A rezsicsökkentés akár életveszélyes is lehet? Sorra mennek tönkre a kéményseprő cégek, a szakemberek helyett a katasztrófavédelem önkéntes tűzoltókra adja a fekete gúnyát. Bár ők aligha hoznak szerencsét: a hozzá nem értés miatt a csendes gyilkos bármikor lecsaphat.
A szén-monoxid akkor szedi az áldozatait, ha a rosszul működő kazán tulajdonosa úgy próbálja a karbantartási díjat elspórolni, hogy nem engedi be a kéményseprőt. És erre jócskán akad példa nálunk. A szegényekre pedig nemcsak azért leselkedik veszély, mert sok helyen ronggyal fűtenek, hanem mert segélyként sokszor olyan rossz minőségű fát osztanak az országban, emiatt a korszerűtlen kályhák, a füstcsövek, és a kémények annyira elszennyeződnek, hogy használóira életveszélyt jelenthetnek.
A kéményseprők eddig igyekeztek bejutni a legbarátságtalanabb házigazdához is. Ennek lassan vége. A rezsicsökkentés miatt a kéményseprő vállalatok egész sora lehetetlenült el. Elsők között egy mohácsi cég dobta be a törülközőt: a vállalkozó kiszámolta, hogy a januártól érvényben lévő árak mellett a cége rövid időn belül tönkremegy. Visszaadta a megbízást, így tizenhárom település átmenetileg kéményseprő nélkül maradt Baranya megyében. A helyére a katasztrófavédelem – az előírásnak megfelelően – új szolgáltatót igyekezett találni, de ez egy hónapig nem sikerült. Hasonló helyzet Vas, Győr-Moson-Sopron és Borsod megyében is előfordult. Tönkrement Veszprém megye mindhárom vállalkozója is, a tulajdonosok visszaadták az ipart, de az okokról nem nyilatkoznak. Azt mondták, félnek: ha elmondják az igazat, a hatalom utánuk nyúl. A kéményseprést most a Veszprém Városi Önkormányzat egyetlen cége végzi, és csak feltételezni lehet, hogy az ezzel járó pluszkiadást közpénzből pótolják, mert a nyilatkozót itt sem találni.
Eleinte nem is mérsékelni akarták a kéményseprés díját, hanem eltörölni. Lázár János miniszterelnökségi államtitkár vidéki beszédeinek egyikében ezt ígérte. Erre talán ő maga már nem is emlékszik, de voltak sokan, akik igen. Azok, akik erre az ígéretre alapozva hajtották el a szokásos ellenőrzés idején megjelenő kéményseprőket. Gondolták, kivárják az ingyenes szolgáltatást. A tüzeléstechnikai cégek is várták az ingyenességet, mert úgy gondolták, ha a fogyasztóknak nem kell fizetni a szolgáltatásért, akkor az állam vagy az önkormányzat fedezi a költségeiket. Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy Lázár az ingyenességgel csak blöffölt, a cégek pótolni szerették volna az addig elmaradt bevételeiket, és irgalmatlan árversenybe kezdtek. A kormány ugyanis a kéményseprés „egységnyi munkaráfordítását” az elmúlt évben lakásonkénti 4 ezer forintról kétezerre csökkentette, ami azt jelentette, hogy egy kémény karbantartása körülbelül ezer forintra csökkent. De néhol túlságosan is előreszaladtak: Győr-Moson-Sopron megyében akad olyan vállalkozó, aki 400 forintra csökkentette a kéményenkénti karbantartás díját. De a szakma szerint ennyi pénzből már képtelenség biztonságosan elvégezni, és megfelelő módon dokumentálni is a munkát. A problémát időben jelezték is a jogalkotónak, de a felvetést a kormány figyelmen kívül hagyta.
Pedig ez a kormány amellett, hogy a rezsicsökkentéssel néhány kéményseprő céget már csődbe, másokat annak közelébe juttatott, még meg is növelte a szolgáltatók feladatait. A hatalom óhaja szerint készülő, központilag meghatározott betűtípusú, a kormánybiztos által megálmodott színezetű számla ugyanis az eddiginél sokkal drágább. Ezt a pluszkiadást talán még fedezte volna az a pénz, amely a törvény szerint járna: a szolgáltatások árát minden évben az inflációval korrigálhatják. Ám ezt a passzust – nem fáradtak a visszamenőleges megsemmisítésével – az idei esztendőre kormányzati intézkedéssel felfüggesztették.
Ezek az intézkedések – valljuk be – a fogyasztók számára addig közömbösek, amíg a kéményseprő időben megjelenik. Ha viszont már nem jön, mert a vállalkozások tönkremennek, abból akár katasztrófa is lehet.
Ha a kéményseprőcég csődbe jut, vagy felbontja az önkormányzattal kötött szerződését, akkor helyébe a Katasztrófavédelmi Igazgatóság keres a feladatra új vállalkozást. Néhány ilyen „kijelölt” kényszervállalkozót sikerült telefonon elérni, de senki nem kívánt nyilatkozni. Ők is félnek ugyanis. Egyikük annyit elárult, hogy a katasztrófavédelem felkérése visszautasíthatatlan ajánlat, tudomása szerint, eddig senki nem mert nemet mondani. Így persze több dunántúli megyében találtak embert a feladatra, akinek 9 hónapig kötelessége a kéménykotrás. Nekik legalább megígérték, hogy nem kell veszteségesen dolgozniuk, mert vagy az állam, vagy az önkormányzat állja majd költségeiket. De a kijelölt vállalkozók egyelőre csak remélik, hogy valóban megkapják járandóságukat. „Uram, ezek ma azt csinálnak, amit akarnak” – panaszolta az egyik cégvezető, majd azonnal megijedt saját bátorságától és könyörgött: ne említsük a nevét, mert még évei vannak a nyugdíjig.
A logikus persze az lenne, ha azok a vállalkozók is kapnának támogatást, amelyek évtizedek óta kéménysepréssel, tüzeléstechnikával foglalkoznak, és csak a rezsicsökkentés miatt kerültek padlóra. A Magyarországi Kéményseprők Országos Ipartestületének elnöke, Vidra Zoltán szerint is ez lenne a járható út, hiszen így megtarthatná megélhetését legalább 1500 család. Az elnök szerint, ha ezek a cégek mégis tönkremennek, akkor az nemcsak a szakma katasztrófája lesz. Vajon foglalkoztat ma valakit, hogy az önkéntes tűzoltókból átképzett, felkészületlen kéményseprők miatt a csendes gyilkos, a szén-monoxid-mérgezés sokkal gyakrabban szedheti áldozatait?
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
