Nem igaz, hogy nincs pénz a civil szférában. Csakhogy ezeket a pénzeket már nem független szervezetek osztják, hanem maga az állam. A civil szervezetek vagy betagozódnak a Nemzeti Együttműködés Rendszerébe, vagy megelégszenek az egyre szűkülő független forrásokkal. Végső esetben pedig – a bizonytalan pénz reményében – bárkivel szóba állnak, aki ígér.
Néhány nappal ezelőtt csöngött a telefon az egyik legnagyobb, gyermekekkel foglalkozó civil szervezet irodájában. Egy hölgy volt a vonal végén, és elmondta, hogy ő egy pályázatíró céget képvisel, amely képes rövid idő alatt akár 40-50 millió forintot szerezni az alapítványnak, egy nemrég, sikertelenül zárult minisztériumi pályázatból. Hogy melyik minisztérium melyik pályázatáról volna szó, nem volt hajlandó elmondani. Azt viszont igen, hogy a nyerés esélye gyakorlatilag száz százalék, vagyis velük biztosan nem buknak. A dologért mindössze 150 ezer forintot kellene fizetni – előre –, és a megnyert összeg 20 százalékát. Azt is elárulta, hogy „adózási okokból” Szlovákiában működnek, de kizárólag magyar civil szervezeteknek nyújtanak segítséget. A sokat megélt munkatárs természetesen írásos ajánlatot kért, bár élt a gyanúperrel, hogy ebből a pénzből ők semmit sem fognak látni. (Az átküldött dokumentumból végül szinte semmi érdemi nem derült ki, legfeljebb az, hogy az ajánlattevők nem ismerik a magyar nyelv minden árnyalatát, a nyelvhelyesség pedig olyan távol van tőlük, mint Pozsony Kassától.)
Laptop tízezerért
Mária Csongrád megyében több mint tíz évvel ezelőtt, öt barátjával alapította idősgondozással foglalkozó civil szervezetét. Azt kérte, ne írjuk le a nevüket, mert szeretné, ha a jövőben is sikerrel pályázhatnának.
„Miközben a feladataink állandóan nőnek, az elmúlt években fokozatosan szűkülnek a pályázati forrásaink – mondja. – Az önkormányzatoknak sincs pénzük, ha meg van, azt sem ránk költik. Miközben részben az ő feladataikat végezzük el. Ha pedig az állam ír ki pályázatot, azok nagy része annyira bonyolult és bürokratikus, hogy akkor sem jelentkezünk rájuk, ha biztosak vagyunk benne, hogy nyernénk, mert a pályázatírás felemésztené az összes kapacitásunkat. Ha pedig minden együtt áll, akkor az önerő hiánya jelenti a legnagyobb gondot.”
Ilyen körülmények között nem csoda, hogy sikerrel halásznak a zavarosban a kamu pályázatíró és -menedzselő cégek. Az egyik ilyen a különböző neveken és székhellyel feltűnő, hol szegedi, hol pécsi társaság. Az ő módszerük leginkább a piramisjátékokhoz hasonlít.
„Nem más pályázatait ajánlják fel, hanem a sajátjukat – magyarázza Gerencsér Balázs, a legnagyobb civil információs szervezet, a Nonprofit Információs és Oktató Központ (NIOK) vezetője. – Mindenféle, főleg a kis szervezetek önkormányzatok számára vonzó dolgokat hirdetnek meg, hogy ha náluk pályázol, laptopot kapsz vagy falunapra támogatást. A legvonzóbb általában a minimális költség. Tízezer forint körüli összegért pályázhatsz, és ha szerencsés vagy, nyersz. Ez sokaknak megéri. Ráadásul időről időre nagy csinnadrattával néhány szervezet kap egy-egy laptopot, és valóban támogatnak egy falunapot. A többi befolyt pénzből pedig vidáman élnek.”
A kárvallottak rendszeresen keresik meg a NIOK-ot, általában akkor, amikor már késő.
A szervezet többször fordult már az ügyészséghez, de eddig semmi nem történt. Valószínűleg azért, mert az ügyben tényleg nincs semmi törvénytelen. Senki nem állít semmi biztosat. A NIOK egyet tehet: a honlapján, a nonprofit.hu-n rendszeresen hívja fel a figyelmet a „halászokra”.
Átláthatósággal zsarolnak
Ahogy szűkülnek a források, úgy lesz egyre fontosabb a civil szervezetek számára, hogy élhessenek a maradék lehetőséggel. A feltételek – lassú bejegyzés, rendszeres adatszolgáltatás, a hatalom vegzálása stb. – enyhén szólva sem ideálisak. És mivel a szervezetek többsége tisztában van vele, hogy „biztosan van olyan feltétel, aminek nem tudott megfelelni”, élhetnek és virulhatnak a helyzetet kihasználó csalók.
Az Alapítványok Feketén Fehéren nevű szerveződés négy évvel ezelőtt keltett riadalmat a civilek között. Egy kezdetleges weblapot hoztak létre, amelyen pellengérre állították a különböző feltételeket nem vagy csak részben teljesítő szervezeteket. Aztán felhívták a kiszemelt áldozatot, és azt mondták, segítenek rendbe tenni a papírjaikat, és átkerülhetnek a támogatásra ajánlott kategóriába. Egy ideig sokan bedőltek nekik.
Aztán – a többi között az Index tényfeltáró cikke nyomán – kénytelenek voltak visszavonulót fújni. Tavaly év végén azonban ismét megjelentek. Más néven (alapitvanyokgazdalkodasa.hu), és némileg módosított profillal, de a lényeg ugyanaz maradt: megjelenést ígértek egy nemsokára induló honlapon, ami segíthet begyűjteni az szja 1 százalékokat.
A telefonáló azt mondta, az alapítványoknak átláthatóvá kell tenniük a gazdálkodásukat, amit ők elintéznek, és közzéteszik a honlapjukon.
Aki nem szerződött, az azonnal az „együttműködésre nem ajánlott” kategóriában találta magát. „A gyanútlanok fizettek, a dörzsöltebbek azonnal megnyomták a vészcsengőt. Volt feljelentés is, nem tudjuk, hogy történik-e végül bármi” – mondja Gerencsér Balázs.
A NER kis körei
A pályázati lehetőségek szűkülését nemcsak a csalók, hanem maga a rendszer is rendesen kihasználja. „Régebben mi mondtuk meg, milyen eszközökkel, milyen célt akarunk elérni. Ma nincs ekkora mozgásterünk; a legtöbb esetben meghatározzák, hogy adott pénzösszegből mit kell csinálnunk – mondja a cikk elején idézett civil szervezet alapítója. – Ez azt jelenti, hogy a szervezetek nem a meglévő elképzeléseikhez keresnek pályázatot, hanem a forrásokhoz ötletelnek.”
Ezt erősíti meg a fogyatékkal élőkkel foglalkozó egyik legnagyobb civil szervezet, a Kézenfogva Alapítvány ügyvezetője is.
„Ma már alig vannak nyílt pályázatok. A mi területünkön a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság giga-mega projektet nyer el, 8-10 milliárd forinttal. A kicsiknek esélyük sincs, a nagyok számára pedig legtöbbször átláthatatlan és követhetetlen a pályázati rendszer. A tenderekről nem mindig lehet tudni. Vagy ha igen, nagyon nehezen érhetőek el a kiírások hivatkozásai” – mondja Pordán Ákos, hozzátéve, hogy a 10- 15 évvel ezelőtti lehetőségeknek alig a 20 százaléka maradt azoknak a kisebb szervezeteknek, amelyek helyi ügyeket karolnának fel, néhány százezer vagy millió forintos pályázati pénzből.
Több általunk megkérdezett civil szervezet vezetője megerősítette, hogy a pályázatokon legtöbbször csak úgy van esély a győzelemre, ha úgynevezett „NER közeli” pályázatírókkal dolgoznak. Persze ez nem újdonság. Így van ez, amióta az állam koordinálja az uniós pénzek elosztását (vagyis gyakorlatilag a kezdetektől). A ’90-es évek közepén rengeteg sikeres és túlárazott önkormányzati pályázat született főterek rekonstrukciójára és EU-konform játszóterek építésére.
„Megjelent a falu polgármesterénél vagy civil szervezeténél a pályázatíró cég képviselője, és némi visszaosztásért cserébe sikeres pályázatot ígért. Ezeket a papírokat aztán változatlan formában hordták egyik önkormányzattól a másikig, függetlenül attól, mire volt szükség az adott településen. Már akkor nem volt mindegy, hogy kivel írattad a pályázatot – mondja Gerencsér Balázs. – Az arány volt más. Akkor kapcsolatok nélkül még könnyebben lehetett nyerni” – teszi hozzá.
Ma csaknem 64 ezer regisztrált civil szervezet van Magyarországon, számuk folyamatosan nő. 1%-ot a közhasznúak gyűjthetnek. Idén 28 300 volt erre jogosult.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!