Miért éppen szeptemberben kezdődik, és miért nem – mondjuk – tavasszal? A választ ott kell keresni, hogy a nyári mezőgazdasági munkák végeztével már iskolába is mehettek a lurkók, és a Földön, ezen a földrajzi szélességen, amelyen mi is élünk, nagyjából mindenhol így van. Ám az éghajlati adottságokat egyetlen ország sem hagyhatja figyelmen kívül: Ausztráliában például megvárják, amíg csillapodik a déli félteke nyarának melege, és csak január végétől kezdődően indítják az oktatási évet.
Kicsit arrébb a szigetországtól, de még mindig a déli féltekén, Argentínában márciusban kezdődik az iskola, és november végéig tart a tanév. Iskola – annak különböző típusa (egyházi, katonai, művészi, egyetemek stb.) – mindig is létezett, egyidős a neveléssel. Az újkori – nyugati – világban pedig csupán 1717-től kezdve beszélhetünk általános tankötelezettségről, azt először I. Frigyes Vilmos porosz király vezette be. Rendeletében eleve az állt, hogy az 5–12 éves gyerekeknek a téli hónapokban (amikor is nincsen munka a földeken, és az állatok is karámban vannak) naponta kell iskolába járniuk. Magyarországon – az 1777-es Ratio Educationist követően – 1799-től alakultak az első „állami” iskolák, s bár korábban is voltak rá kísérletek, csak 1868- ban írták elő a 6–12 éves korosztály kötelező népoktatását.
Azóta nagyot változott a világ. Elterjedt és kiteljesedett az oktatás sokoldalú rendszere, gyerekek és felnőttek járnak különféle iskolákba, ha kezdődik a tanév – ami Japánban például nem szeptemberben kezdődik, hanem április elején. Akkor bontja ki virágait a Sakura cseresznyefa is. És valljuk be, sokkal szebb gondolat az, hogy a természet megújulásával együtt indul a tanulás, szemben a szomorú és esős ősszel érkező európai tanévkezdéssel – de ne legyünk bánatosak, mert tavasszal nálunk is virágzik a cseresznye.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!