– Laci, tényleg meg akarnak ezek állapodni?
– Meg, Zoli. Na jó, nem tudom. De rengeteget tudok róla beszélni.
A Polvax közgazdász klubban Békesi Lászlóval, a Horn-kormány első pénzügyminiszterével Fekete Zoltán beszélgetett hazánk gazdasági életben maradási esélyeiről.
Szám szerint 16 milliárd euróra lenne szükségünk a lejáró hitelek finanszírozására. Ezt egy esetleges készenléti hitellel 4 százalékos kamat mellett tudnánk megszerezni az IMF-től. A piacok 8-9 százalék kamat alatt nem adják. A szükséges, de nem elégséges gazdaságpolitikai hátraarccal, ami közelebb vinne az EU-hoz és így az IMF-hez, évente 150 milliárd forintot nyernénk. Elég drága nekünk ez a mostani durcás felhajtás. Számokban kifejezve ekkora a baj, Békesi szerint.
„A helyzet leginkább egy rodolfói bűvésztrükkre hajaz, miszerint »csak a kezemet figyeljék«. A kormányfő arra intett: csak a cselekedeteit figyeljük. Csakhogy Európa és a világ nem így működik, a piacok igenis ugranak egy miniszterelnök minden szavára. Egész addig, míg hinni tudnak benne.”
A Makarenko termet a teljes elbizonytalanodás mindenesetre már elérte. Az őszes exközgázosok, végigbólogatták az estet, mert bár független klubként hirdetik magukat, érezhetően egy irányba húznak. Ellenzékibe.
„Az egyik elképzelt megoldás, egy újabb devizaalapú kötvénykibocsátás életveszélyes lenne. Mint maga Töröcskei” – tette hozzá Békesi, aki egy normál üzleti tárgyalás közelébe sem engedné őt, nemhogy az ország pénze körül ügyeskedni. A kormány vagy nem akar, vagy nem tud megállapodni az IMF-fel. Egy feltételezett tárgyalássorozat nyitányán, miért kényszerülne ilyen lépésre a kabinet? Ezt lehetetlen kimagyarázni. Még nekik is. Azonnal felébredne, és rettenetesen reagálna a forint.
Békesi nem a levegőbe beszélt, két nappal később, 297 forintig kúszott az árfolyam. Pedig még csak beszéltek a kötvényről.
Jobboldali bekiabálók sokkal nagyobb veszélynek tartják az IMF vigyázó szemét, mint akár a török, akár az argentin forgatókönyv megvalósulását.
Törökországban például, másfél évig tartottak a tárgyalások, és ez alatt a világgazdasági fellendülésbe mámorosodott befektetők már el is felejtették, miért is ültek eredetileg a tárgyalóasztalhoz. Az argentin példát azonban életveszélyes emlegetni. Az államcsőd ott milliókat taszított nyomorba, csaknem mindenki elvesztette megtakarított pénzét és az országot évekre lehúzták a világgazdasági térképekről. Ennél rosszabb sosem lehet az IMF.
A kormány meg akar egyezni. Más kérdés, hogy képes-e mindennek eleget tenni, amiért egyáltalán helyet kínálnak neki a tárgyalóasztalnál. Csupán a szándék ma már semmit sem jelent.
– Tudod mit, Zoli, én be is fejezem, ennél több ellenérv egyszerűen nem létezik.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
