"Olyan nagy szégyen ez” – mondja el többször is Gabriella, amikor arról beszélgetünk, hogy a férfi, aki mindenki előtt a feleségeként emlegeti és másfél éve szereti őt, akinek gyereket szeretne szülni, nem veheti el. Történetük hihetetlen, de közel sem egyedi Magyarországon. Asif három éve érkezett meg Afganisztánból. Nemcsak a háborús helyzet miatt menekült el hazájából, hanem mert kakukkfiókának érezte magát a muzulmán közegben. Családjában egyedüli keresztény volt, és mivel gyerekkorában tankönyvekből tanult Magyarország nagyszerűségéről, ide, ebbe a kis keresztény országba vágyott.
Mikor megérkezett hozzánk, még egy iráni lány volt a felesége, a szónak nem hivatalos értelmében, hanem a szívében elfoglalt hely szerint, és nem sejtette, hogy erről nem kellene vallania a bevándorlási hivatalnak, mert később ez a félreértés boldogságának útjába állhat. A lánnyal megszakadt a kapcsolat, ő azóta férjhez ment és gyerekeket szült odahaza, Asif is párra talált új otthonában.
Gabriellával egy internetes társkeresőn ismerkedtek meg, az elvált asszony két gyerekével szinte rögtön felköltözött Budapestre a férfihoz, hamar kiderült, jól megvannak így négyen, sőt minden vágyuk, hogy gyarapodjon a család. A két különböző jellegű, de egyaránt konzervatív közegből érkező fiatalnak fontos volt, hogy papírjuk legyen a kapcsolatukról. Amikor elkezdték intézni az ügyeket, kiderült, hogy a férfi házasnak számít a hivatalok szemében, korábbi nyilatkozata miatt, így nem nősülhet meg, amíg el nem válik. „Bár elválhatnék – mondja Asif –, de nincs kitől. Az iráni lány nem igazolhat engem, mert akkor kiderülne, hogy volt már kapcsolata a házasság előtt. De az egyéb igazolások sem jutnak át a határokon.”
A fiú szülei úgy tudják, hogy Gabriellával már összeházasodtak, számukra elképzelhetetlen, hogy egy férfi és egy nő törvénytelen kapcsolatban élnek együtt, ahogy a nő szülőfalujában is szégyenletes dolognak számít az ilyesmi.
Természetesen azért is fontos lenne hivatalossá tenni a kapcsolatukat, hogy az évek óta itt élő, dolgozó, adózó Asif végre teljes értékű tagjává válhasson a magyar társadalomnak, de nem ez a legfőbb szempont. A hatóságok azonban gyanakvással figyelnek minden ilyen jellegű házassági törekvést és bürokratikus csapdákkal védik az állampolgárságot.
Erről szól Kemény Zsófi novellája, amely a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) Mondj igent a házasságra! kampányának égisze alatt született, és amelyben egy bevándorló férfit tesztelnek, nem érdekből kívánja-e elvenni a magyar nőt.
„Mi a legszebb mondat, amit valaha mondott neki? – Most én neki, vagy ő nekem? Istenem, ez a magázódás. Hát én neki, hogy akkor is szeretni fogom, ha maga most itt engem esetleg kitoloncol” – a hátborzongató jelenet persze a képzelet műve, de nagyon is valóságos a háttere: a Menedék Egyesület és a TASZ tapasztalatai szerint egy harmadik világból érkező menedékkérőt megalázó procedúráknak vetnek alá és nagyon nehezen házasodhat ma Magyarországon.
És nem csak ők. Vannak még olyan csoportok, akik számára a házasságkötés nehezen vagy egyáltalán nem elérhető. Ilyen hátrányos megkülönböztetést szenvednek (életük ezen területén is) a gondnokság alatt állók, illetve az LMBTQ (leszbikus, meleg, biszexuális, transzszexuális és queer) emberek.
A Házasság Hete apropóján az ő helyzetükre próbálja felhívni a figyelmet a TASZ érzékenyítő kampánya neves kortárs írók novelláival, Tóth Krisztinától Szilasi Lászlóig sokan ragadtak tollat az ügyért.
„A házasság intézménye nem maga a cél, hanem egy eszköz az együtt élők és családjaik jogi és anyagi biztonságának megteremtéséhez” – mondja Bagyinszky Ferenc, a TASZ programfelelőse, hozzátéve, hogy az élettársi viszonyt mára kiüresítették, őket nem tekinti családnak, de még rokonnak sem a jog. Az öröklés, a lakáshasználat kérdése csak végrendelet útján oldható meg. Korábban 10 év együttélés után jártak jogok, közös gyerek esetén 1 év együttélés után. A jelenlegi szabályozás szerint csak akkor van családjogi vonatkozása az együttélésnek, ha van közös gyerek. Az Alaptörvény a családot a házasság és a szülő-gyerek viszonyban határozza meg.
A melegek számára „felkínált” bejegyzett élettársi kapcsolat számtalan jogától fosztja meg a párt, például nem viselhetik egymás nevét, nem fogadhatnak örökbe gyereket, még mesterséges megtermékenyítést sem kérhet egy nő, ha bejegyzett női partnere van (egyedülállóként viszont mindkettőt megtehetné). Magyarországon alaptörvényi szinten sérülnek alapvető jogok emberek szexuális orientációja okán.
„Én nem is szeretnék Magyarországon házasodni – mondja Tamás, aki férfi párjával Berlinben él, és azt tervezgeti, hogy Hollandiában egybekelnek –, mert akkor is ufó lennék. Ahogy ufó vagyok, ha jól bánok a kutyámmal vagy egy színes bőrű emberrel mutatkozom. Ezért sem élek már Magyarországon. Attól, hogy engedélyeznék a házasodást, nem változna a hozzáállás, nem érezném azt, hogy elfogadnak. Ugyanakkor számomra, ahogy szerintem bárki más számára is, fontos, hogy biztonságban érezzem magam a párom oldalán. Ugyanolyan minőségű kapcsolatban élünk, mint a heterók. Befektetünk egymásba minden szempontból, és szeretnénk megőrizni, biztosítani ezeket az értékeket.”
És sérülnek emberek alapvető jogai egészségi állapotuk, sérültségük okán is: láthatatlan, de igen jelentős csoportot képeznek a társadalomban azok a gondnokság alatt álló nők és férfiak, akik ugyanúgy szerelembe eshetnek, elköteleződésre, gyerekre vágyhatnak, mint egészséges társaik, de hogy mindezt elérhetik-e, az egy harmadik, negyedik személytől, gondnokuktól függ. „Számos házasság köttetett már az itt élők között – mondja Szekeres Erzsébet, a csömöri rehabilitációs központ vezetője. – És sok gyerek született: az elmúlt húsz évben 18 – egytől egyig egészségesek. De sok nehézséggel kellett megküzdenünk azért, hogy ezek a házasságok létrejöhessenek, ezek a gyerekek megszülethessenek.”
Erzsébet úgy tapasztalja, hogy sokszor anyagi okokból „féltik” a gyámok gondnokoltjaikat a házasságtól, nemegyszer előfordult, hogy emiatt nem járultak hozzá a hivatalos egybekeléshez.
„A sérült embereknek ugyanolyan igényük van az összetartozásra, mint bármilyen szerelmespárnak. Mi azért dolgozunk, hogy minél teljesebb életet élhessenek, ehhez bizony rengeteg kreativitásra van szükségünk. Volt, hogy »megszöktettük« a párt, és szerveztünk nekik egyházi esküvőt, mert a pap nyitott volt, a falu pedig, ahol megtartottuk a lakodalmat, együtt ünnepelt velünk – nagyon megható volt és nagyon sokat jelentett a párnak.”
Hiszen miért szólna másról a házasság számukra, mint a nemgondnokoltak számára. És mért szólna másról egy LMBTQ-embernek, mint egy heteroszexuálisnak, egy menedékkérőnek, mint egy teljes jogú állampolgárnak? A házasság azoknak, akik hisznek benne és vágynak rá, a biztonságot jelenti. Ők miért nem lehetnek biztonságban?
Néha váratlan helyről érkezhet a legszebb segítség: a patinás és világhírű ékszermárka, a Tiffany & Co. idén januárban olyan kampánnyal hirdette jegygyűrűit, melyben férfi húzta fel a hűség jelképét egy másik férfi – a kedvese – ujjára.
Bármennyire is meglepő, de valójában nem titkolt tény, hogy a korai keresztény egyház még elismerte az azonos neműek közti házasságot. John Boswell, a Yale Egyetem tudósa két évtizede jelentette meg első tanulmányát, melyben leírta: jogi és egyházi iratok tanulmányozása közben többtucatnyi olyan dokumentumra akadt, melyek két férfi közt köttetett házasságokról szólnak. Leszbikus esküvőknek nyomát nem találta, de erre lehet magyarázat az is, hogy a korban inkább a férfiak életét dokumentálták. A gyakorlatnak az a paradigmaváltás vetett véget, miszerint a házasság egyetlen célja a gyermeknemzés: az azonos nemű párok így már nem érvényesíttethették kapcsolatukat. Ekkortól gyakorlattá vált a korábbi írásos dokumentumok megsemmisítése is, hogy a melegházasságoknak nyoma se maradjon a történelemben, a kutatást pedig emellett nehezíti az is, hogy egyes oklevelekben a házasság helyett „fivérek egyesítéséről” írnak. A tudósok homoszexuális kapcsolatot sejtenek olyan keresztény szentek között, mint a két mártír, Sergius és Bacchus, akiknek festett ikonján egy esküvői jelenetet fedezhetünk fel, ahol a tanú szerepét maga Jézus tölti be.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
