Hetek óta másról sem hallani, mint hogy elfogyott az ország gabonája, egy sor malomnak nem lesz miből lisztet őrölni, a takarmányüzemek kifogytak a kukoricából, búzából, árpából. Soha nem látott, 400 forintos ára lesz egy kiló kenyérnek, állattartók hagynak fel a dolgukkal, kiürülnek az ólak, istállók.

 

A Vidékfejlesztési Minisztérium (VM) az utóbbi napokban nem szólalt meg gabonaügyben, korábban viszont hangsúlyozta, hogy nincs ok pánikra, van elég gabona az országban, nincs szükség a drága importra. A kötelező kincstári optimizmus mellett azonban konkrét számokat egyelőre nem hallani. Illetve egyet megtudtunk a tárcától: 100 ezer tonna kukorica, búza, árpa van az állami raktárakban. Ezen felül a Magyarországon tárolt uniós intervenciós búzakészlet is kitesz 30 ezer tonnát. A gond az, hogy ez a mennyiség elenyésző, azaz a magyar államnak nincs a piacra ható, illetve a malmokon, állattenyésztőkön segítő gabonakészlete. A molnárok, pékek, takarmányos cégek és állattartók, érdekképviseletek riadót fújtak. Szerintük fel kell szabadítani az állami készleteket, az államnak 500 ezer tonna kukoricát kellene gyorsan felvásárolni. Erről azonban a minisztérium hallani sem akar – a félmillió tonna tengeri nagyjából 30 milliárdba kerülne, s erre nincs pénz most az államkasszában, nemhogy az VM-nél –, inkább hasonló összegű, 20-30 milliárdos kedvezményes kamatozású forgóeszközhitelről tárgyal a Magyar Fejlesztési Bankkal. Erre mondják a gazdálkodók, hogy túl későn lehet a hitelből valami, nincs rá idő, most kell az államnak beavatkozni, különben baj lesz. Az éven túli lejáratúra tervezett hitelt állattartók vehetik fel takarmányvásárlás céljára. Kérdés, hogy lesz-e mit megvenni, illetve milyen áron. Mert a tonnánként 60-70 ezer forintért kínált kukoricát és búzát nem lehet megetetni az állatokkal. Illetve aki ezt teszi, biztosan csődbe megy. A hitelhez kedvezményesebb árú állami takarmányt is biztosítani kellene. Ezzel az a gond, hogy az EU tiltja az ilyenfajta támogatást.

De hová tűnt a tavaly megtermett több mint 10 millió tonna gabona?

Senki nem tudja pontosan. Elméletileg 6,5-6,7 millió kukorica termett, ez bő 3 millióval több, mint amire itthon szükség lehet. Szakértők – nem hivatalosan – állítják, hogy legalább 1 millió tonna tengeri lehet a gazdálkodóknál. Vagyis a többit már kiszállították, kereskedői óriásraktárakban vár vevőre, illetve előre lekötötték és ütemezve szállítják ki az országból.

Búzából, árpából már alig van a termelőknél, a kereskedőknél pedig nagyjából 800 ezer tonna lehet a becslések szerint.

S hogy miként söpörték ki a magtárakat néhány hónap alatt, tulajdonképpen feltűnés nélkül? A környező és távoli exportpiacok is kapkodnak a gabonáért.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!

2003-ban a kilós fehér kenyér ára 156 Ft körül volt, majd 2009-re már átlagosan 241 Ft-ba került. Jelenleg 400 Ft-ot is elkérnek egy kiló fehér kenyérért, tehát míg az évtized elején, hat év alatt emelkedett 85 Ft-ot az ár, most egy éven belül 100 Ft-tal is többe kerülhet a kenyér. A négy vevőcsalogató pékipari alaptermék: a fehér és a félbarna kenyér, a vizes zsemle és a tejes kifli. Az élelmiszerláncok ezeket maguk készítik és önköltségi ár alatt forgalmazzák. Céljuk, hogy az olcsó pékáruval becsalogatott vevő más, drágább termékeket is náluk vegyen meg. A sütőipari cégek termékei szabadárasak.

Werli József, a Magyar Pékszövetség főtitkára lapunknak azt mondta: azt még csak értik, hogy az átadási árat igyekeznek a kereskedelmi láncok minél inkább lenyomni, de hogy ők 30-70 százalék közötti árréssel forgalmazzanak, az mégis túlzás. A sütőipari vállalkozások haszna 70 százalékban a fehér és a barna kenyér eladásából származik, míg ugyanez nem mondható el a kereskedőkről és az élelmiszerláncokról. Egy kilogramm fehér kenyér előállítási ára 240-260 Ft, a sütőiparosoknak ennyiért érné meg, ám van, hogy a kereskedők 200 Ft alá alkudják le. – A mi költségeink folyamatosan nőnek, a liszt, a benzin és az áram árának állandó emelkedése miatt. Ezért először egy 25-30 forintos kenyérár-növekedésre kényszerülünk. Tavaly óta egyharmadával nőttek a költségeink, így muszáj árat emelnünk, magyarázza a főtitkár. Az élelmiszer-alapanyagok a világpiacon másfélszer drágábbak, mint az elmúlt évben és a gabona magas ára is világjelenség.