India nyolc legszegényebb államának lakossága több mint a 26 legrászorultabb afrikai országé együttvéve – az ENSZ Fejlesztési Programjának (UNDP) keretében októberben megjelenő 2010-es Jelentés az emberiség fejlődéséről című tanulmány nyilvánosságra hozott adatai szerint.
A Jelentés 20. megjelenésének alkalmából az oxfordi egyetem kutatói egy új mutatót dolgoztak ki a szegénység mérésére: a Multidimenzionális Szegénységi Indexet (MPI), amely a háztartásoktól kezdve a regionálison át egészen az országos szintig vizsgálja, hogy miben szenved hiányt az adott állam lakossága (például oktatás, egészségügy, munkalehetőség). A 104 ország összesen 5,2 milliárd lakosát érintő felmérés szerint 1,7 milliárd ember él szegénységben a világon. Az adat azért megdöbbentő, mert a leggyakrabban használt szegénységi mutató szerint, amely a napi 1-1,25 dollár alatti jövedelemből élőket tekinti abszolút értelemben vett szegénynek, 1,3 milliárd, tehát 400 millióval kevesebb szegényt jelez. Az új mutató érdekes tanulsággal szolgált az olyan országok számára is, melyek gazdasági tevékenysége folyamatosan növekszik. A kutatók megállapították, hogy India nyolc legszegényebb államának lakossága 421 millió, amely több mint a 26 legrosszabb helyzetű afrikai országé együttvéve, amely 410 millió. Tehát hiába növekszik India GDP-je dinamikusan, az akut szegénység több embert érint, mint Afrikában. India 1947-ben kikiáltott függetlensége óta a politikában vezető szerepet betöltő Indiai Nemzeti Kongresszus Párt (INK) az elmúlt közel hatvan évben számtalanszor hirdetett már meg programokat, hogy felszámolják a szegénységet. Ennek ellenére, a nyomor hihetetlen méreteket ölt: a The New York Times adatai szerint az 5 év alatti gyerekek 42 százaléka alultáplált, de a kuponos élelmiszersegélyek évtizedes rendszerében az állam évi 12 milliárd dolláros (2520 milliárd forint) kiadásainak 70 százalékát felemészti a korrupció: ellopják, elpocsékolják vagy az úgynevezett „szállítási és hivatali” költségekre áldozzák. Sonia Gandhi, a jelenleg is kormányzó INK elnöke azt szorgalmazza, hogy foglalják az alkotmányba az ételhez való jogot, és terjesszék ki a családoknak járó, havi 35 kilós gabonából, cukorból és petróleumból álló segélycsomag jogosultjainak körét. Sonia Gandhi javaslata egy fontos problémára irányította a figyelmet, de kérdéses, hogy az hogyan egyeztethető össze a piacgazdaság elveivel. Továbbá az is elképzelhető, hogy ez a reform sem különbözik az INK korábbi, a szegénység felszámolását célzó populista programjaitól, melyek csak a párt népszerűségét növelték tovább fő szavazóbázisuk, az agrárnépesség körében, de valódi eredményt nem hoztak.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
