videók soha nem kerültek elő, valószínűleg nem is léteztek.
Idén Európában kulcsfontosságú választások lesznek, és máris számtalan jel utal arra, hogy Moszkva, illetve az álhírek gyártói ezekre is készülnek (lásd keretes írásunkat). Oates szerint az európaiak történelmi okokból hozzászoktak, hogy a nyomtatott sajtó valamilyen politikai oldal irányába húz, és többet is tudnak Oroszországról, ezért immunisabbak ezekre a veszélyekre, mint az amerikaiak.
Úgy véli, Európának azért sem kell aggódnia az orosz propaganda miatt, mert itt sokkal inkább a pártok és azok programjai határozzák meg a választásokat, míg Amerikában a jelöltek személyisége dominál. Az európai választóknak és a médiának sokkal jobban kell figyelnie a finanszírozásra – arra, hogy bizonyos pártok kapnak-e anyagi támogatást Moszkvától. Ezzel szemben az amerikaiak egészen a közelmúltig hittek a sajtó objektivitásában. Ennek Barack Obama 2008-as kampányával lett vége, amikor az „emberek egyszer csak már abban sem értettek egyet, mi az igazság”.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
