Kutyák vagy macskák? Hogy szívünknek melyik a kedvesebb, szubjektív kérdés. Ám hogy melyikük az eszesebb, már könnyebben eldönthető. Lenne…
Tény, hogy testükhöz képest arányaiban a kutyák agya, ha kicsivel is, de nagyobb, mint a macskáké. Ellenben az egérfogóknak majd’ kétszer annyi neuron található az agykérgükben, mint a házőrzőkében (ez a terület a felelős a kognitív információ feldolgozásáért, az emlékezésért, a figyelemért és az észlelésért). Igaz az is, hogy a macskák nehezebben idomíthatóak és csak ritkább esetben várhatjuk el tőlük, hogy visszahozzák az eldobott labdát vagy behozzák az újságot.
De mitől is válik egy állat – emberi mértékkel mérve – okossá? Ha például tud számolni?
A vörös hátú szalamandrák és a gyűrűs farkú makik pedig, ha számolni nem is, de képesek eldönteni, egy-egy kupac étel közül melyik a nagyobb. A csimpánzok akár kisebb eltérés alapján (egy-egy különbséggel) is választani tudnak a két halom közül, míg a szalamandrák és a makik esetében (legyen szó az előbbi kedvenc eledeléről, a muslincáról vagy különböző tárgyakról) csak akkor tudnak különbséget tenni, ha az egyik halmaz kétszer akkora, mint a másik. Az élelemtől megvont kísérleti patkányok pedig gyorsan megtanulják, hányszor kell megnyomniuk egy gombot ahhoz, hogy ételhez jussanak.
Nem csak az állatok numerikus képességei, de csapatban való mozgásuk is sok kérdést felvet. Miért repülnek például a vadlibák V alakban? A válasz egyszerű: így hatékonyabb.
Mondhatnánk azt is, lusták. Ugyanis minden szárnycsapás légörvényt képez, ami távolodva egyre szélesebbé válik. A levegő felhajtóereje megkönnyíti a repülést a következő állat számára, hiszen a légellenállást akár 65 százalékkal is csökkentheti.
Legnehezebb dolga nyilvánvalóan a csapat élén repülő libának van, ám hogy igazságos legyen a munkamegosztás, időnként cserélnek, így mindenki sorra kerül. A csapatmunka pedig kifizetődő: többen sokkal hosszabb távot tudnak megtenni, mintha csak párban repülnének.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!