Tudja-e Ön, hogy mit eszik? – émelyítő lófalatok

Lázban tartja Európát a lóhúsbotrány: mint kés a vajon, úgy hatoltak át az uniós élelmiszer-biztonsági rendszeren a lóhússal „kipótolt” marhahúsok és az abból készült ételek. Pedig a lóhús nem okozott sem fertőzést, sem mérgezést. Az élelmiszerek feketekereskedelme viszont súlyos, akár halálos egészségügyi kockázatot is jelenthet. Márpedig Magyarországon a hús és a tojás 40 százaléka illegális forrásból származik. Ennyit ér a szigorú élelmiszer-biztonsági lánc, a hatósági állat-egészségügyi hálózat, meg a HACCP-rendszer, amely előírja ugyan, hogy egyik kést az egyik, a másik kést meg a másik mosogatóban kell elöblítenie a hentesnek, akinek viszont fogalma sincs, milyen húst dolgozott fel ezekkel a késekkel.

A baj azonban ezúttal sem a termékek szabad áramlásával van, hanem a kapzsisággal. Szerencsésebb, amikor csupán az áfát akarják elcsalni és külföldi piacokról hozzák Magyarországra kamionszámra a minőségileg kifogástalan húsokat: ez ugyanis „csak” gazdaságilag jelent súlyos károkat. Gyakoriak azonban a fekete vágások, a vadaknál az orvvadászat – ezekben az esetekben a hatósági vizsgálatok teljesen kimaradnak, így bizonytalan termékek kerülnek a boltokba és az éttermekbe. Ennél is veszélyesebbek a színezett húsok; pár hónapja Svédországban, Szlovákiában és hazánkban is találtak marhabélszínnek feltüntetett sertéshúst. A lengyel vágóhídról származó, de magyar vállalkozás által forgalmazott hamisított hús súlyos betegségeket okozhat: a kolbászmérgezésként is ismert botulizmus blokkolja az idegrendszert, a légző- és a mozgató izmokat, és könnyen halálos lehet.

Vándorló bacik

A korábbiakhoz képest ártalmatlannak tűnik a szinte egész Európát érintő élelmiszerbotrány, hiszen ezúttal nem történt fertőzés, mérgezés, halál. Az ügy azonban megint bizonyítja: a hatóságok évtizedek óta képtelenek megelőzni egy járványt, tömeges mérgezést.

Mint kés a vajon, úgy hatolt át az uniós élelmiszerbiztonsági rendszeren a lóhússal „kipótolt” marhahús és az abból készült ételek – néhány hónappal azután, hogy festett sertéssel hamisított bélszínt forgalmaztak több országban. Máig 22 országról bizonyosodott be, hogy érintett a legutóbbi, valójában élelmiszer-biztonsági botrányban. A baj nem a termékek szabad áramlásával van, hanem a kapzsisággal.

Az 1995-ben pusztító kergemarha-kór járványt az a Nagy-Britanniában a ’80-as években elterjedt szokás indította el, hogy a megkergült birkák tetemét a gazdák megsemmisítés helyett eladták a takarmánygyáraknak. A fehérjefeldolgozók azonban olyan alacsony hőfokon végezték a hőkezelést, hogy a betegséget okozó prion nem pusztult el, hanem bekerült a takarmányba. A szivacsos agyvelőgyulladást aztán a marhahúson keresztül emberek is megkapták, és az egész bolygón elterjedt a kór, amely szerencsére ma már csak elvétve fordul elő – hála a szigorú ellenőrzéseknek. Aztán jött a rákkeltő dioxin. Mindenki konyhájában ott van: a kicsit elégetett étolajban, melyet normális körülmények között még a kutyának sem keverjük az eledelébe. De nem így gondolkodik sok takarmánygyártó: 1999-ben Belgiumot hónapokra karanténba zárta az EU, mert az ország gazdaságainak negyedét terítette be egy takarmányos cég dioxinos táppal, hizlaltak vele baromfit, disznót, marhát. 2008-ban ismét a dioxintól volt hangos Európa: egy ír takarmánykeverő vegyített zsírpótlóként keverte a tápba, azt aztán 47 sertéstelepen etették fel a cocákkal. A bili francia és belga rutinellenőrzésen borult ki: több mint kétszázszoros dioxin-tartalmat mutattak ki a megengedetthez képest. A botrány hozzánk is elért: vagy 70 tonna ír húst importáltunk a veszélyes időben. Az első ír észleléstől 3 hónapba telt, mire az uniós rendszer reagált. Ennyit ér a szigorú és egymás eredményeiben olyannyira megbízó európai élelmiszer-biztonsági lánc, a hatósági állategészségügyi hálózat, meg a HACCP-rendszer, amely előírja ugyan, hogy egyik kést az egyik, a másik kést a másik mosogatóban kell elöblítenie a hentesnek, aki viszont azt sem tudja, hogy milyen húst dolgozott fel.

Máig nem tudni biztosan, mi okozta 2011-ben a több tucat halált és több ezer ember megbetegedését okozó, Németországban kezdődött hasmenésjárványt, amely csak pár hónappal követte a német dioxin-botrányt. Az igen agresszív coli baktériumfertőzés okozásával előbb megvádolták az ártatlannak bizonyult spanyol zöldségtermesztőket, és mire a vádlók elnézést kértek, már több millió euró volt a bojkottált termesztők kára. A magyarok sem vettek hetekig zöldséget – emiatt 400 millió forintot osztottak ki a költségvetésből, kompenzálandó a kertészeket ért 8 milliárdos károkat, és egész Európában eurószázmilliók mentek emiatt a kukába. A helyzet azóta sem változott: ha valahol véletlen vagy szándékos disznóság történik, és emiatt az élelmiszer-előállítás láncolatába méreg vagy kórokozó kerül, azt a most alkalmazott rendszer nem feltétlenül szűri ki.

Hibás a kereskedelem is

Húsz éve még minden élelmiszeren rajta volt, hogy ki mikor gyártotta, de az EU-ban a kereskedelmi lobbi elérte: csak a származási országot, helyet kell feltüntetni. Ez filléres spórolásnak tűnik, holott milliárdok vannak a háttérben. A bolthálózatok saját márkás termékeinél – melyek sokszor a forgalom negyedét(!) adják – folyamatosan változnak a beszállítók, attól függően, ki képes még olcsóbban szállítani, gyártani. Így a címkéket is folyamatosan kellene cserélni.

Játszunk az életünkkel

Magyarországon a hús és a tojás 40 százaléka illegális forrásból származik. Ugyan a mostani lóhúsbotrány még „csak” anyagi károkat okozott, a feketekereskedelem súlyos, akár halálos egészségügyi kockázatot is jelenthet.

Az áruk szabad áramlása miatt szinte esélytelen teljességgel kiszűrni az illegálisan érkező élelmiszer-szállítmányokat, és szinte törvényszerű, hogy rendszeresen kerülhet a boltokba, éttermekbe fekete feldolgozással készülő húskészítmény. Magyarországon rendszeresen és szúrópróbaszerűen ellenőrzik a hatóságok az élelmiszer-ipari vállalkozókat és boltokat, bár a mintegy 150 ezer érintett szemmel tartása lehetetlen, mégis gyakran akadnak fenn ügyeskedők, részben a lakossági bejelentéseknek köszönhetően.

„Ha csak azt számoljuk, hogy a 10 millió ember naponta egykilónyi élelmiszert elfogyaszt, az 10 ezer tonna, ami beláthatatlan mennyiség. Így a hatóságok kockázatbecslés alapján ellenőrzik a helyeket, van, ahol havonta, negyedévente vagy évente néznek körül, de ilyenkor mindenre kiterjed az ellenőrzés, az általános higiénés körülmények mellett az áruk eredetét, tárolását, felhasználását, fogyaszthatóságát nézik” – magyarázza a Nemzeti Élelmiszerlánc- biztonsági Hivatal (NÉBIH) nemrégiben megalakult Kiemelt Ügyek Igazgatóságának vezetője. Dr. Helik Ferenc szerint nincsenek általános jegyek, így egy ütött-kopott kisvendéglőnek, vagy útszéli büfének is lehet kifogástalan a konyhai előkészítője, míg egy „puccos” vendégtér is takarhat minősíthetetlen körülményeket.

„Az elmúlt évben 10-12 éttermet zárt be a hatóság, legutóbb egy kőbányai kínai éttermet. Minden negyedik ellenőrzés során találunk problémákat, ezek tizede az élelmiszerekkel, legfőképpen a húskészítményekkel kapcsolatos: lejárt szavatosságú, vagy bizonytalan eredetű a termék, vagy helyben fagyasztják le. Eddig nem volt jellemző, hogy lóhúst találjunk a marhahúsként árult készítményekben. Becslések szerint a tojás- és a hússzektor 40 százaléka a feketekereskedelemből kerül a piacra” – mondja az igazgató. És az illegális hús folyamatosan érkezik, határon belülről, kívülről egyaránt. „Szerencsésebb, amikor csupán az áfát akarják elcsalni és külföldi piacokról hozzák kamionszámra a minőségileg kifogástalan húsokat, ez ugyanis »csak« gazdaságilag jelent súlyos károkat. Gyakoriak azonban a fekete vágások, a vadaknál az orvvadászat – ezekben az esetekben a hatósági húsvizsgálatok teljesen kimaradnak, így bizonytalan termékek kerülnek a boltokba, éttermekbe. A vad különösen veszélyes, hiszen nem megfelelő feldolgozása akár halálos fertőzéseket is okozhat, mégis, bizonyos helyeken már bejáratott úton megy a zugkereskedelem” – folytatja Helik Ferenc. Nem véletlen, hogy mind a magánvágásoknak, mind a vágóhidaknak szigorú feltételeknek kell megfelelniük. A legújabb trükk egyébként az ős-, illetve kistermelői címmel való visszaélés: rájuk ugyanis pontos korlátozások vonatkoznak, havonta mennyi állatot vághatnak, hogyan tarthatják, cserébe kedvezményeket kapnak. Sokan viszont úgy kérik az igazolványt, hogy közben fittyet hánynak az előírásoknak, a húst pedig különböző utakon értékesítik.

A lóhús megjelenése a húskészítményekben egyelőre csupán etikátlan: olyan húst etetnek meg a vásárlókkal, amelyhez egyébként nem feltétlenül lenne étvágyuk. Pedig a lóhús drágább, mint a marhahús, ráadásul a lovakat nem vágásra tenyésztik, ezért antibiotikumokat és más gyógyszereket, valamint versenylovak esetében teljesítményfokozókat is adnak nekik – ezek mennyisége pedig ellenőrizetlen.

Ennél is veszélyesebbek a színezett húsok; pár hónapja Svédországban, Szlovákiában és hazánkban is találtak marhabélszínnek feltüntetett sertéshúst. A lengyel vágóhídról származó, de magyar vállalkozás által forgalmazott hamisított hús nemcsak morális szempontból kifogásolható: súlyos betegségeket okozhat, hiszen a két húsnál egészen más konyhatechnológiai eljárások szükségesek. Amíg a marhahús fogyasztható nyersen vagy félig nyersen is, addig a nem megfelelően hőkezelt, fertőzött sertéshúsból az emberi szervezetbe kerülhet a trichinella, amelynek lárvái átfúrják magukat az emberi szöveteken, és akár halálos szívizomgyulladást is okozhatnak. A kolbászmérgezésként is ismert botulizmus blokkolja az idegrendszert, a légző- és a mozgató izmokat, és könnyen halálos lehet.

Néhány ismertebb élelmiszerbotrány a közelmúltból

1995. Nagy-Britannia – kirobban az évtizede tartó kergemarha-kór, BSE-botrány
1999. Belgium – az első, fél Európát érintő dioxin-botrány
2008. Írország – újabb dioxin-fertőzés
2008. Kína – a melanimmal hamisított tejpor 300 ezer gyermekeket betegített meg, Magyarországra is jutott a termékből
2009. Törökország – növényvédő szerrel mérgezett körtét szállított európai piacokra
2010. Marokkó – mérgezett paprikát szállít európai piacokra
2011. Kína – 2 ezer tonna melaminos tejet találtak
2011. Németország – bezártak több ezer farmot, mert dioxinnal mérgezett tojás, hús, baromfi került a boltokba
2011. Németországból indult, de Európa-szerte tarolt a coli járvány: több tucatnyian meghaltak és több ezren megbetegedtek, sokan maradandó károsodást szenvedtek
2012. Kína – több ezer tonna, állati tetemekből(!) készült étolajat foglaltak le a hatóságok
2012. Lengyelország – kiderült, 10 éven át hamisított sót használtak az élelmiszeriparban
2012. Csehország – metil-alkohollal hamisított italok két tucat ember halálát okozták
2012. Európa – festett sertéshússal hamisított bélszínt találtak, még tart a vizsgálat.
2013. Európa – lóhúsbotrány

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!