Színes és kedves világban ébredhetnénk, ha egy reggel megtöltenék a földet a kisgyerekek képzeletbeli barátai: piros kenguruk, vidám cowboyok, barátságos szuperhősök, vicces nevű kópépárok – Dzsoni és Eki, Pidi és Pudi – kísérnék hűségesen a büszke srácokat, akik végre megmutathatnák a felnőtteknek teremtésük erejét. Így „csak” mesélhetnek nekünk fantáziapajtásaikról, önmaguk kiterjesztéséről, a számukra hiányzó szuperképességek birtokosairól, és ezekre a mesékre nagyon is érdemes odafigyelnünk, mert rengeteget megtudhatunk általuk gyerekeinkről. Ugyanakkor segítségükkel visszarepülhetünk a történelem előtti időkbe is, amikor a földet még káprázatos lények lakták.
„Ez egy mágikus, animista világkép, a gyermekek képzeletvilága, amelyben mindennek lelke van és amelyben bármi megtörténhet. Ősi tudás, melynek nyomát a mitológiák őrzik és amely bizonyos kultúrákban még most is élő – mondja Boross Ottilia evolúciós pszichológiával foglalkozó szakember. – Ezt a következő fejlődési stádium, az iskoláskorban érkező racionalitás elmossa, felülírja, de addig nagyon fontos szerepe van a világgal való megbarátkozásban.”
Ki ne motyogna magában olykor felnőttként is, perlekedne az autójával vagy a számítógépével, becézgetné szobanövényeit, ha így jobban képes megérteni, megoldani, átélni, átvészelni egyébként feszültséggel teli dolgokat, vagy örömét-szeretetét tudatni a világgal.
Egy kisgyerek számára is terápiás erejű lehet egy képzeletbeli barát megteremtése, elnevezése, kérdéseinek – amelyek nyilván az ő kérdései – közvetítése szülei felé. Mintha csak egy virtuális bábszínházban lenne.
„Dánc akkor született, amikor Peti bölcsibe ment. Ő egy idősebb nagytesó, akivel jó csatába menni, megtanítja Petit harcolni, gyakran éri halálos sebesülés, cápatámadás, közös gyerekük is van, Tánc, és a kutyájuk, Pinc. Mostanában nem hallottunk felőlük” – meséli egy édesapa. Dánc valószínűleg azért születhetett, hogy segítsen az első szülők nélküli időszakban a bölcsiben, egyben a hiányzó testvér szerepét is betöltötte, most, hogy Peti komfortosabban mozog a világban, nincs már rá szükség.
„Sok gyerek az ilyen elbizonytalanító pillanatokban szüli meg barátját, általa tud segítséget kérni a felnőttektől is – magyarázza Pethő Anikó óvodapszichológus. – Nem véletlen, hogy a szülők válása esetén és a közösségbe kerüléskor kelnek leggyakrabban életre ezek a fantázialények, amelyekről a gyerekek pontosan tudják, hogy igazából nem léteznek, de egy kisgyerek számára nem jelent problémát a fantáziavilág találkoztatása a valósággal.”
A lényeg a szakember szerint, hogy nyitottak legyünk mindazon üzenetekre, amelyeket a gyerekek a segítségükkel megfogalmaznak és hogy a segítségükre siessünk, ha ezek a lények esetleg félelmetesekké válnak vagy ha túlságosan nagy szerephez jutnak, párhuzamos világba zárják a gyereket, mint például annak az autista kisfiúnak az esetében, aki egyre többet foglalkozott a földönkívüliekkel – nyilván önmaga kívülállásának kivetüléseként. Ne féljünk szakemberhez fordulni, ha olyan tüneteket mutatnak, amely mélyebb problémák jelei lehetnek.
És miközben jó, ha gyerekünk szerepjátékának mi is részesei leszünk, ne hunyjunk szemet afelett, ha a fantáziapajtás rosszaságokra csábítja vagy ha sorozatosan ráfogja a csínytevéseket.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
