Ki áll az ellenállás élére?

„Palpatine császár hatalomra kerülését és diktatúráját a fiatalok jobban ismerik, mint Hitlerét – mondja Tóth Csaba politológus-szociológus. – A fiktív példákon, így a Star Wars világán keresztül sokkal könnyebb bemutatni a valós politikai témaköröket, mint a náci és a kommunista diktatúrák eseményeit követve, amikhez sok esetben családi drámák kapcsolódnak, és nem lehet róluk aktuálpolitizálás nélkül beszélni.”

Az ELTE Politikatudományi Intézetének oktatója  sokéves tapasztalata alapján állítja a föntieket: a meghirdetett kurzusai közül elsőként telnek be a popkulturális filmek és  könyvek politikai világát elemzők. A sci-fi és a fantasy univerzumok iránti személyes érdeklődésén túl éppen ez a gyakorlati haszon vezérelte, amikor a Star Wars, a Star Trek, Az éhezők viadala vagy a Dűne-sorozat világait elemezte A sci-fi politikája című, tavaly megjelent könyvében. S a kötet népszerűsége visszaigazolta, hogy a tömegkultúra, elsősorban szórakoztatásra építő alkotásainak politikai elemzései nem csak a zsánerek kedvelői számára lehetnek izgalmasak. Nem véletlen tehát, hogy az önállóan jegyzett könyvét egy év múlva követi az új, ezúttal egy vele együtt tizenöt szerző írását magába foglaló antológia, amelyek még tovább bővítik a képzelt világok körét, és nem csak számukat tekintve, de műfajilag is.

„Ezek az alkotások nagyon jó, színes kiegészítő példázatai az olyan alapkonfliktusoknak, mint például a kirekesztés (rasszizmus, homofóbia, antiszemitizmus). Mivel is lehetne a fiataloknak jobban bemutatni a kirekesztést, mint például az X-Men-történeteken keresztül, amelyekben egy partvonalra száműzött közösségről van szó?” – teszi föl a költői kérdést Muchichka László társadalomkutató, a Károli Gáspár Református Egyetem oktatója, aki a kötetben az Amerika kapitány – Polgárháború című film politikai konfliktusait vizsgálja. „A kortárs magyar film társadalomképe órámon például a Viharsarok című filmről beszélgetve sokkal közelebb tudtam hozni a homoszexualitással szembeni előítéletek kérdéseit, amikor a meleg szuperhősök fiktív történetei irányából közelítettünk a témához” – osztja meg ő is tanári tapasztalatait. A vámpírok, vérfarkasok, zombik vagy robotok jogegyenlőségéért való küzdelem (ami több másik, antológiabeli írás témája) tehát nem reked meg a fikció szintjén, mind valós, életszerű helyzetek (jogegyenlőség, emancipáció) példáiként és példázataként kerül elő mind az oktatásban, mind az elemzésekben.


Szabadság és önkény

Az átvitt értelmű életszerűség pedig első olvasatra akár meghökkentő állításokat is eredményezhet: Török Gábor történész-politológus a The Walking Dead horrorsorozat elemzése során például arra a konklúzióra jut, hogy „az emberiség legnagyobb alkotása nem egy festmény, nem egy opera, nem egy felfedezés, hanem maga a politika, a politika által létrehozott rend” (kiemelés tőlem – R. I. P.). Mit is mondhatna mást egy politológus, gondolhatnánk, ám nem alaptalan a megállapítás. „Hiába a zombiapokalipszis, ez a sorozat mégsem a zombikról szól – mondja Muchichka László –, hanem arról, hogy egy szabályok és törvények nélküli világban ki hogyan képes megőrizni emberi mivoltát. Minden évadban egy-egy új társadalmi berendezkedést ismerhetünk meg: mennyire működnek, mennyire elnyomóak, mennyire demokratikusak.”

Utóbbi kérdéskör (demokrácia vs. diktatúra) vizsgálata pedig igencsak központi motívuma az antológia elemzéseinek.

„A demokrácia és a diktatúra, vagy általánosabban a szabadság és az önkény konfliktusa az egyik, ha nem a legfontosabb politikai probléma – és nem csak a fantasztikus univerzumokban” – mutat rá Tóth Csaba, hozzátéve: a jelenkor filmjei sokkal realistább módon mutatják be a hatalom és megosztása körüli kérdéseket, mint a 20-30 évvel ezelőtt készültek. Korábban az egyértelműen jó hős legyőzte a gonosz kommunistákat, ma viszont sokkal ambivalensebb módon zárulnak a filmek, még ha Hollywood – a feltételezett legszélesebb nézői igények miatt – meg is hátrál a konkrét állásfoglalásoktól.

„A tömegkultúra művei is reflektálnak a jelen korszak problémáira, így a legélhetőbb társadalmi konstrukció, a demokrácia hibáira. Kérdéseket vetnek föl, hogyan lehet jobbá tenni a működését, ahogy például az Amerika kapitányban is. Fontos megjegyezni azonban, hogy ma már nincsenek egyetemes igazságok, ahogy a karakterek ábrázolásában sincs egyértelműen jó vagy rossz figura, Vasembernek éppúgy vannak pozitív és negatív kihatású döntései, ahogy Amerika kapitánynak is” – magyarázza Muchichka László.

Azt gondolnánk, a demokratikus társadalmi berendezkedések ambivalenciájának felvetése csupán a demokratikus országok irodalmában, filmkészítő műhelyeiben képzelhető el. Ám Tóth Csaba e téren is eloszlatja a homályt: „A mostanában egyre gyakoribb kínai sci-fik elsőre nem különböznek e probléma felvetése terén nyugati társaiktól. Ennek az az oka, hogy a mai nem demokratikus politikai rendszerek sem deklaráltan mennek szembe a demokráciákkal, csak azt mondják: máshogy kell ezeket megvalósítani.   Nagyon nehéz lenne azzal lelkesíteni egy olvasóközönséget, hogy mondjuk ezer év múlva is egy pártnak, a mostaninak a kormányzása alatt kell majd élni, s akkor is egy bölcs vezér irányít – ezt legfeljebb egy antiutópiában lehet elképzelni.”


Lázadás

A Fantasztikus világok olvasásakor csak icipici hiányérzetünk lehet: az elemzett alkotások kapcsán hivatkozott valós államszerveződések között jobbára az USA, az ENSZ vagy éppen a Római Birodalom szerepel, konkrét utalás nincs a mindenkori magyarországi politikai viszonyokra. A kötetet is szerkesztő Tóth Csaba szerint ennek az az oka, hogy egyfelől mivel a történetek nem Magyarországon játszódnak, nincsenek magyar dimenzióik, másfelől a megjelenő problémák univerzálisak, általános kérésként tárgyalják például egy diktatúra kiépülését.

„A magyar miniszterelnök ugyan a lázadás évéről beszélt, ahogy a jelenleg is zajló CEU melletti szimpátiatüntetéseket is lehet ekként értelmezni, de ezt a Zsivány Egyes – Egy Star Wars-történet című filmmel, bármennyire alaptörténete is a lázadás, nem érdemes közös nevezőre erőltetni.” Így gondolja Muchichka László is, bár megjegyzi: Az éhezők viadala 3. (dupla) részének (A kiválasztott 1-2.) mozikba kerülése itthon egybeesett az internetadó-tüntetésekkel, és sokakban felvetődött, milyen nagy szükség  is lenne arra, hogy (a Jennifer Lawrence alakította) Katniss Everdeenhez hasonlóan valaki az ellenállás élére álljon – tehát a magyar aktuálpolitikai eseményeknek való megfeleltetést a magyar befogadók eleve elvégzik.



A 24. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra megjelenő, Fantasztikus világok. Társadalmi és politikai kérdések a képzelet világaiban címet viselő antológia a tudományos elemzéshez közelebb álló szövegektől az esszéisztikusabb írásokig tárgyal olyan, a szélesebb közönség által is ismert alkotásokat, mint a Trónok harca, a Batman-filmek, Asimov robotuniverzuma, az Alien-sorozat vagy éppen a The Walking Dead televíziós széria.
A szerzők között pedig elsősorban jogászokat, politológusokat, történészeket, politikai elemzőket, szociológusokat találunk, de építészmérnök és állatorvos is fellelhető.
 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!