Lakhatási szegénység, közlekedési szegénység, energiaszegénység – külön-külön is súlyos helyzet, együtt szinte elviselhetetlen. Pedig, ahogyan azt egy friss felmérés is bizonyítja, a kistérségekben élők nagy részének mindhárom osztályrésze.
„A magukat nagyrészt segélyekből fenntartó adorjásiak mélyen egyetértenek abban, hogy a 45 apró falut magába foglaló Ormánságon lakni önmagában is hátrányos helyzet. Vonat nincs, a buszközlekedés nagyon ritka. Az Adorjásról érkező munkaerő a ritka buszjárat miatt Pécsen és Siklóson nyolc óránál előbb nem tud munkába állni. A mindössze huszonkét kilométerre lévő kistérségi központba, Sellyére is legkorábban fél hétre lehet beérni, és legkésőbb a négyes busszal hazajönni. Korábban sokan termeltek dinnyét és krumplit, de azt is abbahagyták. A legtöbb földet felveri a gaz, mivel a terményt mindig ellopták, most meg már nincs mit elvinni” – idézet a Habitat for Humanity nevű nemzetközi szervezet legfrissebb, lakhatásról készített jelentéséből. Adorjás: egy hely, ahonnan nincs kiút. Egy, de nem az egyetlen.
A felmérések azt mutatják, hogy a legalsó jövedelmi ötödbe tartozó családok számára továbbra is megfizethetetlen az elfogadható minőségű és elhelyezkedésű saját lakás. Az olcsóbb lakás (és olcsóbb élet) reményében vidékre költözők gyakran kénytelenek azzal szembesülni, hogy új környezetükben nincs lehetőségük munkát vállalni, az olcsó vidéki ingatlant azonban már nem tudják újra eladni, így megragadnak új, kilátástalan helyzetükben. Az ördögi kör bezárul. A segítség viszont pont oda nem jut el, ahol égető szükség lenne rá. „A háztartások lakhatási kiadásait elvben 400 milliárd forinttal támogatta az állam, de ebből 116 milliárd forintot a legjobb anyagi helyzetben lévő devizahitelesek végtörlesztésére költöttek, a legszegényebbek lakásfenntartási támogatásra csak 30 milliárd forint jutott” – mutatja be a helyzetet a Habitat igazgatója, Szekér András. Pedig a Városkutatás kft. műhelyében készült jelentésből kiderül: a legszegényebb háztartások kiadásaik közel felét lakhatásra költik. „A költségek összefüggenek azzal, hogy a lakások rossz minőségűek, amelyek fenntartása sokba kerül” – mondja Szekér András.
Tavalyi adatok szerint 300 ezer lakás volt félkomfortos vagy komfort nélküli, 200 ezer lakásban nem volt vízöblítéses WC sem. A magyarországi lakásállomány 70 százaléka energetikai szempontból elavult, miközben a közműhátralékokat felhalmozók száma radikálisan nőtt 2009 és 2012 között: a 3 hónapon túli tartozások száma meghaladja a 400 ezret, az önkormányzati bérlakásokban élők 30- 40 százaléka rendelkezik hátralékkal. A villamosenergia-szolgáltatásból 37 ezer családot, a gázszolgáltatásból több mint 100 ezer családot zártak ki.
A kistérségben élők túlnyomó többsége nem csak lakhatási, de „közlekedési szegény”– vezet be új fogalmat a Habitat jelentése. Okkal: a kistérségekben élők ahhoz, hogy rendszeresen elérhessék a városi szolgáltatásokat, jövedelmüknek több mint tíz százalékát kellene közlekedésre fordítaniuk.
A szegénység harmadik mutatója az energiaszegénység, a statisztika e téren is lehangoló: 2009 és 2012 között 20 százalékról 27-re emelkedett azoknak az aránya, akik anyagi okok miatt nem tudják megfelelően fűteni a lakásukat.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!