Hollandiában kezdődik szerdán az európai „választási év”, a világ pedig feszülten figyeli, vajon újabb országban tör-e előre a populizmus a Brexit győzelme és Trump megválasztása után. A holland választások eredménye előrevetítheti azt is, mi várható később a sokkal fontosabb francia és német voksoláson.

 
Wilders és Rutte

„Már meg is nyertük a választásokat, pedig még el sem kezdődtek, mert mindenki felénk tart politikailag. Minden vita a mi témáinkról zajlik” – nyilatkozta Geert Wilders, a holland Szabadságpárt (PVV) elnöke. Az EU-, iszlám- és bevándorlásellenes Wilders pártja vezet a közvélemény- kutatások szerint a holland választási versenyben (a legfrissebb adatok szerint a kormányzó liberális párt beérte a Szabadságpártot - a szerk.). Ám hiába is nyerik meg a március 15-én rendezett voksolást, nagy valószínűséggel kormányra nem fognak kerülni.

A holland politikai paletta ugyanis az elmúlt tizenöt évben annyira elaprózódott, hogy a kormányalakításhoz becslések szerint négy-öt párt koalíciójára lesz szükség. Márpedig a koalícióképes pártok már korábban közölték: Wildersszel nem működnek együtt.

A nyitottságáról, liberalizmusáról és multikulturális összetételéről ismert Hollandia kormányát jelenleg Mark Rutte vezeti. A liberális politikus már két kormányzati ciklust töltött ki, és feltehetően újrázhat, a hosszadalmasnak ígérkező koalíciós tárgyalások után harmadszor is miniszterelnök lehet belőle.

Ám Wildersnek abban igaza van, hogy az egész holland politikai palettát jobbra tolta, különösen az EU és az iszlám kérdésében. A minap például Rutte több napilapban is nyílt levelet jelentetett meg, amelyben kifejtette: aki nem „normális” és nem kész arra, hogy elfogadja a holland kultúrát, az hagyja el az országot.

„Politikai öngyilkosság lenne, ha valaki most nem populista irányba mozdul” – magyarázta a német DeutscheWellének Chris Alberts, a rotterdami Erasmus Egyetem professzora, a populizmus szakértője. Alberts szerint pár éve már nem tabu Wildersre szavazni, igaz, az értelmiség még mindig nem vallja be, ha vele szimpatizál, mert fél attól, hogy ez ronthatja az esélyeit a munkahelyén. „Különösen elfogadottá vált az iszlám- és bevándorlásellenesség” – mondta Alberts.

Az új amerikai elnök személyét is minden politikai oldal előszeretettel használja a kampányban. Nézetei és látványos frizurája miatt Wilderst sokan a „holland Trumpnak” nevezik, és ő maga is előszeretettel mutogat az amerikai politikus muszlimok ellen irányuló beutazási tilalmára, mondván: lám, ha ott lehet, akkor nálunk is. Ám a holland liberálisok pedig épp hogy Donald Trumppal és kaotikus első elnöki hónapjával riogatják választóikat.

Wilders népszerűsége egyébként rohamosan csökken. Néhány hónapja még toronymagasan vezetett, ám március elejére pártja támogatása leesett a Rutte-féle liberálisok szintjére, így ma már mindkét párt a szavazatok körülbelül 16 százalékára számíthat.

A zuhanás egyik oka az lehet, hogy a populista pártvezér – iszlamista támadástól tartva – nem vállal nyilvános szerepléseket, leginkább a Twitter közösségi oldalt használja üzenetei terjesztéséhez. Sok választó pedig taktikázik a szavazatokkal, azaz hiába szimpatizál más párttal, a legesélyesebb liberálisokra szavaz, csak hogy megállítsa Wilderst.

A Szabadságpárt vezetője eközben igyekszik minél egyszerűbb üzeneteket eljuttatni a választókhoz. A pártprogram csupán egyetlen oldalt tesz ki, és a bevándorlásellenesség mellett a bűnözés csökkentése, a holland identitás erősítése és a brüsszeli bürokrácia csökkentése a központja.

A holland választóknak egyébként a gazdasági és migrációs adatok alapján nincs okuk félni: tavaly a vártnál ötven százalékkal kevesebb menedékkérő érkezett az országba. A gazdaság 2014 óta két százalék körüli ütemben növekszik, a munkanélküliség alacsony és tovább esik.

Az infláció egy százalék alatt van. Ám sokan a mai napig dühösek Brüsszelre a gazdasági válság idején rájuk kényszerített megszorítások miatt. Mint azt Wouter Bos miniszterelnök-helyettes egy múlt vasárnapi interjúban megfogalmazta: Wildersnek „csalhatatlan érzéke van ahhoz, hogy megállapítsa, mi az, ami miatt a választók épp dühösek”.

Hollandia számokban

Lakosság: 17 millió fő
Bevándorlóhátterű: 3,8 millió
Nyugati bevándorló: 1,7 millió fő
Nem nyugati bevándorló: 2,1 millió fő


Parlamenti mandátumok száma: 150

Kormányalakításhoz
szükséges: 76 mandátum

A választásokon induló
pártok száma: 28

A parlamentbe (feltehetően)
bejutó pártok száma: 14

Mandátumok várható száma
(március 4-i felmérések):
VDD – Mark Rutte miniszterelnök,
Liberálisok 23–27
PVV – Geert Wilders
Szabadságpártja 22–26

Regisztrált menedékkérők száma
2016-ban: 31 ezer


Fontos választások Európában 2017-ben
Holland választások: március 15.
Francia elnökválasztás:
első forduló: április 23.
második forduló: május 7.
Olasz parlamenti választások: (feltehetően) június
Német választások: szeptember 24.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!