Fifti-fifti – kétesélyes a görög államcsőd, melynek valószínűségét immár 50 százalékra becsüli a Moody’s is. A nagy nemzetközi hitelminősítő minapi londoni bejelentésének drámaiságát csak fokozta, hogy rögtön három fokozattal rontották Athén államadóságának minősítését. A mélyen bóvli kategóriába nyúló, vagyis befektetésre még véletlenül sem ajánlott besorolás nem csupán az euróövezet leggyengébb osztályzata, de még a halovány magyar minősítést is hét(!) fokozattal múlja alul.
Görögország egyre mélyebb adósságválságba süllyed, annak ellenére is, hogy az IMF segítségével már tavaly 110 milliárd eurós mentövet dobott Athénnak a pénzügyi kórság tovaterjedésétől aggódó Európai Unió. (Az újabb segélycsomagról lásd keretes írásunkat.)
Európa most korántsem adja olyan olcsón a támogatását, mint tavaly ilyenkor. Miután egy éve elszalasztották a kedvező alkalmat, hogy Athént kizárják az euróövezetből, ettől most sem kell tartani, de a segítségnek azért komoly ára lehet. Az ország kiárusítása és a költségvetési megszorítások követelménye lényegében csak a tárgyalások alapját képezik. Puszta ígéretekkel az athéni vezetés aligha érhet célt, hiszen a tavaly bevállalt stabilizációs programból jószerével semmi sem valósult meg. A legvadabb eurokrata elképzelés, melyet a Financial Times szellőztetett meg a napokban, egyfajta európai „árnyékkormány” felállítását célozná. Korábban is felmerült, hogy a döcögősen haladó görög privatizációt felpörgethetné egy nemzetközi eszközkezelő, de most már arról beszélnek, hogy gyakorlatilag adóbeszedési joggal kellene felruházni egy uniós irányítás alatt működő görög mandátummal rendelkező ad hoc hatóságot… Hogy miért ennyire fontos a görög államháztartás stabilizálása? Európából nézve az első és legszembetűnőbb veszély a közös európai pénz gyengülése és/vagy kiszámíthatatlan árfolyammozgása. Kevésbé szembetűnő, de legalább ennyire fenyegető az öreg kontinens bankrendszerének úgynevezett „görög kitettsége”.
Ha ugyanis bedőlne a görög adósság, akkor a többi dél-európai ország adóslevelei is felülvizsgálatra kerülnének, s megbillenhetnének újabb dominók a sorban, mint mondjuk, Portugália vagy Spanyolország. A hitelező észak-európai bankoknak pedig a veszteségleírások miatt kellene szembenézniük a bizalomvesztéssel, aminek beláthatatlanok a következményei. Mert megkérdőjeleződne minden, ami a könyvekben szerepel.
Magyar szemmel nézve is éppen a bizalom elvesztése lehet a legnagyobb kockázat. A hazai pénzintézetek, de a magyar állam sem érintett közvetlenül a görög adósságban. Egy esetleges athéni csődhelyzetben azonban a magyar államadósság piaci finanszírozása is ellehetetlenülne, vagy legalábbis rettenetesen megdrágulna. Azok a befektetők, akik az elmúlt hónapokban nagy téteket helyeztek el a magyar állampapírpiacon, egy európai pánik közepette nyilvánvalóan régiós likvidálásba kezdenének, hogy minél előbb más piacokra menekítsék a pénzüket. Emellett az euróval szembeni bizalomvesztés a forintot is megviselné, a régió többi fizetőeszközéhez hasonlóan.
Akárhonnan nézzük, az látszik, hogy ugyan nagyon sokba van Európának a görög válság, de egy államcsőd még ennél is többe kerülne.
Megállapodott az Európai Unió és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) küldöttsége Görögország illetékeseivel azokban az intézkedésekben, amelyek révén Athén be tudja tartani középtávra szóló pénzügyi és konszolidációs vállalásait – jelentette be a két nemzetközi szervezet közös közleményben Brüsszelben pénteken. Így Görögország várhatóan hozzájuthat a nemzetközi pénzügyi támogatás következő részletéhez. Az uniós és valutaalapi illetékesek szerint a most közösen rögzített intézkedések szigorú gyakorlatba ültetése segíteni fog Görögországban visszaállítani az államháztartás fenntarthatóságát, megőrizni a pénzügyi ágazat stabilitását és fokozni a versenyképességet, megteremtve ezzel a fenntartható gazdasági növekedés és foglalkoztatás feltételeit. Képünkön Jean Claude Junker, az eurózóna vezetője Papandreu görög miniszterelnökkel.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
