Ház a gyógyulásért - A beteg gyerekek segítése mellett céljuk az elfogadás és elfogadtatás

Sok esetben a betegséggel való küzdelmet a szűkös anyagi helyzet is nehezíti – sűríti egyetlen mondatba tizennyolc év fájdalmas tapasztalatait Nagyné Bayerle Andrea. Titulusa szerint házmenedzser. Az intézmény, amit irányít már nehezebben „címkézhető”. Hivatalos neve Ronald McDonald Ház, a házat létrehozó és fenntartó Ronald McDonald Gyermeksegély Alapítvány után keresztelték. Ha a lényegét kellene meghatározni, akkor valószínűleg a test és a lélek gyógyítását segítő menedékként írható le. Az ötlet rendkívül egyszerű: célszerű, ha többnapos vagy éppen elhúzódó kórházi kezelésük alatt a gyerekek a lehető legtöbb időt töltik a szülőkkel (legalább eggyel), így a budapesti klinikai tömb közepén felépült egy speciális apartmanház, ahova a napi kórházi kezelések után az anyukák és apukák hazavihetik csemetéiket, vagy ahonnan naponta bejárhatnak a kórházba, a folyamatos orvosi felügyeletet igénylő kis betegekhez.

„Itt az a gyerek jó, amelyik rossz” – magyarázza Andrea. Értsd: az a siker, ha a betegség miatti fájdalmakat és rossz közérzetet az otthonos környezetben legyűri az élet- és játékkedv.

Ez általában sikerül, ám néha szomorúság üli meg a házat: például, amikor azért kell mihamarább keresztelőt tartani, mert tudni lehet: a ház egyik kis lakója hamarosan elmegy. Nem csoda, hogy az anyukák-apukák lelkére/ hangulatára legalább annyira ügyelni kell, mint a gyerekekére.

Így terápiás céllal együtt takarítanak, főznek (a közös munka alatt sikerrel beszélik át tapasztalataikat és ventilálják félelmeiket), ha pedig ez nem elég, akkor Andrea tart nekik mentálhigiénés foglalkozásokat. Sokat segít a meghittség is: sokan régi ismerősök, a Ronald Házban lakók mintegy fele rendszeres visszajáró, hiszen például egy szervtranszplantált gyereknek akkor is vissza kell térnie évente egy hosszabb kontrollra, ha minden a legnagyobb rendben van.

A budapesti Ronald Ház 1999-ben hét apartmannal startolt egy kétemeletes épületben, melyre 2007-ben ráhúztak még két emeletet és immár 20 „kis lakosztállyal” szolgálja a beteg gyerekeket.

(Egyébként éppen most újították fel – többek között az aljában lévő közös konyhába új hűtők kerültek, megújultak a hatalmas társalgó bútorai és a belső terek).

Az alapítvány nem korlátozza segítőterét a fővárosra. Miskolcon egy tizenkét apartmanos ház várja a rászorulókat, illetve a pécsi gyerekklinikán is két Ronaldszobát alakítottak ki. A Ronald Házak segítségét a kezelőorvos javaslatára bárki igénybe veheti.
 
Szintén fontos szempont a távolság: a budapesti házban bárki helyet kaphat, aki a fővárostól 30 kilométernél messzebbre él, míg Miskolc esetében 20 kilométer ez a távolság. Ami egyik esetben sem tűnik áthidalhatatlannak, ám nem szabad elfelejteni, hogy az immunhiányos gyerekek nem vehetik igénybe a tömegközlekedést, illetve a betegszállítás sem feltétlenül jó megoldás. Szóval ez egy családnak igenis komoly terhet jelent – különösen, ha szerény a szülők jövedelme. A Ronald Házakba a kórházi osztályok orvosai irányítják kis pácienseiket, ha ezt indokoltnak ítélik. (Ez egyben azt is garantálja, hogy véletlenül se kerüljön olyan gyerek a közösségbe, aki esetleg veszélyeztetné a többiek egészségi állapotát.)

Ráadásul a Ronald Ház nem kér semmilyen térítést azért cserébe, hogy befogadja a kis betegeket és családjukat.

A Ronald Háznak van még egy legalább olyan fontos missziója, mint a gyerekek gyógyulásának elősegítése. Ez az elfogadás és elfogadtatás. Andrea lánya kiskorától bejárt az épületbe, s bár mára felnőtt, ha ideje engedi, itt önkénteskedik. A Ronald Házban „töltött” évek alatt egyrészt megtanulta, hogy ne féljen a betegségektől, másrészt azt, hogy hiába lett kopasz a gyerekek fejecskéje a kezelések miatt, pont ugyanolyanok, mint ő, pont ugyanúgy lehet velük játszani.

És erre a következtetésre jutnak azok a középiskolai diákok is, akik itt töltik el kötelező 50 önkéntes órájukat. 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!