Hogyan lehet majdnem egymilliárdot összeelemezni.
- Skizoid helyzetben vannak a gazdag fideszes politikusok.
- A vagyonbevallás az utolsó demokratikus kontroll.
Nincs sok kontrapontja a kétharmados többségnek, a demokratikus intézmények zömét (legyen szó az Alkotmánybíróságról vagy az objektív közmédiáról) sikerrel amortizálta a Fidesz – csupán egyetlen bástyát nem tudott lerontani. Pedig mindössze pár papírlapról van szó: a kötelező vagyonbevallásról, ami – nyilvánossága erejénél fogva – ha féken nem is tartja, de legalább olykor magyarázkodásra kényszeríti a kormánypárti politikusokat. Például, ha a kormánytagok nem lennének kötelesek számot adni „jószágaikról”, soha nem derült volna ki, hogy a kommunikációs államtitkárrá emelt Giró-Szász Andrásnak majdnem egymilliárd forintja van.
Az egykori kormányszóvivő imázsa arról szólt, hogy ő egy gondolkodó ember, egy elemző, aki helyzetfelismer. Na jó, éppen a kormánynak, na jó, éppen a Századvég keretein belül. De ezzel az információval önmagában nem tud mit kezdeni egy átlagpolgár. Ha viszont azt olvassa a Népszabadságban, hogy egyes élelmiszerkereskedelmi láncok – az újabb különadók elkerülésének és a kormány megnyerésének reményében – különböző kutatásokat rendeltek a Századvégnél, és ezzel összeveti az egymilliárdos információt, akkor valószínűleg megérti a hatalomközeliség és az elemzői díjazás mértékének összefüggését.
És a vagyonbevallásból derül ki az is, ha az ember egy olyan cég résztulajdonosa (a másik gazda a sógora), amelyik 120 szobás szállodát álmodik a belváros szívébe. Ahol a Vörösmarty tér körzetében ugyan mintegy 360 ezer forint az átlagos négyzetméterár, ám Giró-Szász érdekeltsége 180 ezer forintért vihette el a Dorottya utcai épületet. Mégpedig a fideszes önkormányzat jóvoltából, hiszen az az eredeti 776 milliós árat 582 milliósra szelídítette. (Emellett az, hogy akad egy listaáron több mint 30 millió forintos jachtja, ehhez képest említésre sem méltó mellékkörülmény.)
Szóval a vagyonbevallás érdemi társadalmi kontrollt jelent még akkor is, ha érdemben senki és semmi nem torolja, amennyiben egy kormánytag, parlamenti képviselő, önkormányzati képviselő hanyagul készíti el számadását. Példának okáért amikor Rogán Antal ingatlana hirtelen növekedni kezdett, és egyre-másra pótolta ki vagyonbevallását az Országgyűlés mentelmi bizottságának elnöke szerint mindössze normál korrekcióról van szó, fölösleges bármilyen vizsgálatot indítani az ügyben.
Az indirekt politikai következményeket azonban nem kerülhetik el a kormánypárti politikusok, drámai népszerűségvesztésükben (lásd: írásunkat a 10-11. oldalon) vélhetően szerepet játszik, hogy a „Fidesz-fiúk” egyre-másra be nem vallott vagyontárgyakat villantanak – legyen szó márkás ruháról, cipőről, karóráról, luxuslakásról. Így nem csoda, ha a kormánypárti politikusok kézzel-lábbal tiltakoznak az ellen az ellenzéki ötlet ellen, miszerint a jövőben a képviselők családtagjait is kötelezzék vagyonbevallásra.
A jelek szerint nem a magánélet szentségének megsértése aggasztja a fideszeseket, félelmüket inkább az táplálja, hogy kiderül, kiskorú gyermekeik impozáns ingó- és ingatlanvagyont halmoztak fel. Ami persze ritkán sikerül egy csemetének, így egyértelmű lenne, hogy politikus papája/mamája használja „gazdasági strómannak”.
Az ellenzéki javaslatot akár „lex Lázár junior” néven is törvényerőre emelkedhetne (borítékolhatóan nem fog), ugyanis a Miniszterelnökséget vezető Lázár János gyermekeinek vagyongyarapodása ihlette. Orbán Viktor „államminisztere” 5, illetve 10 éves fia nevére 1,3 hektáros szőlőt jegyeztetett be Tokaj-Hegyalján, a terület piaci értéke meghaladja a húszmillió forintot. Az ügyről Lázár sajtófőnöke annyit közölt: a miniszter vagyonnyilatkozata nyilvános, a családja vagyona pedig magánügy.
Tagadhatatlanul kicsit skizoid helyzetben érezhetik magukat egyes kormánypárti politikusok – úgy tűnik, komoly vagyont halmoztak fel, ám a sajtó- és a vagyonbevallási kontroll miatt nem élhetnek azzal. Ha mégis, és rajtakapják őket általában „a büszkék arra, amit elértek”, illetve „ez jár nekem ilyen komoly pozícióban” típusú mondatokkal igyekszenek elütni az ügyet – vagy hebegős magyarázkodással. „Gyűjteményéből ez a legnemesebb darab, amit csak nagyon ritkán hord, mert félti. Azért választotta ezt, mert, bár régi, ugyanakkor sportos is” – ennyit közölt a Miniszterelnökséget vezető miniszter sajtóirodája például azzal a milliós értékű karórával kapcsolatban, amit az Index azonosított be Lázár János csuklóján. A miniszter négy éve, 35. születésnapján lepte meg magát a Rolex Bubbleback szériába tartozó, a II. világháború környékén készült ketyegővel. (Persze a közfelháborodás szavát azért néha Lázár is kénytelen elérteni, így hiába rendelt 75 ezer eurós, azaz 23 millió forintos csehországi fácánvadászatot, amin csaknem háromezer madarat lőttek volna le, a bulit kénytelen volt lefújni.)
Ám míg Lázár rátartian kitart vélt igaza mellett, Kósa Lajos például gyorsan cáfolható magyarázatokkal állt elő. A Fidesz alelnöke Új-Zélandon tette tiszteletét, és ha már ott volt, beugrott egy Rolling Stones-koncertre is. Először azt mondta, a debreceni tévét kísérte el, amelyik a magyar diaszpóráról forgatott, ám ezt a televízió cáfolta. Aztán azzal rukkolt elő, hogy az egész út megvolt a parlamenti fizetése kétharmadából. Kósa úgy nettó 800 ezer forintot kasszíroz képviselőként havonta, így nem egészen 534 ezer forintért túrázhatott volna. Azaz a 450 ezer forintos repjegy kicsengetése után mintegy 84 ezer forintból kellett volna szállást foglalni két éjszakára, enni, inni, élni, illetve kifizetni a koncertjegyet. Ez persze kevéssé hihető – így az is megeshet, hogy Kósa nem tudja, mennyi a fizetése. De valószínűbb, hogy nem sikerült összefésülni a valós és nyilvánosság számára szánt verziót.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
