A függetlenség napját ünneplik a kilépéspártiak Nagy-Britanniában, miután a csütörtöki népszavazáson az uniós tagság ellen szavazók kerültek többségbe. De könnyen lehet, hogy néhány év múlva az ítélet napjaként emlékeznek majd június 23- ra, amely az ország széteséséhez vezetett, és ráadásul nagy anyagi áldozatok árán csak azt érték el, hogy ugyanúgy bent maradtak az EU-ban, hiszen az egységes piac nélkül romokba dőlne a gazdaságuk.

 
 
 
 
 
 
 

Lemondott David Cameron brit miniszterelnök, miután az európai uniós tagságról tartott népszavazáson a britek 52 százaléka a kilépés mellett döntött. A kormányfő szerint tiszteletben kell tartani az emberek akaratát, de arra nem érzi magát alkalmasnak, hogy a kilépési folyamatot vezesse. Várhatóan októberben nevezik ki az új kormányfőt, de csak abban az esetben, ha addig nem erősödnek fel azok a hangok, amelyek új választásokat sürgetnek.

A kormányfő lemondását a negatív eredmény után sejteni lehetett, így pártjának az a 80 képviselője, amely a távozás mellett kampányolt, péntek reggel levélben kérte Cameront arra, maradjon. A politikai csapdába esett politikus viszont nem fogadta meg a tanácsukat, ami igen nehéz helyzetbe hozza a konzervatívokat. Ha a párton belül meg tudnak egyezni az új vezetőről, akkor el lehet kerülni, hogy parlamenti választásokat írjanak ki.

De lehetséges, hogy a következő hetekben párton belül és kívül is egyre többen követelik majd azt, hogy a megváltozott helyzethez mérten válasszanak új kormányt. Azt is sejteni lehet, hogy az egész őrületet kirobbantó Egyesült Királyság Függetlenségi Pártja (UKIP) követeli majd az előrehozott választásokat, hiszen ez jó alkalom lehet számukra, hogy erősebb pozíciókat szerezzenek.

A kilépés mellett elkötelezett Boris Johnson volt londoni polgármesterről régóta rebesgették, hogy a brexit segítségével szeretne felkapaszkodni a miniszterelnöki székig. Az egyelőre igencsak kérdéses, őt választják-e a toryk új kormányfőnek, mivel a pártban erős többségben vannak az EU iránt elkötelezett képviselők. És nem mellesleg: az extravagáns volt londoni főpolgármestert tegnap már dühös tömeg várta az otthona előtt, csak rendőri kísértettel tudta elhagyni a lakását.

Jelen állás szerint George Osborne pénzügyminiszter tűnik a legesélyesebbnek a kormányfői posztra, a fogadóirodákban máris téteket lehet rá és a toryk más erős embereire – közöttük Johnsonra – is tenni. Annyi biztos, hogy erős és határozott kormányra van szüksége Nagy-Britanniának ahhoz, hogy az innentől legalább két éven át tartó kilépési folyamatot úgy irányítsa, hogy a szigetország jól jöjjön ki belőle. Erre viszont, bárki is álljon a kabinet élén, nem lesz sok esélye.

A szavazás válságba sodorhatja a brit politika másik nagy szereplőjét, a Munkáspártot is. A labour ugyanis hivatalosan az EU-ban maradás mellett állt ki, ugyanakkor a pártelnök, Jeremy Corbyn közismerten euroszkeptikus, nem is törte magát a kampányban.

Emiatt viszont most nekiestek a párt nagy öregjei.


Szakad az ország

A népszavazáson az arra jogosultak 72 százaléka részt vett, ami már önmagában rekordnak számít, hiszen 1992 óta nem járultak ilyen magas arányban a britek az urnákhoz. Az összesített adatok szerint 52 százalékuk gondolta úgy, az EU-n kívül jobb lesz az országnak, míg 48 százalék pártolta inkább az uniós tagságot.

A brexit megítélése erősen függött az iskolázottságtól és az életkortól. Míg a diplomások 71 százaléka a maradás mellett voksolt, az iskolát 16 évesen befejezők 66 százaléka akart kiválni az EU-ból. A 65 év feletti korosztály 71 százaléka menni akart az unióból, míg a 18–24 évesek 75 százaléka maradt volna, és a 25 és 49 év közöttiek 56 százaléka is a tagságot támogatta. Ám a demográfiai tendenciák miatt az idősek szava került fölénybe, így különösen ironikus lett a választás kimenetele: az idősek döntöttek a fiatalok jövőjéről.

Az is szembetűnő, hogy míg a londoni polgárok több mint 60 százaléka tette le a voksát a maradás mellett, Anglia többi részén a kilépést részesítették előnyben a választók, és Walesben is 52 százalék mondott nemet az EU-ra. Viszont Észak-Írországban és Skóciában is az EU-pártiak győztek, 56, illetve 62 százalékkal.

Ez beláthatatlan következményekkel járhat az ország egységére nézve is, mivel a skótok már a népszavazás előtt bejelentették: ha az ország kiválik az EU-ból, ők újabb referendumot írnak ki arról, Skócia maradjon-e az Egyesült Királyság tagja. Nicola Sturgeon skót első miniszter máris megkezdte a kampányt, mondván, a skótok egyértelművé tették, az EU-ban képzelik el a jövőjüket.

Ennél is meglepőbb, hogy Martin McGuiness miniszterelnök- helyettes máris arra buzdította az északíreket, tartsanak népszavazást arról, kilépnek-e Nagy-Britanniából, és csatlakoznak- e az EU-tag Írországhoz. Más ír politikusok azzal érveltek, hogy az angolok nem tisztelve az északírek véleményét, „kinyomják” őket az EU-ból, ezért az egyetlen megoldás az lenne, ha egyesítenék a két Írországot.

Egy népszerű tévés műsorvezető, Marc Mallett pedig azt is kifejtette, hogy a „népszavazással a brit kormány elvesztette a jogát arra, hogy az északíreket” képviselje. Ha a nemzeti érzelmekkel nem is számolunk, az Írországhoz való csatlakozás anyagilag is megérné a brit átlaghoz képest elmaradott régióban, amely eddig jelentős uniós támogatásokban részesült.

Hab a tortán, hogy az ország feldarabolásába máris beszállt Spanyolország, jelezve igényét Gibraltárra, amely 1713 óta számít brit tengerentúli területnek.

Az írekhez hasonló logikát követelve ők is azzal érvelnek: a helyiek többsége a maradás mellett voksolt.


Perifériába betonozva

Nemcsak Skócia és Észak-Írország írhat ki a brexit hatására referendumot, hanem számos másik európai ország is. „A történtek legnagyobb tanulsága az, hogy európai integráció nem visszafordíthatatlan. Könnyen bekövetkezhet a dominóhatás” – figyelmeztetett a Vasárnapi Híreknek adott nyilatkozatában Pawel Zerka, a varsói WiseEurope kutatóintézet munkatársa. Erre utal, hogy a római polgármester-választáson győztes populista Ötcsillagos Mozgalom, illetve a szélsőjobbos és euroszkeptikus holland Szabadságpárt és francia Nemzeti Front is bejelentette, kezdeményezni fogják, az ő országaikban is kérdezzék meg az embereket, szükségük van-e az EU-ra. Noha ezekben az országban többé-kevésbé stabilnak mondható az unió támogatottsága, Csehországban más a helyzet.

Az előző hónapokban egyre többet lehetett olvasni arról, hogy a híresen euroszkeptikus ország követheti a britek példáját. Majd ma reggel két kisebb szélsőséges párt, a Szabad Polgárok és Szabadság és Közvetlen Demokrácia vezetői is referendumra szólították fel az EU-utálatra igencsak fogékony cseheket.

De ha végül Martin Schulznak, az európai parlament elnökének a jóslata bizonyul igaznak, miszerint semelyik tagország nem fogja követni a britek példáját, az EU akkor is gyökeresen átalakul a következő években.

„Az erőviszonyok jelentősen meg fognak változni: Franciaország és Németország megerősödik, ami meggyengíti azoknak az országoknak a pozícióit, amelyek Európáról alkotott véleménye erősen különbözik az övékétől. Nem jó hír ez Lengyelország és Magyarország számára” – mondta a lengyel szakértő.

Budapest és Varsó ugyanis az utóbbi időben egyértelműen Londont tekintette legfőbb európai szövetségesének, mivel azt remélték, a britek vezetésével sikerül majd az EU-t olyan módon átformálni, ami az uniós intézményekkel szemben a nemzeti kormányok és parlamentek pozícióit erősíti meg. Azzal viszont nem számoltak, hogy a főszövetséges kiesik ebből a képletből, így a francia-német tandem elképzelései kerekedhetnek felül, amelyek egy szorosabb gazdasági és monetáris unióról, egyfajta fiskális föderációról szólnak.

„Kelet-Európa pozíciója sokkal gyengébb lesz. Magyarország és Lengyelország nem kész egy európai föderációra. De nem hiszem, hogy Brüsszelben, Párizsban vagy Berlinben sokat fognak azzal törődni, mi történik itt. Ez aggasztó, hiszen még inkább perifériára szorulunk” – állítja Pawel Zerka.


Kint és bent

London polgármestere, Safiq Khan igyekezett nyugtatni a városban élő mintegy 1 millió külföldi munkavállalót azzal, hogy ezután is a legnagyobb szeretettel látják őket. Szinten megnyugtató hír lehet a kelet-európai munkavállalók számára, hogy a britek tárgyalási pozíciói még az ő kormányaikénál is rosszabbak lesznek. Philip Hammond brit külügyminiszter igen bölcsen arra figyelmeztetett, hogy országa máris félig kívülálló lett az EU-ban, és nem remélheti, hogy ezentúl „ugyanúgy beleszólhat a dolgokba, mint korábban”.

Nagy-Britannia számára most az jelenti a problémát, hogy a kilépés ellenére hozzá kell férnie az EU piacához. Ennek feltételeiről fognak a következő két évben tárgyalni, és ha Angela Merkel német kancellár vagy Manfred Weber, az Európai Néppárt európai parlamenti frakcióvezetőjének szavait vesszük alapul, nem lesz könnyű dolga. A politikusok egyértelműen leszögezték, hogy „a kint az kint van”, így a britek, ha csak nem tesznek jelentős engedményeket az európai partnereik felé, könnyen lehet, hogy az egységes piacon kívül maradnak.

Az alkudozás legnagyobb haszonélvezői a Nagy-Britanniában dolgozó uniós állampolgárok lehetnek, hiszen az európai kormányoknak csak akkor érdemes bármilyen egyezséget is kötni Londonnal, ha abban garantálni fogják az állampolgáraik számára, hogy ugyanolyan kedvező feltételekkel vállalhatnak munkát, mint korábban. A magyar és lengyel kormányoknak lesz ez leginkább érdeke, de míg a lengyel külügyminisztérium péntek reggel biztosította támogatásáról kint élő honfitársait, lapzártánkig a magyar minisztériumnak vagy kormánytagnak nem sikerült a kérdésben megnyilatkoznia.

Ugyanakkor a lényeg az, hogy ha csak nem akar nagyon rosszul járni gazdaságilag, a brit kormány rengeteg engedményt fog tenni az EU-nak. Ami végeredményben oda vezet, hogy a most még az ország függetlenségi ünnepét kikiáltó UKIP-esek is rá fognak döbbenni arra, hatalmas anyagi áldozatok árán azt érték el, hogy az ország ugyanúgy függőben maradt az EU-tól, de már a döntéshozatalba sem szólhat bele. Ráadásul az ország szétesésének is megvettették az alapjait a brexittel.

 


A Google keresései sokat elárulnak arról, milyen érvek alapján döntöttek a britek a kilépésről. Péntek hajnaltól ugyanis 250 százalékkal megemelkedtek a „mi lesz az EU-n kívül?” típusú keresések, amiből arra lehet következtetni, hogy sokan csak azután néztek utána a következményeknek, hogy leadták a „menjen” szavazatot

 

A brit parlament honlapján máris elindult egy petíció, melynek kezdeményezői azt akarják elérni, hogy tartsanak egy második népszavazást az EU-tagságról. Azzal érvelnek, hogy 60 százaléknál kisebb aránnyal nyertek a kilépést pártolók, a részvétel pedig 75 százalék alatt volt, így meg kellene erősíteni a döntést. A petíciót máris több tízezren írták alá, márpedig a brit parlament gyakorlata szerint, ha tízezer aláírást sikerül elérni, akkor a kormánynak reagálnia kell a petícióra, 100 ezer aláírás felett pedig kötelező parlamenti vitát tartani a kérdésről.

 

Erős mondatok

„Szomorú vagyok, de azt hiszem, ez leginkább a britek
problémája. Mindig külön elbánásban részesültek. Ha
most menni akarnak, lelkük rajta”
– Manfred Weber, az Európai Néppárt
európai parlamenti frakcióvezetője

„Ez egy szomorú nap Európának és Nagy-Britanniának”
– Frank-Walter Steinmeier német külügyminiszter

„A francba!”
– Sigmar Gabriel német gazdasági miniszter

„Az unió sárga lapot kapott. Erősebb felszólítást a reformokra
csak nehezen lehet elképzelni. Amennyiben az EU ezt nem
érti meg, azt kockáztatja, hogy pályán kívülre kerül”
– Martin Stropnicky cseh hadügyminiszter

„Európa csak akkor erős, ha az olyan nagy jelentőségű kérdésekre,
mint a bevándorlás, olyan válaszokat tud adni,
amelyek nem meggyengítik önmagát, hanem megerősítik.
Ezeket a válaszokat az EU nem adta meg, sőt ellenkező válaszokat
adott”
– Orbán Viktor miniszterelnök

„A brexit jó dolog. A britek visszavették az országukat”
– Donald Trump amerikai republikánus elnökjelölt

A francia, olasz és a román kormány is válságtanácskozást hívott össze pénteken a brexit hírére. Szombaton a mag-Európa vezetői ülnek össze, szerdától pedig az államés kormányfők gyűlnek csúcstalálkozóra, előtte, kedden plenáris ülést tart az Európai Parlament. Viták, egyeztetések sora, a magyar kormányfő és külügyminiszter ezzel szemben csak arra használta fel az eseményt, hogy a menekültügyi kvótákkal kapcsolatos népszavazás érdekében kampányoljon. Igaz is: a következő népszavazás, ami az EU-értékek elutasításáról szól, Magyarországon lesz.

 

A már kint tanuló magyar diákok, illetve a felvételire várók a következő két évben még nyugodtan végezhetik felsőfokú tanulmányaikat Nagy-Britanniában. 2019 után viszont arra kell számítani, hogy a tandíjak a duplájára nőnek, mivel már nem esnek azonos elbírálás alá a brit diákokkal, és kedvező államhitelt sem vehetnek fel a tanulmányaik finanszírozására. Ugyanakkor reményt kelt, hogy az országban tanuló mintegy 125 ezer európai diák jelentős gazdasági hasznot termel, így elképzelhető, hogy a munkavállalóknak nyújtott kedvezmények mellett a felsőoktatáshoz való hozzáférés is az uniós országok egyik követelése lesz az egységes piachoz való hozzáférésről szóló tárgyalások során.

 

Zuhanórepülés 
A nemzetközi pénzügypiacok élénken reagáltak a brexit hírére. A font árfolyama történelmi mélypontra süllyedt, pénteken volt olyan pillanat, hogy 10 százalékkal ért kevesebbet a dollárhoz képest, mint előző nap. A brit jegybank felkészült arra, hogy a valutatartalékokból beavatkozzon az árfolyam érdekében. Az euró árfolyama és a forint is gyengült, viszont a menedékvalutának tartott svájci frank iránt megnőtt a kereslet, ami megemelte a valuta árát. A nagy nemzetközi hitelminősítők a lejjebb sorolták Nagy-Britanniát a lehető legbiztonságosabbnak tartott kategóriából. A Barclays Bank részvényeinek értéke harmadával csökkent. A jegybankok és kormányok csillapítani igyekeznek a kedélyeket, de az elemzők szerint a zuhanásnak koránt sincs vége. A pénz a biztosabb menedéknek számító aranyba és az amerikai kötvényekbe menekült első reakcióként.
A brit kilépés a magyar gazdaságra is hatással van. A forint árfolyama erősen ingadozni kezdett, enyhén kockázatos országként számíthatunk arra, hogy a brexit hatására kockázatkerülővé váló befektetők gyengíteni fogják a forintot, és az állampapír- piaci hozamok is emelkednek kissé.
Rövid távon a magyar gazdaságra a brit kilépésnek közvetett hatása akkor lenne kellemetlen, ha fő külkereskedelmi partnereink (Németország és a régiós országok) gazdasága is lassulni kezdene. Ha a pánik tartós marad, akkor a magyar GDP-növekedésre érdemi, jó néhány tized százalékpontos lassulás vár. Már csak azért is, mert a magyar gazdaságot az uniós transzferek fűtik, a britek pedig a harmadik legnagyobb nettó befizetők évi mintegy 5 milliárd euróval. A most kalkulálható legjobb esetben csak a 2021 utáni EU-forrásainkat apasztaná a brit kilépés, míg a legrosszabb esetben akár 1200 milliárd forintot is elveszíthetnénk már a 2014–2020-as ciklus uniós pénzeiből.

Címkék: Fókusz, Brexit - Grexit, Nagy-Britannia, Európai Unió

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!