Nem könnyű elhinni, de egy átlagos tömegű, középkorú ember testének 66-70 százaléka víz. Az újszülötteknél még nagyobb az arány: 80 százalék. Aki vizuális típus, de soha nem látott még újszülöttet, az most alighanem azt képzeli, hogy az anyák valamiféle medúzaszerű lényt szülnek, de szerencsére az emberi test elég sűrű ahhoz, hogy elkerüljenek bennünket az ilyesféle képzetek.
Abba azonban tényleg nem érdemes belegondolni, hogy egy felnőtt ember agyának, májának, vérének 78-84 százaléka dihidrogén-monoxid, vagyis víz, mert az élet annál sokkal rövidebb, hogy ezen lamentáljunk.
Abba viszont inkább érdemes belegondolni, mi történik akkor, ha a bennünk lévő víz párolog, elillan, kifolyik, távozik. Naponta átlagban 3-4 liternyi. Persze, ez is elég durván hangzik, ám ezzel törődni kell. És nem azért, nehogy lerontsuk a vízháztartási arányunkat, hanem azért, mert a sejtek, szervek működéséhez, vagyis az egészséges élethez elengedhetetlen, hogy megfelelő mennyiségű vizet igyunk naponta. Különben megbetegszünk.
Itt jön, persze, az örök kérdés, mennyi folyadékot kell inni a pótláshoz. Ha csak akkor iszunk, amikor szomjúságot érzünk, akkor a testünk sejtjei leginkább egy kiszáradt és elhagyott oázishoz hasonlítanak. Vagyis elkéstünk. Ám ha úgy számolunk, hogy körülbelül 10 kilogrammonként 3,5 deci vizet (nem üdítőt, nem is kávét, szódát se nagyon, de még csak húslevest sem) iszunk naponta, elosztva, akkor egyensúlyban tartjuk szervezetünk vízháztartását. (Megjegyzés: a túlzott vízfogyasztás súlyos beteggé tehet, mert felhígul a vér, alacsony lesz nátriumszintje.)
Egy átlagos ember három-négy napig bírja víz nélkül, aztán meghal. A kiszáradás jelei azonban, a szomjúságot megelőzően is jelentkeznek: fáradékonyság, koncentrációzavar, ingerlékenység, magas vérnyomás. Mindez, persze, megelőzhető. Csak inni kell. Ésszel. Főként vizet.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!