Éljenek a kriptoanarchisták!

Mintha nem is ugyanabban a világban élnénk. Az Európai Bizottság egy 2016-os elemzése szerint az EU-ban dolgozó munkaerő 41 százaléka egyáltalán nem vagy csak kis mértékben rendelkezik digitális tudással, sok esetben pusztán az internethasználat is gondot jelent. Magyarország ebből a szempontból elég jól teljesít, gondoljunk csak az utcán már alsó tagozatban mobillal rohangáló gyerekekre, a twitterezőkre, snapchatelőkre, facebookozókra, vacsora közben is szelfiző instagramozókra. Az internet olcsón, korlátlanul elérhető bárki számára, a 4G technológia napi szinten használt, ennek ellenére a vállalkozások és a digitális közszolgáltatások csak nehezen tudják a digitális technológiákat átemelni a gyakorlatba. E téren Magyarország az uniós átlagnál rosszabbul teljesít – a bankoknak például még arról sem könnyű meggyőznie ügyfelei zömét, főleg vidéken, hogy bátran válasszanak netbank szolgáltatást, és intézzék otthonról vagy akár okostelefonról a pénzügyeiket. Egy szimpla utalás miatt nem kell minden egyes alkalommal bezarándokolni a bankfiókba. Csak hát a szokás nagy úr.


Van már virtuális devizája?

Ehhez képest itt van ez a fiatalember, aki forintban mérve közel félmilliárdot szakít azért, hogy azt kutassa, mi fán terem az új, blockchainre (magyarul is ugyanennyire érthetetlenül hangzik: blokklánc) keresztelt digitális technológia. Amitől sokan azt várják, hogy radikálisan új, decentralizált társadalmi, gazdasági, politikai struktúrák fognak majd ráépülni.

Bodó Balázs mintha egy párhuzamos világban létezne. Mert miről is van szó? Ott van például az első digitális, a pénzintézetektől független fizetőeszköz, a bitcoin. Fizikai formában nem létezik, bankokban vagy párnacihába varrva nem tartható, értéke mégis dollárban vagy egyéb valutában kifejezhető. Nincs központi irányítás, azaz a tranzakciókat nem felügyelik pénzintézetek. A bitcoinegységeket egy bonyolult matematikai művelet során hozza létre egy számítógépes hálózat – ezeket azok között osztják szét, akik segítenek a hálózat fenntartásában és üzemeltetésében. Ők a bitcoinbányászok, akik munkájukért cserébe „elhozhatják a nyersanyagot”. Kezdetben a feladathoz egy otthoni számítógép is elég volt, de ma már hatalmas szerverparkokban végzik a „bányászatot” erre szakosodott cégek.

Amint egyre több bitcoin halmozódott fel a neten, beindult a bitcoinkereskedés, így a digitális pénz ma már készpénzre is váltható, több helyen fizetőeszközként is elfogadják – nálunk is egyre több ilyen cég van, például a Budapest Taxi is fuvaroz bitcoinért.

Ez adja a fizetőeszköz értékét. Hogy egyre több cég bízik meg a rendszerben és abban, hogy bitcoinját termékekre, szolgáltatásokra vagy más fizetőeszközökre tudja cserélni. A digitális pénzhez külön erre a célra létrehozott online tőzsdéken is hozzá lehet jutni. Nem játszadoznak: a forgalom az egyik ilyen oldalon az elmúlt öt évben már az ezermilliárd forintot is meghaladta.

Mivel nincs központi irányítás, az árfolyam hatalmas kilengéseket produkál. Kezdetben egy bitcoin csak 1-2 dollárt ért. 2013-ban, a ciprusi bankválság idején már csaknem ezret, ma közel nyolcezret.


Sutba a bankokkal!

Az MNB szerint az árfolyamkilengések kiszámíthatatlanná, kockázatossá teszik a bitcoin használatát, ráadásul amiatt, hogy nincs mögötte hatósági felügyelet, az esetleges károkért sincs, ki felelősséget vállaljon.

Bodó Balázs szerint épp ebben a „felügyeletlenségben” rejlik óriási lehetőség.

Egy blokkláncalapú gazdaság lehetősége – e szerint működik a virtuális devizakereskedelem is – a központosított intézményektől az egyéni szereplőkbe vetett bizalom felé tolja a folyamatokat. Vagyok én, és az, akivel ügyem van. Nincs bank, nincs hivatal. „A bitcoin példáját nézve – mondja Balázs – egy ilyen rendszerben úgy lehet az embernek fizetőeszköze és bankszámlája, úgy tud másokkal pénzügyi tranzakciókat bonyolítani, hogy ahhoz nincs szükség se bankokra, se más pénzügyi közvetítő szervezetre.”

A bitcoin sikere nyomán elkezdődött azoknak a területeknek a feltérképezése, ahol a blockchain technológia képes kiváltani a hagyományos közvetítőket. Ez a terület az, amit Balázs kutat: képes-e úgy működni egy társadalom, hogy kiiktatja a felügyeleti szervei nagy részét, és az emberek, számítógépes nyelven szólva peer-to-peer, azaz közvetlenül egymással intézik az ügyleteiket: autóvétel, lakásvásárlás stb. Gondoljunk csak bele, mennyire egyszerű volna eladni a kocsinkat, ha elég lenne hozzá a szerződés, minden más ügyben a megosztott adatbázisba felvezetett változások hitelesítenék az adásvételt.


Küszöbön a web 3.0

Egy ilyen rendszerben az adatok nem a hivatalokból volnának lekérhetők, hanem egy vagy több, mindenkivel megosztott netes adatbázisból akárki lehívhatná azokat.

„Ha például az állam úgy döntene, hogy a földhivatalban tárolt adatokat feltolja blockchainre – folytatja Balázs –, akkor a földhivatal egy csomó funkciója ilyen megosztott, online módon is megvalósítható volna: a blockchainen bármikor ellenőrizhetők lennének a tulajdonviszonyok, és a változások is bejegyezhetők volnának anélkül, hogy a hivatallal kellene packázni.”

Egyfelől utópisztikus, másfelől rendkívül izgalmas.

„Ma már számtalan forradalmian új alkalmazással kísérleteznek komoly pénzekkel megtámogatott start-up vállalkozások (akad köztük például anonim, kriptopénzes callgirl-közvetítő startup) – állítja Balázs – a tisztán virtuálisan létező befektetési vállalatoktól az anonim választási rendszerekig. Azért az ördög nem alszik. Az elosztott, központosítás nélküli adattárolás, illetve az erre épülő okosszerződések egyaránt felkeltették az államok és a kriptoanarchisták (az új technológiákra alapozva szeretnék újjáépíteni a társadalmat) figyelmét, és vicces módonmindketten a másik végső kimúlását remélik általa. A januárban induló projekt során ezt a meccset fogjuk élőben, a lehető legközelebbről követni.”

 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!