Lassan egy hónapja az áfacsalásoktól hangos a sajtó. S véletlenül sem az olajhamisítókat, a szeszcsempészeket és -pancsolókat, hanem a mezőgazdaságot, az élelmiszeripart és -kereskedelmet hozzák szóba. Viszont lényegében csak egy nagy ügyet, az étolajpiacon uralkodó helyzetet emlegeti mindenki, holott óriási csalások akadnak máshol is.
Furcsa helyzetbe került az élelmiszer-gazdaság. Nincs még egy ilyen ágazat, melyben ekkora mértékben harapódzott volna el a feketekereskedelem, a számla és papírok nélküli értékesítés, az áfacsalás. Évente 400-500 milliárd forintra tehető az az összeg, amelyet elcsalnak a sokszor kimondottan e célra létrehozott cégek. Ebben benne van nemcsak a mezőgazdaság, az élelmiszeripar és -kereskedelem, hanem már a vetőmag-, a műtrágya-, a növényvédőszer- és az agrárgépüzletág is. Mert mindenhol csalnak.
Már az ezredforduló utáni években köztudott volt minden ágazatban, hogy sokan csalnak:átverik az államot, nem fizetnek adót. Akkoriban 5–15 százalékra rúgott a feketegazdaság piaci részesedése – nem úgy, mint ma, amikor ágazatonként, eltérő mértékben, 30–50 százalékot emlegetnek. Emlékszem, egy baromfiágazati vezető mesélte: azért van szükség a csalásra, mert az így szerzett extraprofit kell ahhoz, hogy a gazdálkodó finanszírozhassa a következő csirketurnust.
Most nem ez a helyzet: nem igazán a termelő csal már, hanem az erre a célra szakosodott nepperek, közvetítő cégek, a döntően kisés közepes élelmiszer-ipari vállalkozások, valamint egyes kereskedelmi hálózatok. És már nem csupán a túléléshez szükséges tőke megszerzése a cél, hanem a valódi és óriási profit. Ez évente 400-500 milliárd forint, ami ha befolyna a költségvetésbe, nem lenne szükség különféle új sarcok és adók bevezetésére. Ma a feketézés a legális piacot nyomja agyon, szakítja le a nyugati versenytársakról. Egyre több ágazat mind több szereplője jelent csődöt, felszámolást, s ezáltal egyre több tere és helye van a boltokban az importnak, és egyre kevesebb az itthon előállított, munkát adó hazai termék.
Éltető 27 százalék
S mindennek az alapja a magas adó- és járulékszint. A feketepiacot a 27 százalékos áfa, s az évi több százmilliárdos egyéb adó, díj, járulék kirovása segíti. Ez teszi igen vonzóvá és jövedelmezővé a kockázatos csalást. Főként, ha a hírek szerint egyeseknek nem is olyan rizikós a dolog, mert „fentről” segítik e tevékenységét. S hiába az évek óta tartó rohamozás, hiába az agrártárca támogatása, a kormány képtelen lemondani évi 200-300 milliárdos áfabevételről: nem csökkenti az élelmiszerek 27 százalékos adószintjét, amivel e ránk telepedett kórság méregfogát ki lehetne húzni. Mert egyértelmű, hogy csak a kormány lenne képes a feketepiacot megfékezni. Egyrészt az adószint csökkentésével, másrészt az ellenőrzések komolyan vételével, harmadrészt pedig olyan jogi környezet megteremtésével, amiben egyes piaci szereplők képtelenek lennének csalni. Mert akad belőlük bőven. Elég például a 450 ezernyi őstermelőre gondolni: csupán töredékük valódi kertművelő, állattartó, a többség nem a saját termékét értékesíti, hanem nepperkedik, kihasználja az őstermelők adókedvezményét. Holott már ez önmagában csalást alapoz meg: az őstermelő nem 27, hanem csak 7 vagy 12 százaléknyi áfát – pontosabban kompenzációs felárat – számíthat fel termékére. Így aztán elég e felárat megfizetni, majd eladni 27 százalékos áfával a terméket, s máris nyertünk 15 vagy 20 százalékot az üzleten. A rendszerben kódoltan benne van a csalás, a kormányok mégsem tesznek semmit ellene. Igaz, nem is itt van a legnagyobb baj.
Extraprofit rizikó nélkül
A baj azoknál a termékeknél jelentkezik, amelyek nem egyedi jelölésűek, nagy tömegben állnak rendelkezésre. Ilyen árucikkek alapvetően a mezőgazdaságban találhatók – gabona, liszt, takarmány, tojás, bor, hús.
Eleve ott kezdődik, hogy ki mondja meg pontosan: egy táblán mennyi gabona termett? Senki. Így aztán a gazda annyi gabonát ad el feketén, amennyit akar. Ez a feketén eladott gabona már takarmányként kerül be az állattenyésztésbe, majd a feketevágókhoz, aztán a hús a feldolgozókhoz, s végső ponton a boltokba.
A kormány két éve döntött, s bevezette a gabonáknál a fordított áfafizetést. Szép eredményeket hozott: ma már kevesebb a feketézés, mert nem lehet a búzán 20-25 százalékot keresni. Lehet viszont a liszten, a kenyéren. Át is nyergeltek a szervezett csalók erre a területre. Január óta nem nagyon érdemes az élő- és a félsertéssel nepperkedni, de hasznos a hússal és hústermékkel, a borral, az étolajjal, a műtrágyával, a növényvédő szerrel, a gépekkel, a traktorokkal.
Érdekes módon ma az adóhatóság és a politikusok csupán egy, a jórészt az amerikai érdekeltség által ellenőrzött étolajcsalási ügyet emlegetik. Holott évek óta szinte minden hónapban lelepleztek áfacsalókat, méghozzá milliárdos üzleteket, ítéltek el több évre embereket a bíróságok, s zároltak akár 800-900 millió forint értékű magánvagyonokat is. Az ügyekben általános, hogy több cég papíron egymás között mozgatja a csalás tárgyát – gabonát, bort, húst, tojást, miegyebet –, a legtöbbször papíron exportálják a cikket, ezért itthon nem kell áfát fizetni a vételkor, aztán persze mégis itthon adták el áfával drágítva az árucikket. Ez tisztán – a költségek levonása után is – legalább 15-20 százalékos hasznot hoz. Aztán ott egy másik eset: külföldről származó terméket itthon papírok nélkül adnak el. Az áfacsalások ügyében emlegetett egyik nagy amerikai gabonakereskedő cég vezetője mesélte: elég egy kamiont kibérelni – napi 250 ezerért már lehet –, lemenni Rijekába, ott venni egy fuvar szójadarát, hazahozni, itthon eladni, s egy ilyen körön 3–5 milliót lehet keresni. Persze úgy, hogy nem adózzuk, papírozzuk le az értékesítést.
Mindenki tudja, hogyan kell csinálni, ám az adóhatóság mégsem hatékony. Sőt évek óta zaklat, büntet vétlen termelőket, akik például ilyen adócsaló exportőröknek adtak el gabonát. Nem a neppert, hanem a termelőt vonták felelősségre, annak ellenére, hogy szinte minden érdekképviselet tiltakozott ez ellen. Persze a NAV és korábban az APEH ért el eredményeket, nagyjából két tucat, egyenként 2–5 milliárdos ügyről szóltak a hírek. Ezek viszont eltörpülnek a becslések szerint évi 400-500 milliárdot kitevő áfacsaláshoz képest. Csak kicsit örvendhetünk, hogy januártól – a sertéshez, félsertéshez hasonlóan – a szarvasmarha, a juh és a kecske áfája is 5 százalék lesz, de ez megint pótcselekvésnek, részmegoldásnak tűnik, mivel nem itt csalnak a legtöbbet. Megoldást egyvalami hozna: a drasztikus és általános áfacsökkentés.
Csakhogy ez, a kormány szerint, nincsen napirenden.
A rendszerben kódoltan benne van a csalás, a kormányok mégsem tesznek semmit ellene.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
