Nem volt még megosztóbb játék a Pokemon Gónál, sem olyan, amely alig egy hét alatt körbejárta volna az egész világot, sosem látott tömegeket megmozgatva, nemre, korra, nemzetiségre való tekintet nélkül, egyben bizonyítva, hogy immár mindannyian ugyanahhoz a kultúrkörhöz – az okostelefonok és az internet által behálózott világhoz – tartozunk.
Az emberiség egyelőre kisebb része boldogan kapott rá az ingyenesen letölthető szórakozásra, a másik döbbenten nézi az olyan híreket, mint hogy péntek éjjel több száz fős, hisztérikus tömeg gyűlt össze a Central Parkban egy ritka Pokémon feltűnése miatt. Sokan felismerték, hogy jobb felszállni a vonatra, mint szembemenni vele, mint az alabamai állatkert, a szingli játékosok összeboronálására indult PokeDates randioldal. Szaúd-Arábiában eközben a vallási vezetők (újra) „betiltották” az iszlámellenesnek ítélt, tiltott szerencsejátéknak minősülő játékot, amely ennek ellenére egyelőre rendkívül népszerű az egész Közel- Keleten. Ha a Földön mindenki békésen pokémonozna, akár még a világbékét is elérhetnénk?
Míg korábban a rémisztő híradások miatt – fára felcsavarodó és autópályán tömegbalesetet okozó autók, sikátorokba csalt és kirabolt gyerekek – én is az ellenzők pártján álltam, pár óra alatt a családommal együtt beszippantott az őrület. Míg a gyerekekre elsősorban a gyűjtögetés sikerélménye hatott, felnőttként az iskolai akadályversenyeket idéző felfedezés öröme hajtott. Noha az első Pokestopunkat (ahol a bárhol, bármikor felbukkanó pokémonok elfogásához szükséges labdákat és más hasznos kincseket lehet begyűjteni) épp a Farkasréti temető ravatalozójában találtuk – ami sehol sincs a washingtoni Holocaust Múzeumban talált mérgesgázos Pokémonok botrányához képest –, a városbéli kalandozások során olyan rejtett kincseket fedeztünk fel, amelyek mellett eddig nyitott szemmel elmentünk.
Szimpatikus, hogy a fejlesztők a könyvtárak és iskolák környékére is több állomást tettek, mintha ezzel is lelkesíteni akarnák a legifjabb játékosokat. Ettől azonban még ellentmondásos élmény, hogy egyszerre mozdulunk ki végre a négy fal közül, hosszú kilométereket gyalogolva, csak hogy végig a telefonunkat bámuljuk a kezünkben.
Már az első napokban szert tettünk új ismerősökre is, mivel a játékosok gyakran megszólítják egymást az utcán – nem emlékszem, hogy valaha is ennyi vadidegennel lett volna közös beszédtémánk, vagy egyáltalán okunk, hogy társalgásba elegyedjünk. A pokémonozás egyértelműen csökkenti a szociális elszigeteltséget, és még nem is jártunk olyan tömegrendezvényen, mint Chicagóban, ahol ötezren gyűltek össze, vagy mint amilyet a Magyar Pokemon Go blog készül meghirdetni a Széll Kálmán térre. Noha a játék minden elindításkor figyelmeztet, hogy legyünk éberek és mindig figyeljünk a környezetünkre, erre nem lehet elégszer emlékeztetni magunkat. A hétköznapi és a virtuális világ különös módon keveredik a „kibővített valóságban”: egyszerre érezzük biztonságosnak, kiismerhetőnek, hiszen a játékra és az ebben lévő térképre támaszkodva mozgunk még az ismeretlen terepen is, másrészről rendkívül kiszolgáltatottá is tesz, könnyen kikapcsolja az alapvető óvatosságunkat és figyelmünket.
Ezért olyan könnyű összetörni magunkat, például egy autó vagy biciklis elé lépve, magánterületre besétálva (amiért Amerikában már lőnek), egy New Jersey-i nőt pedig a tűzoltóknak kellett lehozni a fáról, amire Pokémont fogni mászott fel. Talán butaság volt tőle, „28 éves felnőtt ember létére”, a többi játékos szemében azonban inkább hősiesség. Az dobja rá az első követ, aki még életében sosem dobott Pokémon-labdát egy cukin ronda kis rajzolt szörnyre, hogy befogja.
A Pokemon Go egy androidos és iPhone okostelefonokra ingyenesen letölthető játék, melyben a valós környezetben kell megkeresni és elfogni a Pokémon videojátékból és rajzfilmekből ismert szörnyecskéket. Hogy minél több és minél ritkább szörnyeket tudjunk elkapni, folyamatos mozgásban és mobilnetkapcsolatban kell lennünk, miközben okostelefonunk segítségével látjuk a Google-térképbe ágyazott virtuális Pokémon-világot, azaz a „kiterjesztett valóságot”. Út közben betérhetünk a valós műemlékek, helyi látnivalók és közösségi terek mellett található, hasznos ajándékokat adó Pokestopokba és az edzőtermekbe (gym), ahol fejleszthetjük és más játékosok ellen csatába küldhetjük saját Pokémonjainkat. A játék fő célja, hogy kivigye a játékosokat a zárt terekből, lehetőséget adva nekik az élő interakciókra, az élmények gyűjtésére és a világ felfedezésére.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!