Személyekben gondolkodnak és nem kérnek az előválasztásból az ellenzék nagyobb pártjai.
- Az Együtt választási-eljárási javaslata ellehetetleníti a pártfunkcionáriusi alkukat.
- A jelenleg hatályos választási rendszerben kódolva van a csalás lehetősége.
Kezd ráfeszülni a baloldal a 2018-as választásokra: nem csoda, 2017 közepére már kampányüzemmódra kapcsol a politika, így ha bármelyik formáció szavazótábort akar bővíteni vagy épp más erőkkel szeretne együttműködni, akkor legkésőbb év végére kiforrott stratégia szükséges, illetve meg kell kötni az esetleges pártközi megállapodásokat.
A legkisebb ellenzéki párt, a Párbeszéd Magyarországért (PM) mindenesetre egységben szeretne indulni – és a 106 egyéni körzet jelöltjeit előválasztással szemelné ki. Karácsony Gergely szerint ugyanis ez az a módszer, ami a legalkalmasabb egyrészt az emberek kiválasztására, másrészt a balos tábor mozgósítására.
Ha nem lesz előválasztás, akkor igen csekély az együttműködés esélye, „zár rá” Karácsonyra Szigetvári Viktor, az Együtt elnöke. Pártja épp most rukkolt elő egy választási-eljárási tervezettel – amit borítékolhatóan sem a hatalom, sem az oppozíció nem szeret majd. Utóbbi ódzkodását többek között az úgynevezett „nyitott választási rendszer” magyarázhatja, ez ugyanis egyfajta „előválasztásra” (belsőre vagy épp pártok közöttire) szoríthatja az ellenzéki erőket.
A szisztéma lényege: ugyan a párt sorba állítja politikusait az országos listán, ám szavazáskor a polgár bejelölheti, hogy ő kit szeretne a legjobban a parlamentben látni – és megeshet, hogy az illető nem szerepel a „listavezetők között”. Magyarán: ha a névsor gyengébb helyein álló politikusokat szeretik a polgárok, akkor ezek kerülnek a lajstrom elejére, és – szélsőséges esetben – kinyomhatják az egész pártvezetést. Következésképpen ebben a rendszerben a párt kénytelen a tagság és a szimpatizánsok által valóban kedvelt politikusait a lista befutó helyeire pakolni, a jó pozíciókat nem lehet füstös szobákban kiosztani. És nincs ez másképp akkor sem, ha a pártok valamilyen szövetségben indulnak, hiszen, emlékeztet Szigetvári, a szocialista, DK-s, együttes és PM-es politikusokat felvonultató 2010-es lista egy lajstromnak számított. (Ebben az esetben pedig a DK javaslata alapján előfordulhatna, hogy a választók egyes jelöltek előre sorolásával pártok közötti megállapodásokat írnak felül, erőviszonyokat rendeznek át.)
Hogy mit szólnak a többiek a javaslathoz, arról csak találgatni lehet, az biztosnak tűnik, hogy a DK hárítja, hogy állást kelljen foglalnia az előválasztásról.
Az MSZP pedig egyelőre nem foglalkozik külső hatásokkal és javaslatokkal – úgy tűnik, a párt hosszú idő óta először szakít az egyes jelölés szép hagyományával: az elnöki székbe ugyanis számosan beleülnének. A nyári tisztújításon startvonalhoz állna Szanyi Tibor (igaz, róla azt beszélik, hogy afféle technikai induló, különösebb esélyek nélkül). Rámenne az elnökségre a hírek szerint Molnár Gyula, akit a hírek szerint egyre többen támogatnak, és persze Tóbiás József jelenlegi pártelnök szintén sorompóba áll. És megpróbálja a képviselőcsoportot érdemben irányító általános frakcióvezető-helyettes, Harangozó Tamás is. És persze a mostani tisztújítási versenyben is újra meg újra felvetődik a szocialisták örök reménységének, Botka László szegedi polgármesternek a neve is.
Tiszta pálya.
Arányos választási modellt – német mintára – szeretne az Együtt. A javaslat ugyan megtartaná az egyéni választókerületeket és a listás szisztémát is, de alapvetően a pártlistákra leadott voksok arányában osztaná a mandátumokat. Amelyek számát alapesetben 222-re emelné a jelenlegi 200 helyett, ám ez sem lenne kőbe vésve: a Tisztelt Ház száma adott esetben nőhetne. Például, ha egy párt 40 százalékot ér el listán, akkor 88 országgyűlési hely járna neki. Ám ha ez egyéni választókerületekben 95 mandátumot kaszált, akkor azokat megtarthatja, ugyanakkor a többiek – az arányosság okán – plusz listás helyekre jogosultak, így a parlamenti létszám 227-re kerekedik. Mivel a rendszer lehetetlenné teszi, hogy a szavazatok többsége nélkül tegyen szert bárki parlamenti többségre (a Fidesz országgyűlési kétharmadát a voksok 47 százaléka adta ki), egy arányos rendszerben ma csak kisebbségben kormányozhatna bárki. (Megjegyzendő: a jelenlegi rendszerben is kialakulhat egy háromosztatú hatalmi mező, ahol senki nem tud többséget szerezni.) Azaz, magyarázza Szigetvári Viktor, az Együtt elnöke, a koalíciókényszer kódolva a rendszerbe – és ez csöppet sem baj, amikor ilyen erős a politikai hidegháború. Nem véletlen, hogy a Fidesz most is azzal küzd, hogy a háttérben összeszedje a kétharmados törvényhez szükséges támogatást, miközben a nyilvánosság előtt minden ellenfeléről kijelenti, hogy illegitim és áruló.
Esze ágában sincs jogfosztani a határon túl élő, lakcímmel nem rendelkező magyarokat az Együttnek, így tervei szerint a jövőben is szavazhatnának két nagy választókerületben. Az egyikbe a trianoni döntéssel elcsatolt országrészek magyarjai tartoznának, a másikba a világ többi részének magyarjai. Azaz a külhoni magyarok szavazatai 2 mandátum sorsát befolyásolnák. Most sincs ez másképp – ám a rendszernek több hibája is van. Az egyik, hogy most a határainkon túl élő, Magyarországon állandó lakcímmel nem rendelkező választópolgárnak csak tízévente kell regisztrálnia – ez veszélyezteti a köztes választások legitimitását. Ugyanis az elhunyt vagy elköltöző választópolgároknak küldött szavazási borítékokkal visszaélhetnének. Márpedig egy szoros választáson egy-két szavazat is eldöntheti, melyik párt alakít kormányt.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!