Nem csak az a baj a hétvégi EU- csúccsal, hogy még el sem kezdődött, máris pótcsúcsot terveznek. Ennél is nagyobb gond, hogy egy elhúzódó csúcssorozattól sem várhatnánk megnyugtató megoldást az európai adósságválságra.
Egy-két napra fellélegezhetnek a piacok, meglódulhat az euró, magával húzva a térségi devizákat, köztük a sokat szenvedett forintot is. Ilyen látszólag piacbarát döntés lenne, hogy az európai stabilitási alapot kicsit feltuningolják, s például nem csak államokat, de bankokat is lehetne menteni a pénzből. De az is megtámasztaná ideig-óráig az európai közös pénz árfolyamát, ha kompenzálnák valamilyen módon a kontinens bankjait, miután leírják veszteségként a csőd közelben lévő államok adósleveleit, vagy azok egy részét.
Nem véletlenül civakodik Angela Merkel német kancellár és Nicolas Sarkozy francia elnök. És ez nem is a mostani csúcs miatt kezdődött. A vita már hetekkel ezelőtt felparázslott, amikor Párizs az egyik francia nagybankot az európai válságkezelő alapból (EFSF) akarta megmenteni, ám Berlin keményen közbeszólt. Azóta az alap felhasználása körül precedens értékű kötélhúzás kezdődött. Lényegében egyik fél sem engedhet. Egyfelől, a spekulánsok támadásának fő csapása egy ideje a francia bankrendszert célozza, ebben a csatában tehát Franciaország nagyon sokat veszíthet. Másrészt Németország attól tart, hogy ha Párizsnak enged, akkor az unió összes „betege” a kasszához tolul, s a saját bankjait akarja majd menteni. Miután Berlin viseli a válságkezelés legnagyobb terhét, szintén sokat veszít, ha újabb pénzeket kell az alapba pumpálni.
Olcsó ötletekben azért nincs hiány. Talán a legérdekesebb javaslat a hitelminősítések tilalmára vonatkozott. Mintha a befektetők csak azért nem vásárolnának szívesen görög állampírokat, mert egy New York-i vagy londoni irodában rossz bizonyítványt állítottak ki a dél-európai országról. A hitelminősítések felfüggesztése a futballbírók nélküli labdarúgó-mérkőzésekre emlékeztetne. Meg lehet próbálni, de nem érdemes.
Hosszabb távon két lehetséges megoldás körvonalazódik. De ehhez jelenleg senkinek sem fűlik a foga. Európának a közös ügyekhez pénzre lenne szüksége. Egy adósságválság közepén az uniós kötvénykibocsátás, vagyis a kutyaharapást szőrével megoldás csak elodázná a kérdést. A jelenlegi tagi befizetések (GDP 1 százaléka) megemelésének – elhangzott már a GDP 10 százalékát célzó javaslat – politikai támogatása csekély az eladósodott államok részéről. A legolcsóbb és legkézenfekvőbb megoldást a fiskális egyeztetés jelentené, magyarán a nemzeti költségvetések összehangolása. Ennek igazából egy nagy akadálya van, mégpedig a politika rövid távú szemlélete: a politikusok előtt alig lebeg más cél, mint az újraválasztásuk. Így azért elég nehéz Európa jövőjéről felelős döntést hozni. Az is felvethető kérdés, hogy mit csináltak az uniós politikusok az elmúlt két évben. A 2009-es mélypont után ugyanis lett volna mód és idő a felkészülésre. Most már kicsit késő, hiszen ahogy mélyül a válság, úgy fogy a levegő a közös ügy körül.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
