Elenyésző költségvetési bevétel remélhető a luxusáfától, de legalább jól hangzik.

 
Németh András Péter felvétele

Talpra ugrasztotta péntek reggel az uborkaszezontól szenvedő médiamunkásokat a miniszterelnök újabb nekirugaszkodása. A luxusáfa ötlete ráadásul nem új keletű, két évvel ezelőtt már Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter is megkísérelte a 35 százalékos áfakulcs bevezetését. De nem jutott túl az Európai Bizottságon. Az uniós irányelvek legfeljebb három áfakulcsot engedélyeznek, ami nálunk a 27 százalékos mellett az 5 és a 18 százalékos kulcs. Igaz, engedményekre van európai példa, de ezek iránya egyértelműen lefelé mutat, vagyis alacsonyabb kulcsokat könnyebb bevezetni. Az uniós meccsen ezúttal is esélytelennek mutatkozik a magyar áfaötlet. Bár kiskapuk elképzelhetőek. Például, a „fő” áfakulcs 35 százalékra emelése, s a termékek, szolgáltatások döntő részének „kedvezményessé” nyilvánítása.

Az sem világos, hogy pontosan milyen árukat, javakat tekint luxusnak Orbán Viktor, aki az ezt firtató kérdésre azt válaszolta, hogy például a luxusautóra, vagy az ékszerekre vonatkozhatna a magasabb áfakulcs. Észre kell venni, hogy valamelyest enyhült a miniszterelnöki szigor a luxussal szemben. Mert két éve ugyanerre a kérdésre még úgy válaszolt, hogy az arany, a szőrme, a nagy értékű gépkocsi és hasonlók. Ezúttal a szőrme és a „hasonló” kimaradt, míg a kaviár, a pezsgő és a vitorlás hajó (meg a saját futballstadion) mindkét esetben megúszta a luxusminősítést.

A luxusáfától jó esetben tízmilliárdos nagyságrendű adóbevétel várható. Azon egyszerű okból, hogy a teljes újautó-, ékszer- és szőrmepiac együtt is igen szűk. És már a 27 százalékos áfakulcs is kimagaslik az európai mezőnyből. Ezért a nagyobb értékű importtermékekért már most is érdemes pár száz kilométert utazni. Ám aligha vezetik ebben az ügyben gazdaságpolitikai megfontolások a miniszterelnököt. A jó eséllyel be nem vezetésre ítélt luxusáfa sokkal inkább belpolitikai hívószó. Erre utal Orbán Viktor megjegyzése: majd a közvélemény eldönti, mi a luxus. Valójában a luxustermékeknek nálunk nincs valódi piaca, amit ebben az országban luxusként adnak el, az Nyugaton jobbára erős középkategóriának számít, rosszabb esetben tömegcikknek.

Azonban a luxusáfa ötlete, ahogy két éve, nyilván ezúttal is nagy érzelmeket kavar, akár hosszú hónapokra gumicsontot kínálhat. Elvégre a kormány megadóztatná a gazdagokat, ha az Európai Unió ezt hagyná. Más kérdés, hogy a feladatot kiszignálták Varga Mihályra, s ha mégis találnának valami kiskaput a nemzetgazdasági miniszter munkatársai, akkor már előre jósolható: a „gazdagok” majd Bécsbe járnak befektetési aranyért, a „szegények” meg itthon fizetik a szuperáfát a jegygyűrűk után.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!