A napóleoni háborúk idején viharba került és elsüllyedt egy francia csatahajó Anglia északkeleti partjainál, Hartlepool közelében. A halászfalu lakói francia inváziótól tartottak, és izgatottan lesték a fejleményeket. A partra mosott roncsok között egyetlen túlélőt találtak: a hajó kabalaállatát, egy majmot, „akit” a matrózok egyenruhába öltöztettek. A falusiak azelőtt még sohasem láttak majmot – ami azt illeti, franciát sem. Azt hitték, hogy ellenséges katona, netán kém került a kezükbe. Nyomban törvényt ültek hadifoglyuk fölött, kötél általi halálra ítélték, és felakasztották egy halászhajó árbocára. Eddig a legenda.

A hartlepooliakat azóta is úgy csúfolják Anglia-szerte, hogy monkey hangers, azaz „majomakasztók”. És ami a legkülönösebb, a városka lakói büszkén viselik e nevet. Így hívják rögbicsapatukat is, amelynek kabalafigurája egy majom, kötéllel a nyakán. A helyi fociklub jelképe is majom, H’Angus – a név az akasztásra utal. Népszerű dalocska és tengerparti szobor is emléket állít a történetnek, sőt a kikötői mentőcsónakot szintén Monkey névre keresztelték. A kegyetlen legenda annyira közkedvelt, hogy az egyik jelölt, Stuart Drummond majomjelmezben kampányolt a polgármesteri címért 2002-ben, és ingyen banánt ígért az iskolásoknak.

Habár ígéretét nem tartotta be, háromszor is megválasztották. Hogy igaz-e a legenda? A volt polgármester hisz benne. „Túl bizarr sztori ahhoz, hogy kitalált legyen. Kell lennie benne valamennyi igazságnak” – mondta Drummond a BBC riporterének, aki a színházi premier apropóján kérdezte. Keith Gregson helytörténész ugyanakkor elismeri, bizonyíték nincs rá. A legenda első feljegyzett változata 1855-ből való, vagyis fél évszázaddal későbbi, mint az eset feltételezhető időpontja (1803–15). Csupán annyi hozható fel, hogy ez idő tájt 14 hajótörés is volt a Hartlepooli-öbölben.

A korabeli angol karikatúrák pedig gyakran ábrázolták Napóleon császár katonáit szőrös, majomszerű lényekként, farokkal és karmokkal, ami valóban megtéveszthette a világtól elzárt, tanulatlan helybelieket.

Néhány éve találtak egy régi állati csontot a kikötőben, de hiába volt a lelkesedés: kiderült, hogy egy szarvasé, és legalább hatezer éves.

Léteznek más, életszerűbb magyarázatok is. A legdurvább változat szerint valójában egy fiatal fiú lett a brutális népítélet áldozata. A kor hadihajóin ugyanis gyerekeket alkalmaztak az ágyúk töltögetésére, és őket „powder-monkey” (lőporos majom) néven emlegette a népnyelv. De az is könnyen lehet, hogy a 19. században gyorsan növekvő, Sunderlandhez közeli iparváros lakói ötölték ki az egészet, hogy gúnyt űzzenek a szomszédos falusiak barbár ostobaságából. A helytörténész szerint bele kell törődni, hogy valószínűleg sosem fogjuk megtudni az igazat. És talán nem is ez a legfontosabb kérdés.

Hanem az: miért lett színdarab a régi történetből, és miért éppen most? Az alkotók szerint a téma időszerűbb, mint valaha, mert tudatlanságról, esztelen idegengyűlöletről és kegyetlenségről szól a menekülthullám idején, miközben a szigetország éppen elhagyja az Európai Uniót. A Brexitet megszavazók most nem Bonaparte hadaitól, hanem a migránsoktól rettegnek, de a jó nép ezúttal sem sokkal tájékozottabb, mint kétszáz éve. (Történetesen Hartlepool városában a túlnyomó többség voksolt az Európai Unióból való kilépésre tavaly.) A színdarab írója, Carl Grose azt mondja, ma is mesterségesen keltett tömeghisztériát lát maga körül mindenfelé. Toby Olié producer úgy fogalmazott, nem akarnak erkölcsi ítéletet mondani, inkább párbeszédet kezdeményeznek a kényes témákról, méghozzá humorral fűszerezve.

A The Hartlepool Monkey (A hartlepooli majom) ősbemutatója a múlt kedden volt a kelet-londoni Stratford Circus művészeti központban, ezután a darab országos turnéra indul.

Két előadást az eredeti helyszínen, a ma már több mint 90 ezer lakosú tengerparti városban is tartanak novemberben. Kérdés, magára ismer-e majd a közönség, és ha igen, lesz-e kedvük önfeledten nevetni a „majomakasztók” 21. századi utódainak.
 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!