Nagyon morcos kislány áll a polc előtt, ujjaival egy szuperhősös óra hirdetésére mutat, megvető tekintete térdre kényszerítette a Tesco marketingeseit. A kis Maggie mindössze 7 éves, ám már most határozott az ízlése: lovagokkal, sárkányokkal, szuperhősökkel játszik. Édesanyja pedig néhány hónappal ezelőtt elmagyarázta neki, hogy a világ minden játéka egyaránt készül fiúknak és lányoknak, ezért semmi gond nincs az ízlésével.
De vajon igaza van?
Ha a játékboltok kínálatát nézzük, semmiképp. Rózsaszín és kék szektorokon verekszi át magát az ember, mire nagy nehezen talál bármit, amire nem tudja azonnal rásütni, hogy „kifejezetten fiús” vagy „kizárólag lányoknak” készült. Gondolhatnánk, hogy az olyan típusú játékok, mint a legó vagy az építőkockák, nemtelenek. De már a legó is inkább elkülönít, és az eladók szerint építőjátékokat főleg a fiús szülők vesznek. Anyu és apu tehát szeret elvágólagosan választani, ha játékokról van szó, igaz, más lehetősége nem is igazán van. De a gyerekek is ennyire fontosnak tartják, hogy saját nemüknek megfelelő módon szórakoztassák magukat?
„A játék elsősorban arról szól, hogy feloldódjunk az élményben, s örömet szerezzünk magunknak. Ebben a legfontosabb mindig az, hogy a szülővel közös élmény legyen” – mondja Pethő Anikó pszichológus. Így viszont teljesen mindegy, hogy mi is az a valami, amivel játszik a gyerek, a lényeg az, hogy ő maga örömét lelje benne. Nem baj az, ha például időnként a lányok is szeretnek lövöldözőset játszani, hiszen ez is egy módja annak, hogy levezessék a feszültséget – mindaddig, amíg ez elkülönül a fejükben a való világtól, a lehető legtermészetesebb dologról van szó. Ne korlátozzuk a gyermeket a felszabadult játékban, a maguk és a világ felfedezésében, csak terelgessük az általunk vélt helyes ösvényen, ezzel nem okozunk bennük rossz érzéseket, amik hosszabb távon problémákhoz vezethetnek. Ám az is felesleges feszültségforrás számukra, ha azt hangsúlyozzuk nekik, hogy a mindenhol látható fiúknak-lányoknak táblák igazságtalanok.
Amikor a gyerekek (nagyjából kétéves koruk körül) elkezdenek érdeklődni a nemek közti különbségek iránt, apát és anyát utánozzák – a kislányok kiöltöznek, fésülik a babák haját, a fiúk pedig igyekeznek valamilyen barkácsolásba fogni, szerelni, kalapálni. Ezek a szerepek, amikre készülnek, így fejlődnek.
„Óvodás korban is kell a nemi identitás kérdéseivel foglalkozni, bár ennek megszilárdulása a tinédzserkor feladata. Az a lényeges, hogy szülőként, mint a gyermek számára legfontosabb valós hősként milyen férfi és női modellt, egyben mintát mutatunk, s nem utolsósorban mennyire vagyunk ebben hitelesek. Miért zavar bárkit, ha egy kislány katonákkal játszik? Vagy egy fiú szeretne lila szandált hordani? A gyereket hagyni kell játszani, engedni próbálgatni, mire is van szüksége, és minden lehetőséget megragadunk, hogy kivegyük a részünket az ő öröméből” – mondja a pszichológus.
A Maggie-ről készült fotó napok alatt körbefutott az egész világon, anyukájának köszönhetően pedig a Tesco meghátrált, levette a „Játék fiúnak” táblát a szuperhősös óra polcáról, és lehet, hogy ez a „siker” egy már érlelődő „mozgalom” elindítója lehet. Nagy-Britanniában egy ideje aktívan lobbiznak a szülők azért, hogy ne legyenek nemek szerint elkülönítve egymástól a játékok, mivel ez rossz érzést kelthet azokban a lányokban-fiúkban, akik nem a nekik kínált játékok közül szemezgetnének.
A „Let toys be toys” honlapon a lobbitevékenység mellett számos szülő is beszámol tapasztalatairól, nem ritkán fotókat készítenek gyermekeikről, vagy éppen megosztják fiuk-lányuk szívszorító történetét arról, hogy mekkora trauma érte őket, amikor meglátták, hogy az általuk választott játék a másik nem részére készült. Hogy mindez mennyire tekinthető a szülői behatásnak és mennyire a gyerekek gondja az, hogy mi van ráírva egy-egy dobozra (ha egyáltalán el tudja olvasni), nem nehéz eldönteni. Maggie mindenesetre megkapta a szuperhősös órát.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
