Ami Európának kudarc, az nekünk siker, de legalábbis némi megkönnyebbülés. Nem született megállapodás az Európai Unió 2014–2020 közötti költségvetéséről, s hogy így alakult, az Magyarország számára előnyös – Orbán Viktor mondta ezt brüsszeli tárgyalásai után. Annyiban igaza van, hogy a jövő év eleji folytatásig még nem tény, csak valószínűség: Magyarországon érdemben kevesebb pénz jut majd fejlesztésekre és kevesebbet kapnak a gazdák is.
A miniszterelnök úgy indult a brüsszeli alkudozásra, hogy a 27 tagállam közül Magyarország lesz a legnagyobb vesztese a következő költségvetésnek – és úgy is állt föl onnan. Az a csomag, amelynek alapján újra indul az egyezkedés, mintegy 1800 milliárd forinttal jelent kevesebbet annál, mint amennyit az előző költségvetésben az akkori kormány kialkudott. Ez persze valamivel még mindig több annál, ahonnan a brüsszeli tárgyalás csütörtökön elindult, ám az apró módosítások nem a magyar kormány lobbierejének köszönhetők, inkább Franciaország kiállásának az agrártámogatások ügyében, és annak, hogy – egyelőre – együtt maradt a kohézió barátainak nevezett országok csoportja, benne Magyarországgal. Megfigyelők most arra számítanak, hogy éppen ezt a csoportot akarják majd megbontani elsőként a brüsszeli korifeusok. Mivel az érdekek egy pont után igencsak széttartók, ez nem is kudarcra ítélt vállalkozás. Márpedig ha Magyarország egyedül marad, sok jóra nem számíthat. Legfeljebb annyi engedményre, amennyi ahhoz elegendő, hogy kivédhető legyen a költségvetés megvétózása magyar részről.
Arról, hogy a következő időszakban ezermilliárdokkal szegényebbek leszünk, nem (csak) Orbán Viktor tehet. A tagállamok vezetői már egy ideje a válságra koncentrálnak, emiatt kénytelenek otthon népszerűtlen döntéseket hozni és bizony az a néhány század százalék, amivel a nettó befizetők az uniót finanszírozzák, egyre fontosabb tétellé válik a megszorításokkal terhelt hazai költségvetésekben. Annak azonban, hogy Magyarország minden szomszédjánál sokkal rosszabbul járhat, igenis van itthon keresendő oka.
Leginkább a magyar gazdaság gyengesége. Az egy-egy országnak jutó kohéziós támogatás plafonját ugyanis a jelenlegi és a várható GDP-adatai alapján számolják. Márpedig az unortodox gazdaságpolitikától nem független recesszió és a messzi távolba vesző gazdasági növekedési kilátások érdemben rontják esélyeinket a támogatásokért vívott küzdelemben. Ráadásul az előző kormány idején Magyarország az egy főre jutó támogatások tekintetében az előkelő második helyet harcolta ki magának, így most mondhatják Brüsszelben: ideje hátrébb lépni. Ez tehát valóban az „elmúltnyolcév” hibája, már ha egy sikeres brüsszeli alku hibának számít. Helyzetünket tovább rontja, hogy az Orbán-kormány viszonya a brüsszeli bürokráciával finoman szólva is fagyos. Figyelemreméltó, hogy éppen az EU-csúcs előestéjén közölte az Európai Bizottság: második szakaszába léptette a Magyarország ellen folyó kötelezettségszegési eljárást a távközlési különadó, a kiskereskedelmi különadó és az étkezési utalványok ügyében. A bizottság többek között arra szólította fel a kormányt, hogy módosítsa a különadókat.
Uniós megfigyelők szerint kicsi az esélye annak, hogy Magyarország képes lenne jelentősen javítani pozícióin a jövő év elejéig. Már csak belső átcsoportosításokra lenne lehetőség, ez ügyben a magyar elnökség ideje lett volna mód vitézkedni, most már aligha. Pedig a magyar gazdaságból nagyon fog hiányozni az a most kinéző 1800 milliárd forintnyi mínusz. Annál is inkább, mert a hazai beruházási aktivitás évek óta tapasztalható tetszhalála nyomán szinte nincs más fejlesztés az országban, csak az, amit az uniós források táplálnak. Az eredeti javaslat a hétéves ciklus minden évében bő 1 százalékkal vetette volna vissza a magyar gazdasági növekedést, míg a végül kudarcra ítélt számunkra kedvezőbb javaslat már „csak” szűk 1 százalékkal.
A magyar kormánynál kedélyesebben kommentálták az uniós csúcs kudarcát európai politikusok. Mintha már annak is lehetett volna örülni, hogy végül nem kellett senkinek vétóznia, és a mumus Nagy-Britannia sem szorult végleg a partvonalra. „Igazán jópofa, hogy a mostani volt a legbarátságosabb EU-csúcs, amint részt vettem, annak ellenére, hogy nem született döntés semmiről” – írta Twitter-bejegyzésében Alexander Stubb, Finnország európai ügyekért felelős minisztere.
Megoszlanak a vélemények arról, hogy Herman Van Rompuy, az Európai Tanács elnökének csütörtökön benyújtott korrigált, nyolcvan milliárd euróval karcsúsított költségvetési javaslata mennyire hozta közelebb a közös nevezőt a tagállamok között. A litván elnök, Dalia Gyrbauskaite, aki igazán szakértője a témának, hiszen korábban költségvetési uniós biztos volt, a csúcs hangulatát meglepően kellemesként értékelte, mondván a vélemények közötti eltérés olyan hatalmas volt, hogy nem is volt miről vitatkozni. A finn miniszter által emlegetett kedélyes hangulat Angela Merkel német kancellárnak is köszönhető, aki a várakozásokkal ellentétben nem kritizálta a vétójoga felhasználásával fenyegető Nagy-Britanniát, és a csúcs után is úgy nyilatkozott: olyan megállapodást sürget, amellyel minden tagállam egyformán egyetért. Angela Merkel dörzsöltségét mutatja álláspontja, hiszen Németországnak nem érdeke, hogy Nagy-Britannia elhagyja az euró-zónát, és a feszültségeket minden bizonnyal a jövő hónapban esedékes, a közös bankfelügyelet jogi kereteit kidolgozó csúcs előtt sem áll érdekében erősíteni. Nem fogalmazott viszont finoman Martin Schulz, az Európai Parlament elnöke, aki csütörtökön Facebook-oldalán közzétett bejegyzésében azt írta, általában mosolygós emberként ismeri környezete, ám semmi oka nem volt az EU-csúcson nevetni, köszönhetően annak, hogy némely kormányzat a kört óhajtja négyszögesíteni. „Egy törekvő uniónak törekvő költségvetésre van szüksége” – tette hozzá.
Orbán Viktor miniszterelnök mindössze pár fotót tett közzé Facebook-oldalán a tárgyalásokról. Az egyik fényképet, melyen egy papír felett, tollal a kezében gondolkodik, így kommentálta egy felhasználó: „Remélem, nem az EU-ból történő kilépési nyilatkozatot írja alá éppen.” Mindenesetre kaptunk most némi haladékot jövő év elejéig. Ezt az időt akár hasznosan is tölthetné a kormány. Például erőfeszítéseket tehetne, hogy legalább a 2014 és 2020 közti időszakra vonatkozó fejlesztési tervek terén utolérje az ugyanazon forrásokért szintén versengő szomszédos országokat.
Magyarország nem lehet a következő európai uniós költségvetés vesztese, a szocialisták ezért helyeslik, hogy a kormányfő nemet mondott a felzárkóztatási támogatások csökkentésére – jelentette ki az MSZP elnöke a párt szombati választmányi ülése után. Mesterházy Attila közölte: a szocialisták támogatják Orbán Viktornak azt a törekvését, hogy Magyarország a következő években is megkapja a jelenleg járó forrásokat, ezért arra kérik a miniszterelnököt, hogy Matolcsy György gazdasági miniszter helyett ő vezesse a tárgyalásokon a magyar delegációt. „Azt várjuk el a kormányfőtől – tekintettel arra, hogy túlnyomó többségben jobboldali kormányok vezetik Európát –, hogy a következő hónapokban járja végig az összes jobboldali miniszterelnöktársát, és lobbizzon, hogy Magyarország megkapja a felzárkózásához szükséges forrásokat” – fogalmazott Mesterházy.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!