Nem szokás megkérdezni a gyermekeket idehaza, hogyan is érzik magukat – erősíti meg Dr. Dúll Andrea környezetpszichológus, tanszékvezető egyetemi docens a mindennapok tapasztalatát –, míg például a finneknél fokozottan, ideális mértékben odafigyelnek a sokféle igényekre a fizikai térés környezethasználat kialakítása során is, akár a fogyatékkal élőket is bevonva már a tervezés folyamatába. A gyerekeknek, akárcsak a fölnőtteknek ugyanakkor bámulatos az alkalmazkodóképessége, a rugalmassága, akár egy rossz minőségű környezetben is jó közérzetűnek tűnnek. Akkor mégis, miért fontos a gyermekbarát szociofizikai környezet? Hát mert kimutathatóan kihat a későbbi személyiségünkre, életvitelünkre, meghatározza mind a biológiai, mind a mentális állapotunkat!
„A nem kielégítő környezetnek ára van, a fizikai kontextus és a pszichológiai folyamatok kölcsönösen hatnak egymásra” – figyelmeztet a környezetpszichológus, aki rámutat, hogy a rossz minőségű ingerek (pl. zaj, rossz világítás, kényelmetlen szék, zsúfoltság), ha tudatalatt is hatnak, igencsak leszívják a pszichológiai kapacitásainkat, könnyebben elfáradunk, agresszívvá válunk, kimerülünk, kiégünk.
„A legfontosabb a gyerekek térhasználata kapcsán, hogy a szülőnek, nevelőnek partnerként kell kezelniük az igényeiket, hiszen már az ő méretükre igazított használati eszközök (WC, szék, asztal stb.), vagy akár hogy a polcról eléri a dolgokat, hihetetlen megnöveli egy kisgyerek önállóságát, önellátó képességét, ami által érzelmi biztonság, a fontosság, az odatartozás érzete alakul ki benne.” Persze a tervezés soha nem egyszerű folyamat, hiszen a gyermekek sem kizárólagosan használják a tereket, mindig fölnőttekkel közösen. „Igazi művészet ez – mondja Dúll Andrea –, ergonómiai antropometria szempontból is kihívás, hogyan veszik figyelembe a kor, a nem, a szociokulturális háttér (az anya gyerekkori szokásai), az egyén, a közösség igényeit.” Például érdekes jelenség a kisiskolások esetében, hogy a fiúk a környezeti tér szempontjából inkább a homogénebb, egyszerűbb, áttekinthetőbb tereket kedvelik, míg a kislányok összetettebb környezeti igénnyel bírnak, szeretik a kontrasztos helyeket, ha élesek a kontúrok. Érdemes biztosítani számukra egy-egy térszeletet az intézményben, ahová visszavonulhatnak alkalomadtán.
Az állandóan változó városi környezet kihívásai mellett a zöld természet gyógyító hatással lehet a gyerekek lelki világára, még ha egy adott korosztály (6-10 éves) számára sokkal izgalmasabb a plázák, a virtuális terek világa, állapítja meg Dúll Andrea. Ezért is lenne gyümölcsöző (ráadásul költséghatékonyabb) a játszóterek, iskolaudvarok, parkok kialakításakor éppen azoknak a véleményére odafigyelni, akik illetékesek ebben, akik használni fogják ezeket.
Sokan óvják a gyermekeket a médializált, virtuális környezettől, veszélyt szimatolnak, függőségi viszonyra való hajlamot prognosztizálnak a számítógépezés, a világháló, a telefonálás kapcsán.
A környezetpszichológus viszont nem látja sötéten a helyzetet, hiszen sok új lehetőség rejlik a fiatalok, a gyerekek magabiztos és újszerű tudásában. Sőt, érzékelhető már egy ellenhatás is, visszakanyarodás a személyes társas kapcsolatok igényéhez, azaz a közösségi oldalakat a találkozások megszervezésére használják. „A virtuális térhasználatban, mivel evolúciósan nem készült föl rá az agyunk, a fiúk és lányok között nincs különbség, mint ahogy a valódi környezetben más jellegű az orientáció. Azonban az újabb nemzedékre egyként jellemző a gyorsaság, idegrendszerileg is, és a szélesebb körű tájékozódás, ami nem egyenlő a felszínességgel, inkább a későbbi specialistává válás a jellemző” – említi a szakember, majd hozzáteszi: e virtuális térhasználattal nagyban hatnak ránk, fölnőttekre, az előző generációra is!
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
