Dobálna-e törpét, az itt a kérdés. Merthogy voltak idők, húsz-harminc évvel ezelőtt, amikor a fénykorát élte a képtelennek tűnő törpedobálás, igen, az, amikor apró termetű embereket hajigálnak távolra, céltáblára – és a kezdetek kezdetén az sem volt feltétlenül fontos szempont, hogy mindez leginkább annak szórakoztató, aki hajigálja a kisembereket.
Merthogy törpét dobálni roppant érdekes. Másrészt viszont költséges dolog. Egyes törpék ugyanis igen szépen kerestek azzal, hogy ittas, részeg vagy a lehetőségtől megrészegült emberek hajigálták őket, sőt akadtak vállalkozók (szórakoztatásra szakosodott ügynökségek) is, akik kifejezetten törpéket közvetítettek dobálásra. Hm…
Vannak országok, ahol ma is közkedvelt kocsmai vagy partieseménynek számít törpét hajigálni, más országok ugyanakkor kifejezettem tiltják embertársaink távolba és/vagy célba hajítását. Az indok pedig az, hogy a kobak-, térd-, könyök-, váll-, gerinc- és lábvédő ugyan védi a kisembert a sérülésektől, de semmibe veszi az emberi méltóságot, és akár a közrend megzavarására is alkalmas. Tévedünk azonban, ha azt gondolnánk, így véli minden kisember. Egyikőjük az ENSZ-hez fordult a törpedobálás tiltása miatt, a testület illetékes emberjogi bizottsága szerint azonban a törpedobálás igenis súlyosan sérti a törpék emberi méltóságát. Még akkor is, ha egy törpe, kisember vagy liliputi úgy érezné, hogy a tilalom a választás szabadságától fosztja meg őt, vagyis attól, hogy a döntése és beleegyezése szerint azt csinálhassa, amit szeretne.
A kisemberek lehetőségei, persze, így sem szűkültek be. Manapság legénybúcsúkra lehet törpét bérelni, akit például hozzábilincselnek az emberhez, így egész éjjel összekötve vele kell kocsmáról kocsmára járni. Hogy ebben mi a jó, csak az tudja, aki élvezi. Hogy miért élvezi? Na az is kérdés.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!