Remek kifogás lett a recesszió. Ám úgy tűnik, kereshetünk új alibit a bebukott befektetésekre, üzleti ballépésekre vagy a magas adókra. Mario Draghi, az Európai Központi Bank elnöke szerint a válság nehezén már túl vagyunk.
A tavasszal megjött az optimizmus is. A napfényben mártózó tőzsdei parkettek óriás hozammal kecsegtetik az olcsó téli álmukból ébredt befektetőket. A Goldman Sachs szerint egy generáció óta most érdemes a leginkább részvénybe fektetni, és odébbállni az unalmas kötvénypiacokról. De mire fel az oly rég látott bizalom?
Mario Draghi, az Európai Központi Bank elnöke szerint jó döntés volt olcsó hitelekkel táplálni az európai bankokat, mára elmúlt a farkaséhség, a hitelpiacok befagyásának veszélye a múlté. A milliárdos tőkeinjekció büszke „apja” szerint a legfontosabb mutatószámok, úgymint az infláció, a külkereskedelmi mérleg, és mindenekelőtt az államháztartási egyenleg jobb képet festenek Európában, mint az Egyesült Államokban. Megkötött a vakolat az EU újrahúzott falain. Igaz, az unió puha és gyengécske, de még mindig hatalom.
Szakértők szerint a fellendüléshez két tényező kell. Új iparágak, és ehhez fizetőképes kereslet. Az informatikai ipar, az információtechnológia képtelen lépést tartani, még önmagával is. Az ember gyarló, egyre többet, egyre jobbat, egyre újabbat akar. Ma még megjósolhatatlan mire is képes ez az ágazat a következő évtizedekben. Emlékezzünk csak: bő két évtizede, még egy zsebben sem lapult telefon.
Sokkolóak a számok: egy nap alatt 1 millió iPadet adtak el világszerte, az emberrel érintő képernyőn álmodik. Nagyot. A cég tőzsdei jegyzése 300 dollárról fél évenként emelkedett egy százast, ami most a 600-at veri. Az Apple készpénztartaléka, több mint 100 milliárd dollár, ebből hétévnyi teljes hazai költségvetést lehetne belőle kifizetni. A dáriusi vagyonból az elkövetkező három évben 45 milliárd dollárt juttatnak vissza a hálás részvényesi zsebekbe.
Nézzük a másik világgazdaságot élesztő, gerjesztő fő komponenst, a keresletet. A 19. századot egy százmilliós Európa vásárolhatnékja borította virágba. A 20. században Amerika tarolt kétszázmilliós lélekszámával. Most a milliárdos világhatalmak, Kína, India évezredes éhezés után jóllakni vágyó, formálódó polgársága robban be a világkereskedelembe.
A tények szigorúak: Kínában több mint 400 millióan élnek az EU átlagjövedelme felett. India gazdasági növekedése már tavaly felülmúlta Kínáét is: 2010–11-ben 370 milliárd dollár értékben importált különböző termékeket. Ha ehhez még hozzácsapjuk az oroszok oly vágyott olaját, Kína lappangó ásványkincsarzenálját, Brazília nemrég felkutatott tenger alatt rejtőző szénhidrogén-tartalékait, máris bebiztosítottuk magunkat a dagadó jóllétre.
Az előrejelzéseket készítő műhelyek döbbenten nézik a számokat. Ha messzebbre tekintenek napjaink államadósságtól szorongatott Dél-Európájánál, olyan fényes horizont bontakozik ki, melyet nehéz egyáltalán elhinni. Húsz-harminc év nagy ívű fellendülés vár a világra, sosem látott jólét olyan milliárdok számára, akiknek eddig csak a nélkülözés jutott. Minden egybevág. Persze itt van még az örök kockázat: az emberi tényező is.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
