Csekély a valószínűsége a görög drachma visszatérésének és az eurózóna szétesésének, de a sikertelen athéni kormányalakítás és a június közepére újból kiírt választások nyomán már egyáltalán nem kizárható egy ilyen drámai esemény.
Ami többek közt azért aggasztó, mert az Európai Központi Bank és az Európai Bizottság annak ellenére sem dolgozott ki forgatókönyveket erre az eshetőségre, hogy szakértői szinten már évek óta téma a hellén pénzcsuszamlás, vagyis a szakirodalom adott az uniós gazdaságpolitikusok számára. A korábban szilárdnak hitt Berlin–Párizs tandem megingásától, s a francia elnökválasztás után tovatűnt „puszipajtás” viszony emlékétől kótyagos európai centrum most azzal nyugtatgatja önmagát, s az olyan perifériás országokat, mint hazánk, hogy Görögország gazdasága súlyos csapást szenvedne, ha feladná a közös európai fizetőeszközt. Az elemzők szerint akár ötszörösére emelkedhetne az euró ára az új görög fizetőeszközzel szemben, ami egyrészt felpörgetné az ország számára fontos turizmust és exportot, de ellehetetlenítené az eladósodott magánszektort. Így, mire pár év alatt normális kerékvágásba kerülhetne az újra drachmát használó Görögország, addigra a gazdaság kétszámjegyű recesszióba süllyedne. És ez nem lehet érdeke egyik politikai oldalnak sem.
Persze emlékezhetünk: sokáig az államcsőd is tabunak számított, aztán Athén megmutatta Európának, hogy simán csődbe lehet vinni egy országot. Más kérdés, hogy a görög adóssághegyet anélkül írták le az európai banki főkönyvekben, hogy hangosan kimondták volna: ez csőd! Ez a szemfényvesztés azonban még egyszer nem sikerülhet. A régi pénzhez való visszatérés kézzelfogható lesz, s megjelenése aligha korlátozható a tőzsdeparkettre és a bankházak hűvös tárgyalóira.
Mi végre hát az európai centrum tétovasága? A görög kilépési szcenárió azért késik, mert előbb az olyan, szintén nagy bajban lévő dél-európai gazdaságok sorsát kell rendezni, mint Spanyolország vagy Olaszország. Ahogy a görög csőd sem rázta meg igazán Európát, mert a gazdaság csekély mérete miatt el lehetett szigetelni a gócpontot, úgy Athén eurózóna-tagsága sem önmagában érdekes. A jóval testesebb spanyol gazdaság, s az igazi nagyvadnak számító olasz pénzügyi rendszer jövője a tét. Az európai közös pénz ugyanis szinte elképzelhetetlen ezen országok részvétele nélkül.
Magyar szempontból arra számíthatunk, hogy az euróövezet minden nagyobb reccsenése esetén megtalálják a pánikoló befektetők a forintot és a pesti parkett ismertebb részvényeit, s homokzsákként dobálják majd ki süllyedő hajójukból. A megszorító válságkezelést vélhetően felváltó növekedéspárti hangulat ugyan megengedőbb lehet a költségvetési hiány tekintetében. Ám az is valószínű, hogy a Matolcsy-féle unortodox gazdaságpolitika lépéseit még szigorúbban büntetik a jövőben. Erre az uniónak megvannak az eszközei. Más szóval, lazulni csak Európával együtt lehet.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
